Amint megérkeztünk Marika nénihez, egyből beküldött minket a spájzba, ahol katonás rendben állnak a dunsztosüvegek – bennük minden bizonnyal életelixír lehet. Mindegyik üveg precízen feliratozva; hányban készült és mi van benne. Azt mondja, őt a befőzés tartja életben, és gyorsan a kezünkbe is nyom egy-egy guszta feketeribizli főzetet. Ekkor már a sajtó mellett a család is a spájzban, roskadozik a polc a savanyúságok, a lekvárok és szörpök alatt.
Marika néni nyolcéves korában kezdte eltenni a savanyút télire, meg lekvárt főzni, és azóta is csinálja minden évben. A Baross utcai házba a ’70-es években költözött be – Biatorbágyon nőtt fel, ott volt kertjük és megtermett minden.
Szerinte nem rossz a házközösség, bár már keveseket ismer. Akiket viszont igen, ők be vannak a fogva: listával küldi el őket a csarnokba meg a piacra, méghozzá felső értékhatárral megadva – mesélik nevetve a gyerekei. A szomszédasszonyait Marika néni nagyon szereti, velük színházba is szokott járni. Camara-Bereczkinek el is panaszolja, hogy épp mennyire haragszik az önkormányzatra, amiért nem kaptak idén kedvezményt a Turay Ida Színházba – ezt elintézni legyen kedves. 17 dédunokája van meg egy fogadott, úgyhogy már hetek óta karácsonyi lázban ég – időben el kell kezdeni az ajándékok és az alapanyagok beszerzését.
Nyitókép: Huszár Boglárka
