Elhúzódik a háború Ukrajnában, hogyan segíthetnek most a magyar emberek a legjobban?

Március 24-én volt egy hónapja, hogy Oroszország háborút indított Ukrajna ellen – nyílt háborút 8 évnyi hibrid hadviselés után. Egy hónapja, hogy cinikusan támadja országunkat, megsértve a nemzetközi jog minden normáját. Egy hónapja, hogy Oroszország nemcsak háborút folytat országunkkal, hanem céltudatosan öl meg civil lakosokat, pusztít el településeket és infrastruktúrát. Mariupol csodaszép, mintegy félmillió lakosú város volt Ukrajna déli részén, amelyet 90 százalékban lerombolt az orosz katonaság. Az emberek hetek óta pincékben, a romok között tengődnek, sokaknak az élelem és a víz hiánya okozta a halálát.

Az orosz megszállók nem engedik át a humanitárius konvojokat, blokkolják a lakosság kimenekítését, és rálőnek a békés polgárokra, elrabolják a helyi hatalom és az aktivisták képviselőit, fosztogatnak és erőszakolnak. Kijivet, Harkivot, Herszont, Csernyihivet, Szumit és a többi nagyobb és kisebb várost nehéztüzérséggel lövik. A bombák és a rakéták szándékosan célozzák meg a kórházakat, szülőotthonokat, óvodákat, iskolákat, templomokat. S teszik mindezt abból a „nemes” szándékból, hogy „felszabadítsák” az ukránokat a nem létező „nácik” és „radikálisok” uralma alól.

A háború egy hónapja alatt mintegy 11-12 millió ukrán volt kénytelen elhagyni az otthonát, és lett belső kényszermigráns Ukrajna többi megyéjében. Több mint 3 millió ember pedig elhagyta Ukrajnát. Egy részük Magyarországra menekült a háború elől.

Meghat az az összefogás és segíteni akarás, amit a magyar nép tanúsít a Magyarországra érkező ukrán menekültek érdekében. A magyarok nagylelkűen fogadják őket, nem ritka, hogy befogadják a menekülteket otthonaikba, fogadják őket, gondoskodnak az ellátásukról, megszervezik az itteni életüket, segítik a továbbutazást, biztosítják a szükséges ruházatot, és mindezeken felül erkölcsi támogatást is nyújtanak. A magyarok adományokat gyűjtenek és továbbítanak Ukrajnába, ami szintén hatalmas segítség.

A magyarok a helyi ukrán kisebbség képviselőivel együtt az orosz és a belarusz nagykövetség előtt tüntetnek az ukrajnai békéért, kérik Magyarország kormányát, hogy támogassa a légtérzárat Ukrajna felett. Azért teszik ezt, mert pontosan tudják, hogy milyen harcolni a szabadságért és meghalni a szovjet fegyverektől, emlékeznek arra, milyen az, amikor szovjet tankok robognak végig városuk utcáin, s hogy milyen pusztítást és nyomorúságot hagynak maguk után a megszállók. Hálám jeléül mélyen meghajlok a magyar nép előtt!

A segítségre mindaddig szükségünk van, ameddig le nem győztük az ellenséget.

Mit várna a magyar kormánytól, mit tegyen?

Mindenekelőtt köszönetet szeretnék mondani minden eddigi segítségért. Ám ennyinél nem lehet megállni. Amíg tart a háború, addig szükségünk lesz a szolidaritás kinyilvánítására és további konkrét segítségre a partnereink részéről.

Kivétel nélkül minden partnerünktől ugyanazt várjuk: Oroszország agressziójának határozott elítélését és a segítségnyújtást annak megállításához.

A kéréseink többek között – további szigorú szankciók Oroszország ellen, beleértve az energiahordozókat is. Nagyon nagy szükségünk van a légtérzárra és fegyverekre, valamint további technikai segítségre: ha nem tudnak fegyvert adni, akkor védőfelszerelésekre, sisakokra, golyóálló mellényekre, mindenre, ami megvédheti katonáink életét, s ezzel a civilek életét.

Nem kérünk katonákat, nem kérjük, hogy harcoljanak helyettünk, ám kérjük, hogy bocsássák a rendelkezésünkre mindazt, ami segít győznünk és ezzel megakadályozni azt, hogy a Kreml beváltsa fenyegetéseit, és tovább menjen immár a NATO-tagországai ellen.

Számítunk arra is, hogy további támogatást kapunk az Európai Unióhoz való gyorsított ütemű csatlakozásunkhoz.

Higgyék el, hogy önöknél sokkal inkább érdekeltek vagyunk abban, hogy a mi háborúnk ne váljon az önök háborújává is, mert ez azt jelentené, hogy Oroszország elpusztította Ukrajnát. Sem de jure, sem de facto nem szeretnék elveszíteni függetlenségünket.

Nézzék meg, mi történt Belarusszal azután, hogy Lukasenka gyakorlatilag alárendelte magát Moszkvának. Soha korábban nem tapasztaltunk ellenségességet a belaruszok részéről és a barátainknak tekintettük őket. Most azonban a háború kezdete óta az oroszok felhasználják Belarusz területét, hogy onnan indítsanak támadást ellenünk.

