Powered by RedCircle
Beszélgetésünk feddéssel indult, meghívása ellenére nem vettünk részt az Egy túlélő naplója 2020 szeptemberi könyvbemutatóján a pandémia idején a Kesztyűgyárban – nem tudtam kideríteni, hol akadt el a dolog –, majd átnyújtott egy tiszteletpéldányt kettős, az akkori és a mostani dátummal.

Hárs Gábort úgy ajánlották figyelmembe mint „meseíró” nagykövetet, de nem találtam tőle gyerekmesekönyvet, annál több tényirodalmat. Az Egy túlélő naplója – a folytatás folytatásának folytatása – már a negyedik kötete egy sorozatnak, ami közelnézetből mutatja be a történelmet, illetve a politika működését.
A mi beszélgetésünk is ilyen közelnézet,
a nyolc évtized személyes emlékei már történelmi távlatot kaptak
– Hárs érzelemmel, de távolságot tartva beszél az átéltekről –, a diplomataként, majd országgyűlési és önkormányzati képviselőkét megtapasztaltak pedig a „függöny mögött” zajló életet mutatja meg.

Néhány nappal a holokauszt január 27-i nemzetközi emléknapja előtt tesszük közzé ezt a beszélgetést, aminek
első része a szó szerinti túlélés traumájáról szól,
arról, hogy munkaszolgálatos édesapjának egyszer volt csak a karjában, hogy háromévesen hogyan menekült meg az elhurcolástól, és hogy az ujjszopásnak köszönheti, hogy visszakerült a koncentrációs táborból hazatért édesanyjához.
A túlélés motívuma végigkísérte az életét – a holokauszt traumája pedig még a gyermekek és unokák generációjában is megjelenik –, de az élet fordulatait kellő távolságtartással és elfogadással kezelte, beszélgetésünkből így látom. Költő és író szeretett volna lenni – írt könyvet, verst, készített fordításokat –, de az életpályája mindvégig a politika közelében vezetett, minden szándéka ellenére.

Megtudhatjuk, hogy milyen volt afféle kádergyerekként orosz tannyelvű iskolába járni;
hogyan bolyongott 14 évesen ’56 októberében a városban zavarodottan; hogyan késte le a nyugatra tartó kocsit; hogy miért rúgták ki a gimnáziumból, és lett betűszedő; és hogy miért volt négy neve is az életben.
Megtudjuk, hogyan lett szlávista és Lengyelország szerelmese; hogyan került nyelvészként a külügyhöz, és lett diplomata; hogy
mekkora pánikot okozott a lengyel pápa hazalátogatása,
és hogyan került ekkor ő is Lengyelországba; hogy barátai voltak a Szolidaritásban is; és végül hogyan lett állás- és pártnélküli a rendszerváltáskor, majd pedig hogyan lett mégis az MSZP munkatársa, országgyűlési és józsefvárosi képviselő, és
milyen a politika testközelből, amit végleg kiábrándultan hagyott maga mögött,
hogy az legyen, ami mindig szeretett volna, a fantáziában élő, mesélő író.

Bányay Géza podcastját meghallgathatja az oldal tetején, de feliratkozhat heti adásainkra a Spotify-on, az Apple vagy a Google podcast rendszerében is.
