A séta egyike azoknak a nyertes programoknak, amiket az önkormányzat és a Rév8 Zrt. által meghirdetett Ötletcsarnok pályázatra küldtek be. Az ötletgazda Mező Ágnes, a C8 Civilek Józsefvárosért Egyesület tagja. Egyesületük gyakorta szervez rendezvényeket a Józsefvárosban élőknek, mert a beszélgetések által derül ki, milyen igényeik vannak az itt élőknek, ők pedig annak megfelelően igyekeznek tenni valamit – osztotta meg velünk céljaikat Mező.

A tapasztalataik alapján a belvárosban élők számára a zöld környezet, a pihenőhelyek és a közösségi együttlétek alapvető szükségletnek számítanak, innen jött tehát az ötlet, hogy olyan sétákat kellene szervezni, amiknek eredményeként az itt élők közelebbről megismerik az őket körülvevő természetes környezetet.

Az első séta során a madarakat tanulmányozták a Magyar Madártani Egyesület szakértőinek segítségével, ezen a másodikon a Csarnoknegyed fáinak nyomába eredtek Zsolnai Balázs kertészmérnökkel, a Főkert volt munkatársával, aki jelenleg a Fehérvárcsurgói Arborétum és Károlyi Kastélypark vezetője. A harmadik séta szeptemberben lesz, annak a fókuszában az egyéni vagy társasházi szinten zajló zöldítés lesz.

A séta a Tolnai-kertből indult, érintette a Mindszenty József teret, majd a József és Német utcákon át a Rákóczi térre vezetett. A kiindulópontnál némi ízelítőt kaptunk abból, hogyan tudunk jól komposztálni. A titok a szén-nitrogén-arány, azaz nemcsak zöld hulladék kell bele, hanem barna is. A szenes összetevők barnák, a nitrogénesek pedig a zöldek. Előbbibe a fás részek, szalma, megszáradt fűnyesedék mehetnek, utóbbiba friss fűnyesedék és egyéb lágy növényi részek. A jó arány 30:1-hez, ami nem súlyban, hanem térfogatban értendő. Egy vékony kiterített zöld részre mehet a barna „kócosan”, öntözni is kell, ha száradna, különben elpusztulnak a benne élő mikroorganizmusok. A komposztálás akkor működik jól, ha korhadást eredményez és nem rothadás történik. Zsolnai kitért arra, hogy a közösségi komposztálók legnagyobb problémája, hogy nyáron nehézkes a barna anyag beszerzése. Erre olyan megoldás is született, hogy a lakosok elteszik az őszi faleveleket a pincébe, és ilyenkor használják el. Hogy jó lett-e a komposzt, azt a zsázsa-teszttel nézik: ha a beleültetett zsázsamag kicsírázva zöld hajtást hoz, megfelelő, ha sárgát, még érnie kell, mert ilyenkor még égetheti a növények gyökereit.

A kert fáit górcső alá véve Zsolnai elmondta, hogy az elmúlt három évben tapasztalt nyári hőség nagyon megdolgozza a városi faállományt.

Ilyen például a fekete fenyő és a nyírfa. Ez utóbbi nagyon vízigényes, az örökzöldeknek pedig nagy problémájuk, hogy sekélyen gyökereznek, s mivel könnyen kiszárad a felső talajréteg, ez a kiszáradásukat okozza, ráadásul víz nélkül nem tudnak elég gyantát termelni, anélkül pedig a kártevők könnyű prédájává válnak.

A két őshonos örökzöld növény, a tiszafa és a közönséges boróka viszont elég jó szárazságtűrők

– biztatott a szakember. Általánosságban elmondható, hogy a vékonyabb levelű fák, mint például a juhar küszködnek jobban a melegtől, nem feltétlen fogják hosszú távon bírni a klímaváltozást, a kissé vastagabb, viaszosabb levelű növények, mivel több vizet tudnak tárolni a leveleikben, szívósabbak.

Nem őshonos, ám szintén nagyon jól bírja a szárazságot, a városi körülményeket a csörgőfa, az eperfa. A bálványfa is, ami viszont a kertészek rémálma, mert invazív, ha nincs kezelve, képes szétnyomni mindent, ami a gyökerei útjába áll.

