– Nemrég járt a kerületben, és Iványi Gábor közösségének 5 milliós fővárosi támogatást jelentett be. Azt mondta, szeretne olyan országban élni, ahol a segíteni vágyást büntetés helyett jutalmazzák. Mi ennek a gátja?

– A jelenlegi hatalom, amelyet kicsinyes bosszú és állandó ellenségképzés jellemez. De hiszek abban, hogy Budapesten, sőt, egész Magyarországon nincs többsége olyan gondolatoknak, hogy a segítőt akadályozni kell abban, hogy segíteni tudjon. A civil társadalom egyre erősebben üzeni ezt a hatalomnak.

– A józsefvárosiak bánatára az 5 milliónál jóval több az a pénz, amit elvont a főváros a kerülettől. Miért csúszik a Blaha Lujza tér rekonstrukciója és miért nem újítják fel az Orczy teret?

– Terveink szerint megvalósulnak ezek a fejlesztések, csak az eredeti elképzelésekhez képest később. A Blaha Lujza tér felújításának részleteit egyeztetnünk kell a kerülettel és a kormánnyal, de a beruházás hamarosan elindulhat. Az elmúlt években nemcsak az önkormányzatiságot igyekezett kiüresíteni a hatalom, hanem az önkormányzatok zsebeit is. A járvány gazdasági hatásai már látszanak, Budapestnek a tervezetthez képest mintegy 20 százalékkal csökken az iparűzési adóbevétele, a közösségi közlekedés bevételkiesése pedig év végéig 20 milliárd forint is lehet. Ráadásul a kormány, szemben a világ szinte minden országával, nem segíti, hanem sarcolja az önkormányzatokat ebben a helyzetben – Budapest mára nettó befizetője lett a költségvetésnek. Ilyen körülmények között kell forrásokat találni nemcsak a város fejlesztéséhez, hanem annak üzemeltetéséhez is, hiszen a busznak mennie kell, a szemetet el kell szállítani.

– A főváros úgy számol, 150 milliárd forintba is kerülhet a járvány okozta válság és a kormány megszorítása Budapestnek. A főváros is elengedhetné a hiányt, mint az állam, csak éppen hitelt nem vehet fel a kormány jóváhagyása nélkül. Mi lesz így a megoldás?

– Ha nem vonják vissza a kormányzati megszorításokat, vagy a főváros nem jut hitelhez, akkor rendkívül nehéz helyzetbe kerülünk. Lehet izmozni Budapesttel, de nem érdemes. Ha a kormány hitelt vesz fel, de ebben akadályozza a fővárost, hiteltelenné válik. Sokat segíthet a helyzeten az EU által a válságkezelésre biztosított gigatámogatás, amit nem lehet hatékonyan felhasználni az önkormányzatok bevonása nélkül.

– Pénzhiány, a járvány hatásai, plusz a kormány büntetőpolitikája – ezekkel minden meg nem valósult választási ígéretet, lefújt beruházást meg lehet indokolni. Ez elfedheti az egyhelyben toporgást?

– Nem érzek egyhelyben toporgást. Az elmúlt egy évben számos tabuhoz nyúltunk hozzá. Hozzáláttunk a közterhek igazságosabb felosztásához, 50 milliárd pluszforrást szereztünk a budapesti egészségügynek, a klímaszempontokat beépítettük döntési folyamatainkba, a demokrácia új minőségét hoztuk el Budapestre az állampolgárok és civil szervezetek bevonásával, és még sorolhatnám. A ciklus alatt befejeződik a 3-as metró felújítása, és terveink szerint a Lánchíd felújítása is.

– Ha már eredmények: itt a nagykörúti biciklisáv, ami előbb dugókat okozott Józsefvárosban, az átrajzolás óta pedig a néhol járdára vezetett sáv már balesetveszélyes is. Nem volt ennél jobb kompromisszum?

– A kerékpársáv kialakítása a Nagykörúton régi adóssága volt a városnak. A szelíd közlekedési módok előtérbe helyezésével lehet élhetőbbé, tisztábbá és csendesebbé tenni a várost. Amikor tavasszal kialakítottuk az ideiglenes sávokat, a járványhelyzet miatt kellett lépnünk, a kerékpáros forgalom segítésével alternatívát kínáltunk a városi közlekedésben. Ám egy nagyvárosban sok nézőpont ütközik, egy felelős városvezetőnek pedig mindig keresnie kell a kompromisszumot. Ezért, hogy egy forgalmasabb szakaszon visszaadhassuk a helyet az autósoknak, 350 méteren a járdára vittük a kerékpáros forgalmat. Én is találkoztam a kritikákkal, de azok egy félkész állapotot értékeltek, azóta sokkal látványosabban és biztonságosabban választották el a kerékpáros és a gyalogos közlekedés helyét a járdán.

