500 érvényes ajánlást kell összegyűjteniük a jelölő szervezeteknek ahhoz, hogy a választási bizottság nyilvántartásba vegye a jelölteket. Ezt a mennyiséget már kora délután abszolválták a nagy pártok (a Fidesz, illetve az ellenzéki pártokat tömörítő Egységben Magyarországért formáció), ki is alakult egy enyhe facebookos purparlé annak tekintetében, hogy a célszalagot ki szakította át legelőször, a fideszes Sára Botond vagy az ellenzéki Jámbor András.

Ez a kérdés azonban csak ideig-óráig volt érdekes, a nap végére már csak a tény maradt: az ajánlások összegyűltek, hamar. Egy ilyen eseménynek nemcsak a megfelelő mennyiségű ajánlóív begyűjtése a célja, hanem a választópolgárokkal/hívekkel való kapcsolat karbantartása, esetleg újak létesítése, valamint erőfelmutatás, mozgósítás és a harci kedv szítása, továbbtüzelése. Nem csupán száraz adminisztratív forduló tehát, hanem sok esetben az elnyomott vagy meg nem élt érzelmeknek, indulatoknak egyfajta mederbe terelése, kiélése is.

A Teleki téri piac, köszönhetően a sokféle léthelyzet egy helyre koncentrálódásának, egyszerre lakmuszpapírja és állatorvosi paripája kis hazánknak, s azon belül Józsefvárosnak, de a zöldségbeszerző körúton levő berlini vörös rúzst viselő hipszter leánykák, vagy a fiatal, de konzervatív szülőimunkaközösség-elnökök inkább a kisebbséget képezik itt:

ha rosszindulatúak akarnánk lenni, és hát miért ne akarnánk.

Slágertémák és narancsuralom

Nagy a szegénység, na, de politikai tudata attól még majd’ mindenkinek van:

– kiált egy műprémes néni Jámborék standjánál, majd gyorsan aláír az ellenzéki jelöltnek. Az éltesebb korosztály még fejből tudja a személyi azonosítót (korábban személyi számot).

Az öszefogottak standjánál egyébként 4-6 önkéntes dolgozik, korosztályukra és öltözetükre nézvést eléggé vegyes a társaság. Bezzeg a Fidesz-pultnál vigyáztak az egységes arculatra, az össz-narancsszínű felsőkben álldogáló önkéntesek kiválasztásánál láthatóan ügyeltek arra is, hogy a fiatalos imidzs és lendület átjöjjön: 8-10, a húszas éveiben járó fiatal szólítgatja meg rendre a szombati kis ebédhez hozzávalókat beszerezni óhajtókat.

Kik aztán lelkesen alá is írnak, hazájuk és szűkebb „pátriárkájuk” (nyolcker) sorsán mély felelősséggel viseltetve sorolják Pikóék bűneit, miszerint hajléktalanság, mocsok és bűnözés mindenhol. A szelektív emlékezés nem kérhető számon ebben az esetben sem: mikor ellenvetésként elhangzik az, hogy a Sáráék alatt is pont ilyen koszos volt a kerület, mint most, az egyik idős hölgy részéről kategorikus tagadás a válasz, a másik az eloldallgásban találja meg a vita lezárásának lehetőségét.

A megszépítő emlékezet nem mindenkinek  a sajátja azonban: „ezek a szerencsétlenek teljes egészében megeszik a Fidesz-propagandát, mindig ugyanazt a lemezt teszik fel, az »A« oldalon van a hajléktalanság, a »B«-n meg a kosz. Nem lehet ezeken segíteni” – mondja egy igen kevéssel jobban szituált, a szépkorúság ajtaján épp kopogtató hölgy, aki „jóhogy” aláír a Jámbornak.

Rókamanguszta fejű gyurcsány

A két szembenálló politikai oldal standjai között cikázva figyelmesek leszünk egy jobb híján népi anarchistának nevezhető, két főből álló csoportosulásra: az egyik kissé ákombákom betűkkel teleírt táblát tart magasba, amin kb. azt olvashatjuk, hogy ugyan jelenlegi alaptörvényünk szerintük nem is érvényes, de még abban is benne van a hatalom erőszakos és kizárólagos megszerzésének tilalma.

„Orbán még a saját törvényeit sem tartja be, mi csak szakmunkások vagyunk, de ez ugyanígy mindenki számára nyilvánvaló kéne, hogy legyen” – csillant fel egy kis reményt festékfoltos fiatalemberünk az ügyben, hogy az árnyalt politikai véleménynyilvánítás nem csak az akadémiai székfoglalót már megtartottak privilégiuma lehet.

„Túl sok betűt írtak rá arra a táblára, senki nem fogja elolvasni, egy marketingiskolában ezért egyből kidobnák őket” – fölényeskedik egy fideszes önkéntes a társának – nyeregben vannak most, különösen, hogy egy megtermett 50-es férfiú is kinyilvánítja finoman politikai nézeteit:

(az illető kis „gy”-vel mondta), még mindig nincs börtönben, el kell takarítani ezeket a mocskokat!”

