A Tolnai utca 41-43. alatti emléktáblánál – itt volt 1945 után a szovjet állambiztonság elhárítása és ideiglenes hadbírósága – tartott megemlékezést az önkormányzat Szili-Darók Ildikó és Erőss Gábor alpolgármester, valamint Hermann György önkormányzati képviselő részvételével.
Beszédét Erőss Gábor a közeli napok történelmi aktualitására, Oroszország Ukrajna elleni támadására reflektálva kezdte:
„A kommunizmus kísértete – persze nem abban az értelemben, ahogy ezt Marx értette – újra bejárja Európát.
Ukrajnát már Sztálin is, szó szerint, halálra gyötörte: 1932-33-ban a holodomornak több millió halálos áldozata volt.” A holodomor (éhhalál) az ukrán nép történetének legborzasztóbb vesztesége volt, 3 és 7 millió közé teszik az áldozatok számát – Sztálin importálta a búzát, a lakosságnak nem maradt élelme.
„Az a szovjet-orosz birodalmi szemlélet, amit – pontatlanul – kommunizmusként azonosítunk, a maga emancipatorikus ideológiától megfosztott, de nacionalista ideológiától átitatott formájában újra támad” – folytatta Erőss, utalva az ukrajnai harcokra. „Újra gyilkolnak – most éppen bombáznak –, mert nekik semmi sem drága.
Történelmi felelősséget visel mindenki, aki a kegyetlen monstrumot támogatta, táplálta, számításból vagy gyávaságból szövetségre lépett a háborús bűnös zsarnokkal.
Szolidaritásunk a megtámadott Ukrajna lakosságáé – lett légyenek ukránok, kárpátaljai magyarok, ruszinok vagy éppen oroszok.”
Ezután a kisgazdapárti Kovács Béla földművelésügyi miniszter sorsát hozta fel példának, akit 1947-ben hurcoltak el a szovjet hatóságok, és moszkvai börtönben, majd kényszermunkatáborban (gulag) töltött hosszú éveket, az 56-os forradalom idején Nagy Imre kormányának tagja volt, ugyanakkor 1958-ban a korai Kádár-rendszer parlamentjében képviselőséget vállalt. „Az áldozatokról meg kell emlékezni, a múltat el kell elmondani fiainknak és lányainknak, de a legritkább esetben érdemes ítélkezni” – mondta Erőss, és a pár lépésre álló Mindszenty-szoborra utalva hozzátette:
„A kommunizmusnak egyaránt voltak bal- és jobboldali áldozatai; itt, e falak között raboskodott nemcsak Mindszenty József, de Kéthly Anna is.”
A beszédet felolvasással szakította meg, az áldozat szemével érzékeltetve, mit jelentett a kommunista terror. „Számomra Faludy György Pokolbéli víg napjai, a szomszéd cellában kommunisták által halálra kínzott kommunista, Havas Bandi története volt az a meghatározó olvasmányélmény, ami a sztálinista-rákosista terror kegyetlenségét és abszurditását teljes drámai valójában megmutatta és megtanította.”
„Ma, amikor az 1947 és a rendszerváltás közötti diktatúra, a málenkij robot, az ÁVH, a kitelepítések, az ’56 utáni megtorlás, a tönkretett életek áldozataira emlékezünk, nagyon nehéz, de mégis azt kell tennünk” – idézte végszóként József Attilát: „rendezni végre közös dolgainkat, / ez a mi munkánk; és nem is kevés”.
Ezután Erőss Gábor Szili-Darók Ildikóval megkoszorúzta a Tolnai utcai emléktáblát.
A Józsefvárosi Fidesz ezen a napon évről évre a Tisztviselőtelepen, a Magyarok Nagyasszonya Templománál tart megemlékezést. Idén Vargha Miklós Péter, a Magyarok Nagyasszonya templom plébánosa beszélt és mondott imát az áldozatok emlékére, Sára Botond pedig koszorút helyezett el a templom hátoldalánál álló 1956-os domborműnél. „Az emlékezés segít tanulnunk a magunk, valamint elődeink sorsából, egyben tiszteletteljes főhajtás és tanúság a jövő előtt” – írta ennek kapcsán Sára Botond a Facebook-bejegyzésében.
Nyitókép: Józsefvárosi Önkormányzat
