„A Bródy Sándor utca egy méhecske a számban.”
Borges Bianka
Többfelé indulhatnánk, és majd el is indulunk többfelé, elsőre mégis kézenfekvőnek tűnik, hogy az Emlékiratok könyve felől induljunk el. Nádas, örök jelen idő!, regénybeli elbeszélője egy villamos kapaszkodóján lopva kulcsolja kezét szerelme, Melchior kezére, vagy fordítva, és ezt csak az tudja, aki a regényt olvassa, újraolvassa, a lapok élét az ujjbegyeiben tudja, a szavakat a szájában érzi, úgymond jár-kel a regényben, esetleg botorkál, mint Bianka.
Melchior a berlini 1953-as munkáslázadásról mesél, miközben villamosuk Friedrichshainban a Karl Marx fasor 40-es blokkja mellett halad el (sic!), ahonnan a berlini munkáslázadás menete indult el 1953. június 16-án. A normaemelés ellen fellázadó szabadlelkű tömeget másnap szovjet tankok verik le, a kiharcolt visszavonást azonban a Sztálin halála után átrendeződő kommunista hatalom megtartja még egy időre. A moszkvai fordulat következménye volt Nagy Imre miniszterelnöki kinevezése is, majd az 1956-os októberi forradalom, amely, tudjuk, még csúfosabb véget ért, vagy nem képes véget érni ma sem. Miközben a rendszerváltozásokról és forradalmakról, és kifejezetten 56-ról leginkább Cserhalmi Sára vonatkozó filmjével érez együtt, Bianka mégis nehezen tudja türtőztetni abbéli izgalmát, hogy a közelgő évforduló micsoda lehetőségeket tartogat az otthoniaknak!
Na de vissza Nádashoz, csak hogy szó szerint is idézhessük: „Visszalökött, elmozdított, valamilyen eddig nem is kívánt lehetőséget adott az oldódásra; a duzzadó tömeggel még el se érhettük az Alexander teret, mikor az én kivilágított villamosom már tehetetlenül megrekedt a masszaként sötétlő tömegben a Marx térnek azon a pontján, ahol a vágányok éles kis sikolyt hallatva, enyhe ívben ráfordulnak a Szent István körútra.” Az imént még az Alexanderplatz fele tartott valami forrongó tömeg, majd egy mondaton belül 56-os élményei törnek fel belőle, hogy a Marx téren (ma Nyugati tér) találja magát, és hogy majd a jelenet csúcspontján, mire a Bródy Sándor utcához ér, valami fontosat elhallgathasson szerelme elől. De nem Borges Bianka elől, aki az imént még egy Boxhagener straßei lakás szürke bársonyszófáján hevert a könyvvel, és most egyszerre az egész Népszínház utca kezd el lüktetni magas fehér homlokában.
Az „enyhe ív” mint tegely öltött benne testet akkor is, miközben legutóbb, rövid otthoni látogatása során, 2026. április 12-én, ugyan nem a Bródy Sándor utca érintésével, de pont a Szent István körútról, a Nyugati téren át indulva a Rákóczi térre szeretett volna eljutni a késő esti órákban. Taxiba szállt, és bár csak néhány utcával jutott feljebb, és berlini mércével mérve is jelentős összeget hagyott ott a sofőrnek, úgy döntött, gyalog folytatja útját a tömegben.
Mintha csak Nádast idéznénk tovább: „A választáshoz egyetlen alapfeltételt kellett teljesíteni, menni, akárha ebben a legelemibb és oszthatatlan igényben, a testem puszta és természetes mozgáskényszerében vállalnék közösséget mindenkivel, én is megyek, mint ahogyan ők is jönnek velem.”
Együtt ment, ereiben érezte a lüktető tömeget, hogy a Rákóczi térre érve rokon lelkek szerelmes pillantásai hevében keveredjen le a Kék Ló nevű helyre, amely friedrichshaini mércével mérve is berlinibb berlini hely, minimum a Sheriff Teddy Bárral van pariban. S hogy mi történik a Kék Lóban a rácsos ajtón túl, az kérem szépen, tényleg nem falitakaró, vagyis nem most jött a hathuszassal! Aki nem hiszi, nézzen le oda egyszer maga is.
Borges Bianka letette a könyvet, elmosolyodott, majd felhangosította a Kossuth Rádiót, amit hosszú idő óta friedrichshaini otthonában is újra szívesen hallgat.
A szerző, korábban józsefvárosi lakos, Berlinben él
