Az előadó-művészet nem működik, ha nem lehet összegyűlni – nyilatkozta nemrég Mácsai Pál, az Örkény Színház igazgatója.
Generációk óta nem álltak le színházak, még háborús időkben, romok közt is tartottak előadásokat.
„Megtiszteltetés önökkel részt venni egy világjárványban”
– üdvözöl a Dumaszínház telefon-automatája, majd a jegypénztároshoz kapcsol, aki elmondja, hogy most ügyfélszolgálati munkát lát el otthonról, és az őszre áttett előadások nézőit értesíti ki.
„Igen, most is dolgozunk. Tavaly a Dumaszínháznak 370 ezer nézője volt, és idén már május végéig minden jegy elkelt. Először júniusra tettünk át előadásokat, aztán augusztusra, de a német és osztrák helyzetet figyelve már őszre prognosztizálom az indulást. Egy kisvárosnyi embert kell személyesen értesítenünk, 40 ezer jegy sorsát érinti a leállás” – mondja Litkai Gergely művészeti vezető. „Szerződési feltételeink ellenére vállaltuk, hogy visszafizetjük a jegyeket, de a közönségünk mellettünk áll, csak 10 százalékuk igényli ezt, amit komoly bíztatásnak érzünk.”
A Dumaszínházat magánszemélyek alapították, csak a saját bevételeikből gazdálkodnak, TAO-pótló támogatást sem kapnak. „Mindig függetlenek voltunk, megszoktuk, hogy tartalékokat képezzünk, ha működni akarunk.” De az előadásokon túl is jelen vannak: YouTube csatornájukon és a tévében láthatók régebben felvett műsoraik, elindították a Duma TV szolgáltatást, és sokféle anyagot gyártanak másoknak is, ami ilyenkor is hoz némi bevételt.

„Hozzászoktunk a kisebb-nagyobb buktatókhoz, amikbe önhibánkon kívül belefutunk. Mindenre van A, B, C és D tervünk is, így valószínűleg túl fogjuk élni ezt a válságot is. Sok ember dolgozik nálunk, akiknek továbbra is adunk fizetést. Támogatást nyújtunk a megszorult vállalkozó segítőinknek is, akiknek az előadások elmaradása miatt kiesik a bevétele. Minden azon múlik, meddig bírja a tartalékunk, mert még az újraindulásra is elégnek kell lennie. Szerencsés helyzetben vagyunk, mert barátok vagyunk, és kreatívan ki tudjuk írni magunkból a feszültséget. Nemrég csináltunk egy jótékonysági műsort a László Kórházban dolgozó alapítványnak, én pedig elkezdtem podcastolni” – összegezte a helyzetet Litkai Gergely.

„A színházunkat rettenetesen érinti ez a helyzet”
– mondja Darvasi Ilona, a Turay Ida Színház alapító igazgatója. „Csak május 31-ig 114 előadásunk marad el. Hogy ez mit jelent egy színháznak, ami az előadások bevételéből él, nem kell magyarázzam. Hiába vagyunk zárva, a kiadások nagy része nem csökkent: bérleti díj, rezsi, munkabér – csak ez havonta 26 millió forint. 36 főfoglalkozású munkaerőnk van, akiket fizetni kell, még úgy is, hogy csökkentettük a béreket. Családtagokkal együtt 140 ember megélhetése függ a színháztól.”

A Turayban a színházi háttérmunka nem állt le. Dolgoznak a gazdaságisok, a díszítők, az öltöztetők, a technikusok, szinte mindenki. Leltároznak, kijavítják a díszleteket, karbantartási munkák folynak. A próbák azonban szünetelnek. Két nagyszínházi és egy kamaradarab várt bemutatóra márciusban és áprilisban, aminek a jelmezei és díszletei is készek. Az igazgató nem bízik a járványhelyzet közeli feloldásában, ezeket a darabokat már az őszi évadban fogják bemutatni. „Elvileg játszhatnánk nyáron is, mert légkondicionált a terem, de nagy kérdés, hogy az emberek be mernének-e jönni nem sokkal a zárlat feloldása után, és marad-e elég pénzük. A nézőket visszaszoktatni hosszabb időszak lesz.”
Darvasi Ilona szerint sorsfordító idők elé néznek. „Mi nem kapunk központi költségvetési vagy önkormányzati támogatást. Minisztériumi pályázatok vannak, de csak május végén derül majd ki, hogyan bírálják el őket. Reménykedünk, hogy legalább a nyári szabadtéri előadásainkat Egerváron meg tudjuk tartani, hogy ősszel be tudjon indulni a színház. Csak addig ki kell bírni.”