Józannarancssárga

Kissé nagy lesz a sürgés-forgás, egy 60-as nő szekértáborozásba kezd, miszerint azok nem jók, egység kell: „a baloldal csinálja mindig az ellenségeskedést, a békétlenséget, mi pedig itt vagyunk, olyan

– mondja, majd felém fordul, és rákérdez: maga kedves, miért nem mosolyog, hát olyan jó, hogy itt lehetünk, ebben a narancssárga körben, hogy itt meg tudjuk ölelni egymást a boldogságtól, nem gondolja?”

De, gondoltam, tényleg nagyon jó volt.

Sután gomolyog a tollkabátos massza tovább, télen mindenki elveszíti antropomorf jellemzőit, kabátok vagyunk csupán, kabátba csomagolt kósza reménykedések széttartó halmazai, rutinszerű igyekezetek megtévedt tulajdonosai, hitünkre címeres tisztségviselők hada formál igényt, ennyiben volnánk tehát hasznosak, mélázna el a sokszori szemlélő, de mint oly sok másra, erre sincs idő: az események ütőere akkor is tovalüktet minélkülünk, ha rajta kezünket nem tartjuk.

„A halálomat írom alá”, „Isten őrizz, hogy ezeknek aláírjak, menjen végig a Harminckettesek terén, mekkora mocsok van, pedig ott van közel az önkormányzat is, ez a Pikó egy idióta” – ez egyféle reakció volt az ellenzéki önkéntesektől érkező „ön már aláírt?” kérdésre, de azért az ő standjuk is jól teljesít, fél 11-kor már 150 ívet írtak alá csak itt, ezen a helyszínen (önkéntesi becslés), páran már attól is tartanak, hogy az ajánlóívek idő előtt elfogynak.

Egy kisértelmiséginek tűnő 50-es férfi elmondja, hogy nagyon elege van már a fideszesek nagyképűségéből, a lopásból, a csalásból, a hazugságokból. Választási esélylatolgattató kérdésemre azonban azt válaszolja, hogy „nagyon-nagyon szűken, de

– csempész emberünk egy kis alagutat a fény végébe.

Nemezlovas

Korai még tippelgetni, de vannak olyanok, akinek optimizmusát nem lehet megtörni: a tér sarkában a „hakniztak még” kategóriájában a szélsőjobboldali Mi Hazánk Mozgalom két aktivistája tekint bizakodva a jövőbe. „Szerintem hamar össze tudjuk gyűjteni az aláírásokat a Dórikának (Dúró Dóra, a mozgalom alelnöke is ebben a körzetben indul)” – mondja egy hatvanas, bajszos férfi, aki nemez-utánzat sapkával a fején szándékozott megjeleníteni

Fiatalabb társától megtudtuk, hogy szerinte az MSZP volt az, aki dehumanizálta a hazai cigányságot azzal, hogy szavazógépeknek tekintette őket, a Dóri pedig egy „nagyon jó fej, rendes asszony”.

Követelés- és ajánlóív-kezelés

Kicsit odébb, fél 11 körül érkezik egy éppenhogy 18 éves lány, hogy felállítsa a pornómilliárdos Gattyán pártjának standját, a piros-fehér szórólapok majdnem kicsúsznak a kezéből, de segítsége érkezik: három, szintén nagyon fiatal fiú erősíti innentől a Megoldás Mozgalom (MEMO) csapatát, s bíznak abban, hogy összejön a megfelelő számú aláírás, de egy elejtett mondatból az is kiderül, hogy nem a napi politika helyezkedik el Maslow-piramisuk csúcsán: „basszus, ha ez így megy,

Itt hagytuk el a helyszínt, fejünkben vegyes érzelmek kavarognak, követik egymást szorosan a látottak-hallottak befogadásának részeként, a Népszínház utcában azonban még egy kampánycsoportosulásba botlunk: szintén gattyánosok, de itt már egy konkrét jelölttel is találkozhatunk, aki elmondja, hogy közgazdászként a vállalkozói szemléletet vinné be a politikába.

Egyébként itt nyoma sem volt az ellenzéki stand civil, vagy a fideszes pult „fiatalos” hangulatának: a kb. 7 darab megtermett férfiemberre lehet, hogy igaz a „zord külső érző szívet takar” mondás, de erről inkább nem volt merszünk megbizonyosodni, mivel marcona csoportosulásukról már nem is annyira a kidobó identitás volt érezhető, kisugárzásuk sokkal inkább volt: behajtói.

A centi vágható, 48 nap múlva választás.

Itt van a 6-os oevk jelöltjelölti listája.

Videoriportunk a multifórumról pedig itt nézhető meg:

Nyitókép: Huszár Boglárka