Lima 2005-ben hagyta el Afganisztánt politikai okokból: családja a hazara etnikai kisebbséghez tartozik. A hazara a legkisebb etnikai csoport Afganisztánban, akiket modern felfogásuk és vallásuk miatt üldöznek a tálibok. A hazarák egyenlőként kezelik a nőket és hisznek az oktatás fontosságában, ez pedig különösen szúrja a tálibok szemét.

Lima testvére tábornok volt, és védelmet szeretett volna kérni a hazarák számára a kormánytól. A kormány viszont úgy döntött, inkább befogja a tábornok száját, és az egész családját megfenyegette, nehogy újból eszébe jusson védelmet kérni. Ekkor fél évre Limát is börtönbe csukták. Amikor kiszabadult, az édesanyja a kezébe nyomta minden pénzét, amit nélkülözni tudott, és azt mondta neki, „menekülj fiam, ahova tudsz”.

Papírok híján elég nehezen jutott be Európába. Megfordult Törökországban, élt Franciaországban, próbált letelepedni Magyarországon is, de korábban nem sikerült neki. Végül Bulgáriában kötött ki, ott ismerte meg feleségét, Sztojnát.

Két gyermekük született, mindketten lányok, egyikük most öt, a másik hat éves, idén megy iskolába. Lima legfőbb célja, hogy jó életet teremtsen a gyermekei számára, és ehhez, úgy látja, az egyetlen út a minőségi oktatás, ezt pedig, úgy hallotta, Budapesten tudná leginkább megadni a lányainak. Sztojna hozzátette, gondolkoztak nagyobb európai városokon is, de mivel Lima afgán, ő pedig bolgár, féltek, hogy keletről jövő idegenként nehéz lenne felvenniük a versenyt, a gyerekeknek az iskolában, nekik az üzleti életben.

Szerintük a magyarok nyitottak, befogadóak

Lima az építőiparban dolgozik. Sosem volt gondja munkát találni, bárhol elboldogult, még az sem okozott problémát, hogy egyelőre csak kicsit beszél magyarul. Nem tapasztalt soha ellenszenvet, hátrányos megkülönböztetést, ahogy Sztojna sem, aki egy egyetemisták diplomaszerzését segítő vállalkozást visz évek óta.

A helyi afgán közösséggel is tartják a kapcsolatot, de olyan magyarokkal is barátkoznak, akik tudnak velük angolul beszélni. Egyetlen alkalmat sem tudtak felidézni, amikor félniük kellett volna külföldiként.

Azon azért aggódnak, hogy a kedves hozzáállás nem fog-e hamarosan megváltozni a kormánykommunikáció hatására. Veszélyesnek gondolják a kormány által migránsként emlegetett betelepülőkkel kapcsolatos rémhírkeltést, az embereket hergelő óriásplakátokat. Félnek tőle, hogy ez a fajta gyűlöletkeltés előbb-utóbb célba ér, és rájuk is hatással lesz.

Ha tudnának, azonnal elindulnának

Limának a teljes családját, szüleit, testvéreit kellett Afganisztánban hagynia, nem tudtak vele jönni, és azóta sem sikerült őket kihoznia az országból. Ha a kormány segítőkészebb lenne ezen a téren, nem gondolkodnának egy percig se, s mentenék a családot a mostani helyzetből, amíg lehet. Úgy látja, jelenleg kizárólag a lehetőség hiánya az, ami megállítja az afgánokat, hogy tömegesen elinduljanak Európa felé. A tálib hatalomátvétel miatt annyira szörnyű a helyzet, hogy önszántából szinte senki nem maradna ott. Míg Sztojna évente 2-3 alkalommal meg tudja látogatni Szófiában élő rokonait, Lima 2005 óta nem látta a családját, és hiányukat egyre nehezebben viseli, főleg amióta napi szinten hallja az egyre aggasztóbb híreket.

Nekik sikerült, másoknak nem

Nagyon szerencsésnek mondják magukat, hogy itt biztonságos életet sikerült megteremteniük. Pár hete vettek egy lakást a Füvészkertnél, biztos munkájuk van, nagyobbik lányuk ősszel kezdi az első osztályt a Vajda Péter Sportiskolában, ahova azért íratták be, mert tehetségesnek bizonyult a ritmikus sportgimnasztikában. A lányaiknak szeretnének minden lehetőséget megadni, és engedni őket abba az irányba menni, amerre vágynak, semmit sem erőltetve. Úgy tűnik, a nagyobbat a mozgás, a kisebbet az orvostudomány érdekli, ő minden orvosi dologgal kapcsolatos sorozatot, reklámot, hírt élénk érdeklődéssel figyel, még az sem kizárt, hogy orvos lesz belőle egyszer.

Hálásak ezért az életért Budapesten, és fontosnak tartják, hogy a hozzáállásukat, kultúrájukat mások is megismerjék, ezáltal más külföldieknek is segítsenek, akik a jövőben Magyarországra szeretnének költözni. Ezért is vállalták az interjút. Úgy látják, minél többféle kultúrát, többféle sorsot mutat be a média, annál elfogadóbbak lesznek az emberek a külföldiekkel.

Szöveg: Ádám Judit; Képek: Huszár Boglárka