Nem szeretnénk moszkvai gyarmat lenni, nem akarjuk, hogy az ukrán-magyar határ magyar-orosz határrá változzon. Nem akarjuk, hogy a mi területünkről fenyegessék önöket, ha az orosz ellenőrzés alá kerülne.

Ahhoz, hogy a háború ne érje el Magyarország határait, ne terjedjen túl országunk határain a NATO-tagországok irányába, ahogy ezzel az utóbbi hónapokban a Kreml fenyegetőzik, nekünk Magyarország kormányának további és határozott támogatására van szükségünk.

A be nem avatkozásra törekvést Moszkva nem bölcsességként értékeli, hanem gyengeségként. És Oroszország megtámadja azokat, akiket gyengének tart.

Nemegyszer hallottam, hogy a magyarok emlékeznek arra, milyen árat fizettek a demokráciáért. Ez számomra azt is jelenti, hogy értik, a demokráciát meg is kell védeni. Most mi a demokráciát védjük, és ezzel együtt Európa biztonságát, megakadályozva az orosz hadsereget az előrenyomulásban.

Arra kérjük a magyar kormányt, hogy konkrét tettekkel segítse ezt a törekvésünket.

Nap mint nap tapasztalom a magyarok segítségét, azt, ahogyan a menekültjeinket támogatják, nem sajnálják az idejüket, a jó szót, pénzadományokat, ételt, ruházatot, gyógyszereket gyűjtenek. Ez kiadás az önök számára, de ezzel önök azt bizonyítják, hogy az értékek és az emberség mindennél előrébb valók.

Az a nemes eszme, amit demokráciának nevezünk, minden bizonnyal itt kezdődik, ezeknél az egyszerű dolgoknál – mint a szolidaritás azokkal, akik bajba kerültek, mások megsegítése szabadságuk megőrzése érdekében. Éppen ezért meggyőződésem, hogy a magyar nép támogatni fogja kormánya lépéseit Ukrajna támogatására.

Kapcsolatban van a magyar kormány bármelyik képviselőjével?

Igen, folyamatosan tájékoztatjuk a magyar kormányt, a Külgazdasági és Külügyminisztériumot, a többi minisztériumot és főhivatalt az aktuális ukrajnai helyzetről és arról, miben szenvedünk a legnagyobb hiányt. A magyar fél is tájékoztat bennünket álláspontjáról az egyes kérdésekben, valamint azokról az intézkedésekről, amelyeket kész megtenni Ukrajna segítése érdekében.

Józsefvárosban járt nemrég Iványi Gábornál, mit tapasztalt ott?

Lelkem mélyéig meghatott az a segíteni akarás, empátia és nyitottság, szeretet és emberi melegség, amit ott láttam és tapasztaltam. A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség és az Oltalom Karitatív Egyesület budapesti székhelyét a Dankó utcában az éppen itt tartózkodó James Browne, az Ír Igazságügyi és Egyenlőségi Minisztérium igazságügyi reformért felelős államminisztere és Ronan Gargan, Írország magyarországi nagykövete társaságában kerestem fel. A magyar emberek mindig is közel álltak a szívemhez. Ilyen helyzetekben mindig azon kapom magam, hogy újra és újra beleszeretek a magyarokba.

Azt gondolom, hogy erős lelkű nemzet képes szívbéli segítséget nyújtani. Azok, akik saját történelmükből ismerik azt a fájdalmat és elkeseredettséget, amit most az ukránok éreznek; akik számos alkalommal védték a hazájukat és a szabadságukat, akárcsak mi, s azt nem örökségbe kapták, hanem vérükkel harcolták ki.

Én úgy gondolom, hogy Kossuth Lajos és Nagy Imre utódai nem is cselekedhetnek másként. Erről ismételten meggyőzött a Dankó utcai látogatásom. Őszinte hálámat fejezem ki Iványi Gábornak és csapatának, a többi szervezetnek és minden magyarnak, akik ezt a nagy tettet véghezviszik. Így viselkednek a valódi szomszédok és az igaz barátok.

Meggyőződésem, hogy az ukránok ugyanígy cselekedtek volna, ha a magyarok kerültek volna bajba, de tiszta szívemből kívánom, hogy soha ne kelljen megtapasztalniuk azt, amit most mi átélünk, és legyen lehetőségünk meghálálni önöknek azt a jót, amit ma értünk tesznek.

Hogy tud segíteni az ukrán nagykövetség az ukrajnai menekülteknek?

A háború elől Magyarországra menekülő ukrán állampolgároknak biztosítjuk a teljes konzuli védelmet. Számosan fordulnak hozzánk, hogy hosszabbítsuk meg az útlevelük érvényességét, írjuk bele a gyerekeket is az útlevélbe stb. Segítjük az ukrán önkénteseket abban, hogy helyszínt találjanak a gyerekek foglalkoztatásához és tanácsadással segítsék az édesanyákat.

