Mindketten elismert zenészek, évről évre fellépnek a Cigányzene Éjszakáján és a Cigány Zenészek Éjszakáján, ám a színpadon nem osztoznak: külön utakon járnak.

A Debreceni Egyetem Építészmérnöki Tanszékének zádorfalvai építőtábora sokkal többről szólt, mint egy fából ácsolt, színes kültéri színpad felépítéséről. Egy olyan követendő, mélyen emberi és példaértékű országos mintát mutattak meg, amely alapjaiban képes megváltoztatni a hátrányos helyzetű roma fiatalok jövőképét.

Rendkívüli teljesítmény a hazai roma emancipációs mozgalomban, jogvédelemben és történetírásban.

Negyedik alkalommal rendezik meg a Cigány Zenészek Éjszakáját a Mátyás téren, a Józsefvárosi Önkormányzat támogatásával és a Rendezvény8 közreműködésével, szeptember 5-én. A délután öt órakor kezdődő program repertoárja már az év elején összeállt, olyan nevekkel tarkítva, mint Jáger Bandi.

Két parlamenti jelenet, amely pontos látleletet ad a kirekesztés valódi természetéről. A zenélő roma gyermekek elől való teátrális menekülés áprilisban, és a roma holokauszt áldozatai előtti ülő némaság augusztus 10-én.

A cigány történelmet a közelmúltig szinte kizárólag kívülállók jegyezték le, háttérbe szorítva a saját narratívánkat. Nemrég olvastam Raduly József A cigánykunyhóból Hollywoodig című önéletrajzát, amit a Napkiadó jelentetett meg tavaly a Polgári Magyarország Alapítvány, a Belügyminisztérium és a Társadalmi Esélyteremtési Főigazgatóság támogatásával. Fontos látni a saját történeteket, de az is ugyanolyan káros, ha átírják, vagy eltorzítják a múltat.

A napokban részt vettem egy beszélgetésen, melynek a témája a Roma művészeti intézmények szerepe ma Magyarországon. A roma művészeti és kulturális élet meghatározó szereplőinek közösen kell gondolkodniuk arról, miért van szükség önálló, erős és hosszú távon fenntartható roma művészeti intézményrendszerre Magyarországon.

Amikor a mai Magyarországon a „cigánykérdésről”, a mélyszegénységről, a gettósodott településekről, településrészekről vagy a munkaerőpiaci helyzetről vitatkozunk, a közvélemény és a politika előszeretettel tesz úgy, mintha ezek a problémák „etnikai sajátosságokból” fakadnának. A történelmi tények azonban egy egészen más, sötétebb történetről mesélnek. A mai napig ható strukturális csapdahelyzetet, amelyben a hazai cigányság jelentős része él, nem a közelmúlt hibái szülték. Az alapokat a XVIII. századi Habsburg-abszolutizmus államilag irányított, erőszakos asszimilációs politikája fektette le.

Húsz év telt el azóta, hogy egy szerény, tiszta tekintetű fiatalember lépett a Megasztár színpadára, és hangjával elvarázsolta az országot. Varga István – vagy ahogy a közönség megismerte: Varga Pisti – nem lett a bulvárlapok címlapján élő, ünnepelt popsztár. Valami sokkal fontosabbat őrzött meg: a zene tiszta szeretetét. A 2006-os Megasztár Rúzsa Magdi győzelmével végződött, ám a döntők során volt egy másik versenyző is, akiért tízezrek szorítottak: a „villamosvezető énekes”.

A Muzsikáló Magyarország program a hagyományos magyar kávéházi és éttermi cigányzenei kultúra megőrzése, támogatása és népszerűsítése érdekében jött létre. A szezon általában június közepén indult, és négy hónapon át biztos megélhetést garantált a résztvevő művészeknek. Tavaly Dankó Pista születésnapján, június 14-én nagyszabású ünnepi eseménnyel indították el azt.