Szintén nagyon jó várostűrő fafaj a ginkgo biloba, köznapi nevén páfrányfenyő, ami nem is csoda, hiszen ez az egyetlen faj, ami túlélte a jégkorszakot – hívta fel a figyelmet a tényre Zsolnai. Hozzátette, kevesek tudják, hogy ebből van „kislány” és „kisfiú” is. Előbbinek húsos termése van, ami meglehetősen kellemetlen szagú, ezért a városi környezetből hanyagolják. A fa azonban elég trükkös, mert 20 éves kora körül „dönti el”, hogy milyen nemű. Ezért nem magról ültetik, hanem a biztosan hímivarú egyedeket vegetatív módon leszaporítják. Viszont további csavart okozhat, hogy a fa képes nemváltásra, akár öregkorában is. A szakember kitért arra is, hogy meglehetősen jó szárazságtűrő cserjék is vannak, ilyen például a kúszó lonc, mahónia, törpe borbolya, és a hibiszkuszfélék sem sírnak, ha sokáig víz nélkül maradnak.

A Tolnai és a József utca találkozásánál lévő kis téren áll egy rózsaszín virágú vadgesztenyefa. Ez azért különleges, mert több gesztenyefaj keresztezéséből állították elő. A szemünk jobbára a fehérvirágúhoz szokott, ám mióta elterjedt Magyarországon a vadgesztenyelevél-aknázómoly, aminek fertőzése nyomán a fa a teljes lombkoronáját elveszíti, a kertészek a rózsaszínvirágú vadgesztenyét preferálják, ami ugyan nem nő olyan hatalmasra, ám egyelőre legalább nem kedveli ez a kártevő – mondta Zsolnai. A molyra máskülönben lenne növényvédőszer, azonban a használatát betiltotta az Európai Unió. Itt felmerült a platánvész kérdése is, ami miatt például Lionban kénytelenek voltak lecserélni a platánsorokat másféle fákra – említette meg a szakember.

A platánvészt olyan baktérium okozza, ami eldugítja a belső edénynyalábokat, s megszűnik a vízkeringés a fában. A betegségre nincs gyógyír, a növényorvos-társadalom tehetetlen ezzel a betegséggel szemben.

A séta során olyan ismeretekre is szert tehettünk például, hogy mi a Miyawaki-minierdő: nem más, mint a nagy erdei ökoszisztéma lekicsinyítése városi szintre (a Tabánban van ilyen például). Jellemzője, hogy nagyon sűrű a növényállománya, nagyon gyorsan hoz zöld lombtömeget. Ha valaki ilyet telepítene, mindössze 40 négyzetméternyi területre és 120 facserjére van csak szüksége, merthogy négyzetméterenként három növendéket kell elültetni. Érdekesség a Stockholm-módszer is. Ezt szintén városi faültetésre szabták, a Bartók Béla úton már építettek is ez alapján egy kertet. Ez egy olyan fatelepítési metódus, ahol a zöldsávot kiássák, mint egy közműárkot, és 30 centis rétegenként tömörítve sziklákkal töltik fel. A sziklák közé kerül a talajkeverék, aktív szénnel, gombakultúrákkal, humusszal. A fákat erre ültetik, amik a gyökereikkel behatolnak a sziklák réseibe, és ahogy vastagodnak, mozgatják a sziklákat, így lazítják a talajt.

A József utcán jártunk, amikor szóba került a fakopp, ami magyar találmány, a fatörzs állapotának feltérképezésére szolgál. Az is kiderült, ha barnul a széle a leveleknek, az a városi szárazságra adott reakció, ha pedig a facsúcs szárad, az már a fa halálát jelenti, de az is, ha folyton megsértik a törzsét vagy a gyökerét a damilos fűnyíróval. Pusztulásához vezethet még, ha oldalba vizelik folyamatosan – mint ahogyan azt a Rákóczi tér sarkában álló kis fa jól példázta. A faápolók szerint a fának nem tesz jót, ha fű van alatta, ahogyan az sem, ha csupaszon marad a talaj. A legjobb, ha évelőkkel van beültetve vagy le van mulcsozva a fa körüli rész, ugyanis a gyökereknek szükségük van levegőre. Ha a fa alatt összetömörül a talaj, nincs benne elég levegő, az szintén képes a fa halálát okozni.

Zsolnai arról is beszámolt, hogy a fák mindig egyensúlyra törekszenek: ha megsérül egy gyökerük, akkor azzal srégen elhal egy fenti águk, és ha levágunk egy ágat, akkor elhal egy gyökér.

S hogy miért fontosak a fák? Mert hűtik a levegőt, tisztítják – kutatások alapján az ezüsthárs képes megkötni a legtöbb port csillószőrös fonákjainak köszönhetően –, árnyékot adnak és a villámárvizeknél segítenek elvezetni a vizet, mindezt teljesen ingyen – mondta Zsolnai.

Ezért jó lenne, ha nem hagyná a városi embert hidegen a közterületi fák és növények kérdése, nélkülük ugyanis nagyon is melegünk lenne.

Fotók: Mile Máté