Ezenkívül mindent megteszünk annak érdekében, hogy segélyeket indítsunk az Ukrajnában maradt állampolgárainkhoz, elsősorban a háború által leginkább sújtott régiókba, valamint a belső menekültek számára. Jótékonysági számlát nyitottunk, amelynek adatait megtalálhatják Facebook-oldalunkon a hasznos linkek között. A befolyó összeget a szükségletek fedezésére fordítjuk.

Közreműködünk a helyi ukrán közösség és a magyar karitatív szervezetek által gyűjtött adományok célba juttatásában is.

Hogy tudna segíteni Józsefváros a legjobban?

Minden segítséget nagyra értékelünk. Önkéntes adományok, humanitárius segítség, a menekültjeink támogatása, az agresszor állammal minden együttműködés felfüggesztése, az oroszok által Ukrajnában elkövetett barbárságokról a hiteles tájékoztatás, ide értve például a nagykövetséggel közös kiállítások és jótékonysági rendezvények szervezése – ezek mind segítséget jelentenének, amelyekért nagyon hálásak lennénk.

Mit üzen azoknak, akik szerint nem kell belekeverednie Magyarországnak ebbe a háborúba, és fenn kell tartani a magyarországi alacsony energiaárakat?

Természetes és normális dolog, hogy valaki nem akar háborúba keveredni. Ám Oroszország esetében ez abszolúte nem jelent garanciát arra, hogy nem fognak belerántani a háborúba. Mi sem akartunk és nem akarunk háborút. De ha megtámadnak, akkor a szándékaid az értelmüket vesztik, és vagy védekezni kell, vagy kapitulálni.

Az ukránok sem hitték, hogy Oroszország megtámadhat bennünket. Még 8 év hibrid hadviselés után is igen nehéz volt elképzelni, hogy teljes körű invázió következik. Ugyanígy, most Magyarország sem hiszi, hogy Oroszország képes megtámadni egy NATO-tagországot, még annak ellenére sem, hogy a Kreml erről nyíltan beszél. Vegyünk csak Lavrov külügyminisztert, aki újságírói kérdésre cinikusan kijelentette, hogy „mi nem tervezzük megtámadni Európát, ugyanúgy, ahogy Ukrajnát sem támadtuk meg”.

Szolovjov, a Kreml egyik legfőbb propagandistája is világosan megmondta – Ukrajna csak egy köztes állomás Oroszország stratégiai biztonságának biztosításában, a szarajevói orosz nagykövet pedig arra a kérdésre, hogy Oroszországot miért nem foglalkoztatja a többi állam, amelyik már a NATO tagja, egyenesen visszakérdezett, hogy honnan veszik, hogy nem tervezünk semmit Horvátország, Magyarország vagy Lengyelország ellen, arra utalva, hogy Kremlnek vannak NATO-ellenes tervei.

Ezek után lehet-e teljes bizonyossággal hinni abban, hogy a háborúba való bele nem avatkozás szándéka szavatolja azt, hogy maga a háború nem lép be az önök országába?

Gyakran teszik fel azt a kérdést: „Miért kellene nekünk fizetnünk az önök háborújáért?” Én viszont azt a kérdést tenném fel, hogy érdemes-e fizetni a biztonságért. A NATO március 24-i csúcstalálkozóján elfogadott határozat soknemzetiségű harccsoportokat telepít Bulgáriába, Romániába, Szlovákiába, valamint Magyarországra is. Ez azt bizonyítja, hogy a NATO is tisztában van az orosz fenyegetéssel.

Azt kérdezem, az a jó, ha most fegyvereket adunk az ukrán katonáknak, hogy meg tudják állítani az orosz hadsereget, szigorú szankciókat vezetünk be Oroszország ellen, hogy ne legyen pénze ennek a háborúnak a finanszírozására, vagy pedig az, hogy nem teszünk semmit, csak várunk és reménykedünk, hogy az ukránok megállítják az oroszokat, s azok nem érik el a magyar határt?

Meggyőződésem, hogy a magyarok abszolút többsége amellett döntene, hogy kész áldozni saját biztonságáért és a demokrácia megvédelmezéséért.

Meggyőződésem, hogy minden magyar azt mondaná, hogy inkább hajlandó valamivel többet fizetni a gázért, mint a saját vagy a fia, testvére, férje életével, honfitársainak végtelen szenvedésével, az ország romba döntésével fizetni. Az ember legyen őszinte magával, és akkor a döntés egyértelmű lesz.

Ukrajna határozott támogatásával, a szigorú szankciókkal, a katonai-technikai eszközök biztosításával segítenek megállítani az agresszort – s ezzel együtt megőrizni a békés eget Magyarország fölött, biztosítani a boldog és gondtalan jövőt a magyar gyermekek számára.

Higgyék el nekem, ez megéri az áldozatot. Higgyenek annak az embernek, aki immár egy hónapja nézi, ahogy országa és népe a 21. században olyan szörnyűséget él át, amire példa Európában csak a második világháború alatt volt. Akkor is voltak, akik igazolni akarták Hitlert, és hajlandók voltak kereskedni a nácikkal. Mindannyian tudjuk, hogy ez mivel végződött. Nem ismételhetjük meg a múlt hibáit.

Nyitókép: Ukrán Nagykövetség