Elsősorban a Civilek a Palotanegyedért Egyesület (CAPE) ügyvezető elnöke, Tircsi Anikó szemfülességének köszönhető, hogy sikerült megmenteni a felújítás alatt álló Áruház két, a 60-as évekből való, a szocialista reklám nyomait magán viselő kirakatüvegét.
Tavaly októberben, mikor már folytak az áruház belső felújításának munkálatai, újra megakadt a szeme a Centrum Áruházak logót is magán viselő üvegtáblákon, ekkor értesítette a Magyar Vendéglátó és Kereskedelmi Múzeum vezetőségét.
A múzeum, amelynek gyűjteménye jelentős részét képezik a Corvin-tárgyak és dokumentumok (reklámajándékok, fotók, árjegyzékek, csomagolóanyagok, képeslapok stb.), felvette a kapcsolatot az áruházat tulajdonló Corvin Áruház Kft-vel. A kft. vezetősége segítőkészen állt az értékmentéshez, az üvegtáblákat a múzeumnak ajándékozta.
Az üvegtáblák egyelőre a múzeum udvarán kaptak helyet, restaurálásuk zajlik. Fekete Barbara az intézmény muzeológus elmondta, hogy az üvegeket a 60-as évek végén, az áruház alumínium borítású dobozba csomagolásával nagyjából egy időben szerelhették be. Az egyenként több mint 300 kilogrammot nyomó, másfél centiméter vastag üveglapok közül az egyik meglehetősen ramaty állapotban van, de helyreállítható. „A kor legmodernebb technológiájával készültek, minőségüket dicséri, hogy ilyen jól kiállták az idő próbáját.” A muzeológus hozzátette, megmaradásukat az is segítette, hogy az évek során különböző terméket és szolgáltatás hirdető matricákkal ragasztották le a táblákat, mert ezek végső soron megvédték állagukat.
Az eredetileg festett üvegtáblák az áruház Márkus Emília és Somogyi Béla utcák felőli, az áruház kevésbé hangsúlyos oldalain kaptak helyet, szerepük az volt, hogy fekete alapon arany betűkkel hirdessék a Corvin-Áruház által képviselt eleganciát, és a felületükön szereplő szereplő szöveg szerint azt is: „Legnagyobb áruház, legnagyobb választék”. A szocialista-reklámpropaganda egyik mára talán mosolyfakasztó szlogenje ez – mondta Fekete, azonban többek emlékezetében még mindig ott él a többi Corvin-szlogennel együtt, mint a „Minden szinten, szinte minden” vagy a „Nincs karácsony Corvin nélkül”. A Centrum Áruházak logó azért jelenik meg a paneleken, mert az államosítás után az áruházat a Jóvátételi Hivatal, mint német vagyont, a szovjet kormánynak adta, és amikor 1952-ben a magyar állam visszakapta, az áruház először az Állami Áruházak tagja (Budapest Nagyáruház néven) lett, néhány évvel később pedig a Centrum Áruházak csoportjáé egészen 1999-ig, amíg a Skála Áruházba nem olvadt.
A Corvin legnagyobb, egyben leghatásosabb „reklámfelületei” egyébként saját kirakatai voltak már a kezdetektől. Az 1926-ban megnyitó Áruház kirakatai szobányi méretű terek voltak, kezdetben 23, később 33-at rendeztek be. Szezonváltáskor átrendezték valamennyit. Ilyenkor, hogy fokozzák a vásárlók izgalmát, elfüggönyözték az üvegeket a kíváncsi szemek elől, s a művészi kompozíciókat rejtő ablakról egyszerre hullott le a lepel és tárult mind a közönség, mind a reklámszakemberek elé. A kirakatokban tömegek tolongtak, sőt a vasárnapi ebéd utáni séták egyik főállomása is a Corvin volt hosszú évtizedeken keresztül. A Pesti Hírlap 1930-ban már Európa legelső divatotthonaként említi. Nem csoda, hiszen az áruház saját reklámpropaganda osztállyal rendelkezett, aminek dolgozói a legjobb teljesítményre törekedtek. „Ez itt valóban olyan, mint egy nagy színház diszletmesterének műhelye. Iparművészek, festők, rajzolók dolgoznak ebben a dekorációs műhelyben, itt készülnek azok a merész, újszerű kirakatdiszek, amelyek legközelebb az áruház kirakataiban megállásra késztetik a főváros siető közönségét. Fantasztikus alakú kirakati babák merednek a belépőre” – olvasható a Pesti Hírlap ugyanazon számában.
A Corvin csodás neoklasszicista épületével, homlokzati fényeivel, kávézóival, divatbemutatóival, modern technikai felszerelésével (mozgólépcső, az azonnali igazolványkép készítésére alkalmas Photomaton, a fodrászszalonok zenélő burái, illetve a Pedoscop, mellyel ellenőrizhetővé vált, hogy a vevő lábára tökéletesen illik-e a cipő), makulátlan kiszolgálószemélyzetével és legfőképp sokszínű választékával vonzotta a látogatókat – mindez egyben volt a védjegye. Az Áruházról dalt is költöttek, Fekete Pál 1946-ban adta elő.
A háborút követően a szocialista időszak a reklámra, mint a kapitalizmus kísérőjelenségére tekintett, helyére a kereskedelmi propaganda állt: a Corvin-kirakatok többnyire üresen tátongtak, tereibe jelszavak kerültek, a készlethiány miatt az árucikkek gyakran papírból vagy műanyagból készített modellek voltak – foglalta össze Fekete Barbara. A kirakatrendezés mélyrepülése után pályája újra felfelé ívelt a 70-80-as években az árukészlet növekedésével, a Corvin-látogatás ismét népszerű elfoglaltsággá vált.
Az Áruház elsőként külső eleganciáját vesztette el a 67-es bedobozolásával, a politikai és gazdasági élet ráhatásai, a tulajdonosváltások, végül a 90-es évek végén megjelenő plázák következményeként szépen lassan presztízsét is. Renoválása után, ami előreláthatóan 2022-ben fejeződik be, korábbi külsőjének visszaállításával, megújult szolgáltatásaival nem kizárt, hogy visszanyeri mindkettőt.
A Corvin-tárgyakat őrző Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum védettségi igazolvánnyal már ismét fogadja látogatóit. Előzetes bejelentkezés nem szükséges.
Fotók: MKVM, CAPE, Fortepan, Pálinkás János
