Felkészülésként körülnéztem a Corvin Pláza hatalmas szemüvegüzletében, lássam, hol tart a világ az optikus szakmában. A Práter utcában régimódi műhelyre számítottam, így meglepetés volt, hogy a kis üzlet fényes kirakata mögött ugyanazt a modern világot találtam, csak kicsiben.
Vágássy Zoltán – fürge mozgású, őszes, sudár termetű úr – körbevezet a boltban. A bejárattal szemben pult, mögötte szűk falépcső vezet a galériára, jobbra pedig a vizsgálótér van. Vitrinek borítják a szabad felületeket, bennük meglepően széles keretválasztékkal. Mindenfelé monitorok, a vizsgálóberendezések is modern komputeres gépek. „Ma már nem lehet számítástechnika nélkül dolgozni. Nem csak a pénztárgép, de a szemüvegkészítéshez használt gépek is hálózati kapcsolatban vannak. Ha valami nem jól működik, a gyártó távolból képes megállapítani a hiba okát és dönteni a javításról” – mondja Vágássy úr.
Bemutat a kollégainak. „Ő a fiam, Balázs, maga is optikus, s már 11 éve együtt dolgozunk. Ő pedig Eszter, a lányom, aki fél éve csatlakozott hozzánk.” Balázs korán eldöntötte, hogy az apját követi, és ezért az optikusság mindkét oldalát kitanulta, a látszerész mesterséget és az optometrista szakmát is, ami egyetemi szintű képzéssel jár. „Fontosnak tartom, hogy a teljes folyamatot szakértelemmel átlássam, és mindent meg tudjak csinálni, legyen az szemvizsgálat, értékesítés vagy szemüvegkészítés. A szemüveg személyre szabott termék, a vevőnek minden részletet illetően elégedettnek kell lennie” – magyarázza felváltva apa és fia. „Még csak most tanulom a szakmát, de emberek segítésével foglalkoztam eddig is mint gyógypedagógus és szakedző” – mutatkozik be Eszter, akit az öccse hívott, hogy a csapatot erősítse.
„1966-ban, 14 évesen kerültem ide tanulónak. Itt laktunk szemben a József körúton, de ez lett a második otthonom, mert a tulajdonos hamar a bizalmába fogadott, s szinte apámként tekintettem rá. Nem volt kétséges ezután, hogy ezt a szakmát választom. Akkor még csak a bejárati oldal volt az üzleté. A mostani kisraktárban volt a műhely, ahol hárman zsúfolódtunk másfél méternyi helyen, de napi ötven szemüveget is elkészítettünk. Alig voltak gépek, azok is egyszerűek voltak, mint a mosógépmotorral hajtott lencsecsiszoló. Ma egy high-tech automatával csiszoljuk a lencséket, emberi kéz érintése nélkül” – meséli Vágássy úr. „A jó optikusnak ma is tudnia kell a mesterség régi fortélyait, mert enélkül például javítást nehezen tud vállalni. A multinál nincs ilyen szaktudás, ha valami elromlik vagy megsérül, csak újat tudnak adni. Sokan nem engedhetik meg maguknak, hogy új szemüveget vegyenek, főleg ezen a környéken. Ezért tanultam meg ezt is” – szól közbe Balázs. A boltnak hosszú és drámai története van, ami lassan bontakozik ki Vágássy úr elbeszéléséből. Az üzlet valójában közel 90 éves múltra tekint vissza. A két világháború közt alapította Nagy Sándor, aki üzletét az Üllői út elején nyitotta meg.
A háborúban kibombázták, és ő mindent újrakezdett a Corvin közben. 56-ban ez az üzlet is kiégett. Mindene odalett, de harmadszor is a semmiből teremtett újra mindent a tanácstól kapott Práter utcai kicsiny boltban, ahol most vagyunk. A régi mesternek csak a szaktudása maradt meg, de ez elég volt ahhoz, hogy mindent újra és újra felvirágoztasson. Vágássy úr története Nagy Sándor látszerészének a folytatása, olyannyira, hogy az alapító unokája is velük dolgozik.
Generációkon át összegyűjtött szaktudás, a mesterség iránti szenvedély, szorgalom, türelem és kitartás, az emberek szeretete, becsület, pénzügyi hozzáértés, vállalkozói ismeretek, folyamatos önképzés – a beszélgetésnek számomra ez a tanulsága. Nem csak a város támogatása, ilyen elkötelezettségű emberek is kellenek, ha fel akarjuk éleszteni a dolgos mesterek és kereskedők életteli Józsefvárosát.
Fotók: Ványi Ákos