A Turay Színház jegyárai talán a legalacsonyabbak Budapesten. Ha ilyen nehéz a finanszírozás, miért nem kérnek többet, kérdezem. „Nekünk ez misszió is. Elsősorban a józsefvárosi és ferencvárosi embereket szeretnénk kiszolgálni. Ha árat emelnénk, az a szegényebb réteg szorulna ki, akik miatt felvállaltuk mindezt” – válaszolja Darvasi Ilona. „És járnak olyanok is, akik meg sem tudják venni a jegyeket: évente 30 előadást tartunk súlyosan hátrányos helyzetűeknek. A józsefvárosiak büszkék arra, hogy van színházuk.”
A színház és az új önkormányzat viszonyát egyelőre bizonytalanság jellemzi. Kérték a bérleti díj elengedését, halasztását októberig, de eddig nem kaptak semmilyen választ. A bevételek elmaradása és a túl késői újranyitás csődhelyzetbe kergetheti a színházat, mondta az igazgató. Erőss Gábor alpolgármester a bérleti díjjal kapcsolatban azt mondta: „Keressük a lehetőséget, hogy miként tudunk átmeneti könnyítést adni a Turay Színháznak, bár nagyon nehéz az önkormányzat anyagi helyzete a kormányzati pénzelvonás és a járványhelyzet okozta pluszkiadások miatt.”

„A színész végképp kiszolgáltatott”
— állítja Gálvölgyi Dorka, a Hatszín Teátrum igazgatója, akit éppen az otthoni online iskolai foglalkozás végén érek el. „A Hatszín Teátrum befogadó színház. Jelenleg 10 társulat játszik nálunk, kb. 60 színész, de a saját apparátusunk nagyon kicsi, mindössze hárman vagyunk. Három és fél éve nyitottunk, még soha senkitől nem kaptunk támogatást, és csak az idén nyílik lehetőségünk arra, hogy pályázhassunk.” A Jókai utcában levő színháznak, ami egy volt szakszervezeti székház megvásárolt színháztermében működik, a nyitás óta 110 ezer nézője volt. A bevétel nagy részét a terem más célokra való bérbeadásával fedezik, ez ad lehetőséget arra, egyáltalán működni tudjanak. A technikai hátteret előadásokra szerződött szakemberek biztosítják, akiket az kieső hónapokra is fizetnek, mert különben teljesen pénz nélkül maradnának, és máshol kellene munkát keresniük. „Nálunk elsősorban független társulatok játszanak, nekik nincs tartalékuk. Sok fiatal színésszel dolgozunk együtt, akik az életüket tették fel arra, hogy színészek lesznek. Nekik a legrosszabb most.”

Gálvölgyi Dorka aktívan segít abban, hogy a rászoruló színészek a kényszerszünet alatt pótlólagos megélhetést találjanak. „Ma már a nagy színházaknál is ritka, hogy státuszban legyenek a színészek, kisebb helyeken meg végképp nincs fix fizetés. Sokan most pénz nélkül maradtak.
Lengyel Anna dramaturg a Facebookon hozott létre csoportot számukra. Ezekben a csoportokban megpróbálunk munkát találni, gyógyszertári árufeltöltőtől a benzinkutas állásig mindent. Van, aki most takarít, van, aki online magyarórát tart. Egy fejvadász ismerős segít nekik életrajzot, motivációs levelet írni. Ez a színészek számára ismeretlen terület, mert szerepeket vállalnak el, nem állásokra pályáznak. Segítünk, ahogy tudunk, de a szívem szakad meg, amikor az utcán segédmunkás állás után kajtató fiatal színészekkel találkozom.”

Az Operaház művészei sincsenek védett helyzetben.
A repertoárt hátukon vivő énekesek és a karmesterek nincsenek állásban, ha nincs előadás, nem keresnek. Ókovács Szilveszter, az Opera igazgatója erről nemrég a 168 Órának úgy nyilatkozott, hogy vis maior helyzetben jogilag nem jár kárpótlás, és az Opera sem számíthat erre, átszervezéssel igyekeznek megoldani a problémát. A zenekar, az énekkar és a balett közel ötszáz tagja ül most otthon, de ők még szerencsések, mert csak a fizetésük egynegyedétől esnek el, amit az előadások után kaptak volna.

Fotók: Huszár Boglárka