– Józsefvárosban sok hajléktalanellátó intézmény működik. Bár a főváros fedél nélküli, de dolgozó embereknek a Kőbányai útra költöztetésével a normál életbe való visszatérésüket tette lehetővé, a döntés sok bírálatot kapott. Rábírható a többi kerület is aktívabb szerepvállalásra?

– Józsefváros nagyon sokat nyert azzal, hogy szociálisan érzékeny, a helyi problémákat érző polgármestert választott Pikó András személyében. A hajléktalanellátás fővárosi hatáskör, de a hajléktalanszállók és az utcán élő embereket segítő intézmények a kerületekben vannak, így nem mindegy, hogyan áll az adott kerület a legelesettebekhez. Sajnos a tavaszi járványhullám idején találkoztunk mereven elutasító állásponttal is más kerületvezetők részéről.

– Melyik eredményre a legbüszkébb az elmúlt egy évből?

– Legbüszkébb arra vagyok, hogy tavaly ősz óta a budapestiekkel közösen kormányozzuk ezt a várost, akik nyitottak a párbeszédre, aktívan vesznek részt az egyeztetéseken, elmondják támogató vagy ellenvéleményüket, így segítenek abban, hogy Budapestet úgy fejlesszük, ahogy az a budapestieknek jó. Az emberek sajnos az utóbbi években viszolyogva tekintenek a politikára, mert a tartalom nélküli gyalázkodást látják benne. Pedig az is politika, hogy merre kanyarodjon a villamos, hova ültessünk fát. Sőt, ezek szólnak a mindennapjainkról, ezek érintenek mindannyiunkat.

– Mi az, amit nagyon elrontott, vagy nem teljesített ígéret maradt? Nem lett például „Tiborcz-adó”, se egységes parkolási rendszer, nincs fővárosi lakásügyi ombudsman, sem esélyegyenlőségi iroda.

– Az önkormányzati választás óta egy év telt el, a programom pedig ötéves ciklusra szól. Az egységes parkolási rendszerről folyamatosan egyeztetünk a kerületekkel, van koncepciónk, aminek célja, hogy a helyben lakóknak mindig jusson parkolóhely. Rövidesen a közgyűlés elé kerülhet a téma. Misetics Bálint lakás- és szociálpolitikai főtanácsadó a kinevezése óta dolgozik a szociális bérlakások számának növelésén, a hajléktalanellátás fejlesztésén. Az esélyegyenlőségi iroda felállítása is megtörténhet a közeli jövőben, ám az esélyegyenlőség területén már jelentős lépéseket tettünk mind a Fővárosi Önkormányzatnál, mind a fővárosi cégeknél. A Tiborcz-adót a kerületek vethetik ki, bízom benne, hogy ez is meg fog valósulni.

– Pikó András a közétkeztetés terén hirdetett harcot a korrupció ellen. Hasonló ígérete önnek is volt. Azóta kiderült néhány korábbi túlárazott, haveri fővárosi szerződés, de hány feljelentést tettek?

– Több cégnél találtunk problémás szerződéseket, amelyeknek egyértelmű célja a közpénzek magánzsebekbe történő vándoroltatása volt, ezeket megszüntettük és több esetben feljelentés született. A Fővárosi Közgyűlés nyáron vizsgálóbizottságot is felállított Havasi Gábor képviselő úr elnökletével, hogy az elmúlt 15 év visszás ügyeit feltárja.

– Könnyebben lép fel a korrupció ellen, mint Zuglóban? Megkörnyékezik olyan, politikai-üzleti körök lobbistái, akiknek nyomulására Tarlós István is panaszkodott hivatala elején?

– A fővárost stabil többség irányítja, könnyebb érvényesíteni a politikai akaratot, mint az előző ciklusban folyamatos patthelyzetben működő Zuglóban. Szerencsére nem tolonganak a lobbisták az irodám előtt. Talán ők is tudják, hogy hiába is tennék.

– A Párbeszéd társelnöke maradt, de nem akar közös ellenzéki miniszterelnök-jelölt lenni. Biztos az újabb fővárosi ciklusban, vagy ennyire reménytelen a helyzet?

– A budapestiek nekem szavaztak bizalmat az elmúlt választáson, ez kötelez.

– A fővároshoz hasonlóan Józsefvárosban is többségben van a polgármestert támogató frakció, de az ellenzékkel nehézkes az együttműködés. Van jó receptje a helyzetre?

– A demokrácia nehézkes és bonyolult. De jobb akár parázs viták után olyan kompromisszumot hozni, amelyben mindenkinek engednie kell egy kicsit, mégis érvényesül az elképzelése, minthogy valaki meggyőződve a saját igazában, erőből, párbeszédet, egyeztetést mellőzve nyomja át az akaratát. Bízom a tartalmas és lényegi viták építő erejében.

Fotó: Huszár Boglárka