Az egyik kislánynak, akit testvérével együtt a nagymamája szerény körülmények között nevelt, egy babaház volt minden vágya. A kislány kívánsága eljutott a csoportba járók szüleihez is. Egy édesanya, akinek a gyerekét a kislány gyakorta szekálta, azzal kereste meg az óvó nénit, hogy szívesen felajánlja az alig használt babaházukat, de kérte, ne fedjék fel a család előtt, ki az ajándékozó. „A szülő nem hagyatkozott a gyerekek közötti konfliktusra, szerette volna, hogy a másik gyereknek is meglegyen az öröme karácsonykor” – emlékezett vissza Csabainé Lampert Ágnes.
A Százszorszép Tagóvodát 16 éven át vezető óvodapedagógusnak számos hasonló, együttműködésből példát adó története van, egyiket sorolta a másik után. A felújításkor elbontott régi homokozó deszkáit kidobhatták volna, ám az óvoda karbantartója rendbe hozta és magaságyásokat készített a kissé feslett darabokból. A szülők szereztek komposztot, közösen feltöltötték a ládákat, az óvónők pedig a gyerekekkel együtt beültették növényekkel.
„A közösség működésének kulcsa éppen az, hogy a segítség nem egyirányú” – summázta Csabainé Lampert Ágnes. Vezetőként kollégáit csapattagként kezelte. „Sosem azt mondtam, lássatok munkához, hanem azt, hogy csináljuk meg együtt. A sikereinket is közösen értük el.”
Hasonló nyitottsággal fordult a szülők felé is, irodájának ajtaja mindig nyitva állt előttük. „Nem tudtam mindenkinek minden baján segíteni, de olykor az is könnyebbség, ha az embert meghallgatják.”
Nem esett messze az alma
Édesapja szalonszerviz-vezetőként dolgozott a Patyolatnál. Ha éjszaka hívták, hogy meghibásodott egy gép, nem csupán kiadta a feladatot, hanem ment a beosztottjaival és együtt oldották meg a helyzetet. „Hogy hogyan álljak az emberekhez, abban legfőbb példaképként ő állt előttem.”
Csabainé Lampert Ágnes eredetileg tanító szeretett volna lenni, felvételijén az orosz vizsga miatt vérzett el. Tervstatisztikusként kezdett dolgozni a Patyolatnál. Főnökei javaslatára jelentkezett a Pénzügyi és Számviteli Főiskolára. Közben férjhez ment, a jogi vizsga helyett a szülőszobán kötött ki, tanulmányai félbeszakadtak. Mikor második gyermeke hároméves lett, országos leépítés volt a cégnél, neki is új munka után kellett nézni.
Óvodai pályafutásának kezdetét nagyobbik fiának köszönheti. „Nem akart ebédelni, ezért a vezető óvó néni beszélgetésbe elegyedett vele. Délután már azzal vártak, átmeneti időre ugyan, de van egy dajkaállás, elvállalnám-e. A fiam máig emlegeti, hogy jó menedzserem volt.” A vezető látta benne a spirituszt, így a következő évben már óvó nénivé avanzsált. Visszaült az iskolapadba is, sorra végezte el a szükséges képzéseket. Vezetőhelyettes volt, amikor 2010 januárjában, a karácsonyi szünet utáni első napon a főnöke telefonon közölte vele, hogy nyugdíjba ment. Így lett előbb megbízott, majd választott vezetője az óvodának.
Van, ami nem változik
Kollégái kezdettől fogva elfogadták. „Egyik nap még dajkaként mosogattam és takarítottam, másnap pedig a gyerekekkel voltam a csoportban, de egy percig sem éreztették velem, hogy kevesebb lennék náluk.” Amikor vezető lett, egyikőjüktől azt a tanácsot kapta, vezetőként is maradjon meg elsősorban embernek. „Mikor nyugdíjba ment, azt mondta, sikerült.”
Minden óvodába járó gyereket névről ismer. Nagyobbik fia iskolai fogadóóráján a szaktanár egy másik diákról kezdett beszélni. Mikor közbeszólt, hogy nem az ő gyerekéről van szó, a tanár közölte vele, nem tudja, melyik az övé, legközelebb vigyen róla képet. Akkor eldöntötte, sosem akar hasonló helyzetbe kerülni.
Nyilvánvalóan más lett a világ, változnak a gyerekek is. Van, akit meg kell tanítani játszani, amikor bekerül az oviba, mert „csak az okostelefonhoz ért”, mondta Csabainé Lampert Ágnes. „A lényeg viszont maradt: mindegyik gyerekben van érték, csak meg kell találni hozzájuk a megfelelő kulcsot. És ha az megvan, akkor szárnyalnak.”
„Vannak helyek, amelyeket nem hagyunk el, hanem bennünk élnek tovább” – áll egy édesanya köszönőlevelében. „Tűpontosan fogalmazott” – mondta Csabainé Lampert Ágnes. Szeptembertől nyugdíjba megy, munkája elismeréseként megkapta a Bárczy István-díjat. A Fővárosi Önkormányzat által alapított elismerést pedagógusnap alkalmából adják át, a díjjal a budapesti nevelési-oktatási és gyermekvédelmi intézmények kimagasló teljesítményt nyújtó szakembereit, pedagógusait és vezetőit jutalmazzák. Nehéz lesz elszakadnia az óvodától, amely családja történetének is része lett: két fia után az unokája is oda járt.
Fotók: Mile Máté
