Szilviának gyerekkora óta mindig volt kutyája. Kópé, a négyéves amerikai akita szuka már az ötödik a sorban. A korábbi kedvencénél, a labrador fajtájú Lottinál 12 éves korában daganatos megbetegedést diagnosztizáltak. A műtét jól sikerült, ám két héttel később az állat leesett a lábáról, s bár az orvosa mindent megtett a felépüléséért – vérátömlesztést is kapott –, már nem tudta megmenteni. Szilvia ettől függetlenül nagyon hálás volt az állatkórháznak és a doktornak egyaránt. Ennek az esetnek kapcsán vált számára világossá, hogy a
kutyák is adhatnak vért, s bár szükség lenne minél többre, mégis csak kevesen jelentkeznek.
Ezért, miután megérkezett a családjukba Kópé, elhatározta, belőle bizony véradó kutyát farag.
A kutyák 1-2 éves kortól adhatnak vért, de csakis a nagytestűek, amelyek elérik a 25-26 kilogrammos súlyt.
Fontos, hogy a donorkutya egészséges, szocializált és jól nevelt legyen,
ugyanis véradás közben a gazda nem lehet jelen, a kutyának ezért hallgatnia a kell az ellátó személyzetre is – magyarázta Szilvia.
Kópé nem volt könnyű eset. Az amerikai akita kimondottan nehéz természetű fajta, a tenyésztők nem is ajánlják első kutyának, mert megszelídítéséhez nagyon sok trenírozásra és türelemre van szükség – mondta Szilvia. „Kópé makacs volt és domináns. Már egészen kis kölyökkutyaként nekiment volna annak a kutyának, aki rámorgott, nem foglalkozott azzal, mi lesz a kimenetele.”
Elég korán, 3 hónapos korában kezdtek vele kutyaoviba, majd kutyaiskolába járni. Az alapvizsgát már 9 hónaposan majdnem le is tette, ha az egyik feladat – a helyben maradás, aminek alkalmával az állat 2 percig nem mozdulhat, nem mehet a gazdájához – nem fogott volna ki rajta. Nehezen tanulta meg azt is, hogy nem szabad felugrálnia az emberekre, végül ezt a szokását 1,5 éves korában hagyta csak el. „Mindenkit folyton összesározott, gyakran kellemetlen szituációba keveredtünk” – mesélte Szilvia, aki tükörmódszerrel neveli kutyáját. Mint mondta, ebbe semmiféle bántalmazás nem fér bele: szeretetre, türelemre, és nem mellesleg, jutalomfalatokra épül.
Kópé egyébként végtelenül barátságos, és már jutalomfalatok nélkül is teljesíti Szilvia kéréseit. Nagyon sokat fejlődött, például elég, ha a gazdája felemeli a kezét, máris odaszalad hozzá. Az eredményes trenírozásnak köszönhető tehát, hogy beállhatott véradónak.
Kétéves kora óta hordja őt Szilvia véradásra. Kópé kéthavonta adhatna vért, de rendszerint akkor mennek, amikor a kórházba befut egy eset, ilyenkor rögtön őket ugrasztják elsőként. Kópé négyszer adott vért eddig, és minden alkalommal meg is mentette a másik állat életét.
Szilvi azt mondja, szeretné, ha minél többen tudomást szereznének arról, hogy a kutyájuk is lehet donor, hogy minél több kutya életben maradhasson és felépülhessen a betegségéből.
A tapasztalat szerint egyre több állatklinikán van lehetőség véradásra. Ilyenkor az általános egészségi és vérvizsgálat mellett kiszűrik az örökletes vérbetegségeket és a vér útján terjedő betegségeket is. Sőt, van, ahol ingyenes szolgáltatásokat is nyújtanak a véradásért cserébe.
Nyitókép: Mile Máté
