„Nem is tudom, honnan jött nekem a természet szeretete”, kezdi vallomását Mónika. „Gyerekkoromban akkor láttunk zöldet, ha kivittek a szüleink a Városligetbe vagy a Margitszigetre. Na meg akkor, ha meglátogattuk a vidéken élő rokonokat. Hárman vagyunk testvérek, de csak én rajongok a növényekért, meg a növénytermesztésért.”

A teljes Grundkert nem az ő ötlete volt, de boldogan csatlakozott ide egy egészen érdekes véletlennek köszönhetően. Valamikor június elején a Teleki téren állt sorban az egyik baromfisnál. Mögötte egy nála idősebb fiatalos hölgy várakozott, „lilás-őszes haja nagyon tetszett nekem, és csak bámultam őt”, mesél Mónika. Aztán bocsánatot kért tőle, amiért ennyire rácsodálkozott. A Magdolna utcában ismét összefutottak, épp a Grundkert előtt, és kiderült, hogy ő az egyik alapítója. „Hát így kapcsolódtam be a kertbe.” Havi ezer forintért lehet bérelni egy kis területet, a övék 3×3 méteres.

A Grundkert alulról jövő kezdeményezés, a józsefvárosi foghíjas telkekre kötnek együttműködési szerződést az önkormányzattal. A telket parcellákra osztják, ezekben alakítják ki a magaságyásokat, amit aztán kibérelhetnek az érdeklődők, a város betonrengetegében kertészkedésre vágyók. A magaságyásnak több előnye van. Egyrészt nem kell a földre hajolgatni, másrészt nem támadja meg betegség a növényeket, amelyekre a talajban nagyobb esélyük van.

Kérdésünkre, hogy minden szakértelem nélkül bele mert vágni a kertészkedésbe, Mónika azt mondja, akkor már a józsefvárosi lakásuk erkélyén sokféle növény ültetésével kísérletezett a férjével: sárgarépa, kovászolni való uborka, fekete retek, saláta, paprika, paradicsom és eper. Dísznövényeik is vannak, mint muskátli és leander. „Eleinte sokat hibáztunk, hiszen nem értettünk hozzá, de a netről ma már mindent meg lehet tanulni”, fejti ki Mónika az autodidakta módszer lényegét.

A férje, Suki András is megszállott lett, aki amúgy zongoraművész, az Egressy Béni Zeneművészeti Szakközépiskola igazgatóhelyettese, kutatótanár, a digitális zeneoktatás fejlesztésén dolgozik éppen. A doktori disszertációját a Rajkó Zenekar és a Rajkó-módszer témájában írta. és még műsort is vezet a Dikh Rádióban a Muzsika Hangja címmel: klasszikus zenei előadókat mutat be. „Már a Rádió C-ben is hasonló műsora volt, ott ismerkedtünk meg, én éppen videó-műsorkészítő gyakornok voltam”, mondja Mónika, aki szintén sokoldalú: mérlegképes könyvelői és valuta-ügyintézői képesítése is van. „Jelenleg egy kedves kis budai cukrászdában dolgozom.” Amikor beadta a pályázatát, nem tudta, hogy a tulajdonos is roma, aki amúgy a férje ismerőse, „ez már csak akkor derült ki, miután felvettek”. De nem azért vették fel, mert roma, „hanem a munkatapasztalatom miatt, sokáig dolgoztam a vendéglátóiparban”.

Egyszóval egyiküknek sem volt semmilyen előzetes tudása a növényekről. Először palántákat vettek, „de ma már azt is tudjuk, hogy magot kell elültetni, akkor kevésbé vannak kitéve a kártevőknek”. És azt sem tudták, hogy tápot kell használni, és trágyázni is kell. „Nem gondoltam, hogy valaha marhatrágyát keverek el a földdel, és hogy meg is esszük azt a termést, ami az olyan földben terem. Azt hittem, velem ilyen nem fordulhat elő, olyan undorítónak tartottam.” Ma már tudja, hogy a gazdák is így csinálják.

Sajnos az uborkájukat megtámadta valami tetűféle, de például az eper és a koktélparadicsom rendkívül finom édes volt, „amilyent még soha nem ettünk”. És most már Mónika nagyon várja, hogy a magaságyásban is beérjen a termés.

Nyitókép: Ruszó Mónika