Hosszú sor áll a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár előtt minden reggel. Persze ezt nem tudhatom biztosan, mert nem állok sorban minden reggel, de amikor igen, akkor viszont mindig sor van. Kivéve szombatonként.

Lassan araszolgatunk a part felé, ahol kikötve az elvirágzott cseresznyefák mellett, az első igazi májusi melegben végre szárazföldet érezve a lábunk alatt, vehetünk egy mély levegőt. Vagyis felfedezhetjük, hogy idáig nem lélegeztünk megfelelően, és a nyakunk, a vállunk sem úgy állt, ahogyan egészséges, és mind ez idáig esélyünk sem volt a boldogságra.

Emberünk hétfőn a test irányíthatatlan dolgaiban hisz, a pornhubban, a tudatmódosításban – emberünk e szót utálja persze – és a részigazságokban.

Léni hetek óta vajas meg túrós süteményt visz a hétkezdőkre. A HR-es kolléga vegán, Léni nem teheti meg vele, hogy ezt is vajjal csinálja. Illetve persze, megteheti, mindent megtehet, csak már nem lenne olyan jó érzés. A linzertészták tényleg csak vajjal jók, attól lesznek omlósak, és Léni ebből a legtöbbször nem bír engedni.

Nyomtatott lapunk tárcanovellája lehetőségekről, döntésekről, következményekről.

Újabb tárcanovella Szaniszló Judittól.

Gyerekkori péntekek és vasárnapok a Józsefváros Újság tárcarovatából.

Hága Antónia egykori országgyűlési képviselő, roma aktivista máramarosi nagymamájának elbeszélései alapján ír valóságon alapuló történeteket. Jelenleg az anyag kiadásán dolgozik, több közülük már megjelent. A történetek a máramarosi muzsikus cigányok életét mutatják be. Az itt következő is egy ezek közül.

A Fény utcán parkoltak le. Szerencséjük volt, elsőre találtak helyet a járdára merőlegesen festett vonalaknál. Az apja akkor már bottal járt, fontos volt, hogy a közelben parkoljanak.

Tárcanovella Szaniszló Judittól.