Szeptember 22-én van az európai autómentes nap, ami a környezettudatosságra hívja fel a figyelmünket. Hogy vegyük észre, amikor kiszállunk az autónkból – amiben sokszor csak egyedül utazunk –, és biciklire vagy tömegközlekedési eszközre pattanunk, vagy akár gyalogosan közlekedünk, azzal tehermentesítjük a városi forgalmat, és ennek számtalan, azonnal is érzékelhető pozitív hatása van.
A legkézenfekvőbb, hogy csökken a zaj és a levegő szennyezettsége. Praktikus pillanatnyi haszna, hogy sok esetben időt is megspórolhatunk: gyorsabban jutunk A-ból B-be, közben pedig felfedezhetjük, testközelből is megismerhetjük az utcákat, tereket.
A közterület kialakításába, nem mellesleg, beleszólásunk is van, legalábbis kellene, hogy legyen.
Például lehetne az utca egészségesebb is.
Erre hívja fel a figyelmet az idén 10 éves Járókelő csapata is, ami missziójának tekinti, hogy minél szélesebb körben elterjessze az Egészséges utca elgondolását. Mégis miről szól ez?
Az Egészséges utcák program megalkotója Lucy Saunders brit egészségügyi közlekedési szakértő. Projektjének vezérfonala, hogy minden városi közterület- és közlekedésfejlesztés során
elsődleges szempontként az embereket és egészségi állapotukat veszi figyelembe, életminőségük javítására törekszik az élhetőbb, biztonságosabb, egészségesebb környezet kialakítása által.
Az Egészséges utcák módszertanát tíz indikátor jellemzi, ami az utcát használók élményeire összpontosít: hogy mindenki 1) otthon, 2) jól és 3) biztonságban érzi magát, 4) szívesen sétál, biciklizik, 5) van hol megpihenni, 6) vannak árnyékos és védett helyek, 7) van mit látni és csinálni, 8) tiszta a levegő, 9) nincs túl nagy zaj és 10) egyszerű átkelni az úttesten.
Jól látszik, hogy mindezek egymással összefüggésben állnak, hiszen mondjuk nem fog biciklivel közlekedni az, aki úgy érzi, hogy elütheti egy autó, azaz nem érzi magát biztonságban. Vagy ha túl nagy a zaj az autósforgalomtól, akkor hiába is van rá lehetősége, nem fog kiülni a padra diskurálni, mert nem hallja beszélgetőpartnere szavát, és nem szívesen szívja a kipufogógázzal dúsított levegőt sem – mondja el lapunknak Kehrer Ádám, a Járókelő Egyesület operatív vezetője.
Az indikátorok szerint számszerűsíthető, pontozható, hogy egy utca mennyire egészséges.
Ez azért is fontos, mert amikor elvégeznek egy felújítást, mérhetővé válik, hogy mennyivel lett élhetőbb az adott közterület, és meg lehet mondani, egészségesebb lett-e a használók számára a környezet – magyarázza Kehrer. Szerinte fontos, hogy az önkormányzatok és a kormány elkötelezettek legyenek amellett, hogy a közterületi felújítások ne csak annyiból álljanak, hogy „a repedt betont kicserélik tükörsimára, mert valljuk be, ebben túl nagy innováció nincs”.
„Ha az emberek nem tudnak arról, hogy létezik más koncepció is, soha nem fogják követelni a képviselőiktől”
– mondja. Az igényt meg kell teremteni, magától nem alakul ki, és példaként hozza fel, a 2010-es évek elején arról szólt a fáma, hogy a biciklizők száma elérte Budapesten a maximumát. Ám amikor kitört a covidjárvány, és közvetett hatásaként kevesebb lett az utcákon az autó, miközben kerékpársávokat festettek fel, láss csodát: ugrásszerűen megnőtt a biciklizők száma.
Hogy melyik a legegészségesebbnek tekinthető utca Budapesten, arra objektív válasz nincs, akkor lehetne biztosan megmondani, ha azonos módszertannal minden utcát felmérnének, ilyen mérési adatbázis azonban egyelőre nincs. Kehrer úgy mégis véli, hogy majd
a felújított Déri Miksa utca lesz az, ami a leginkább megfelelhet ennek a koncepciónak.
Az Egészséges utcák egyik fontos üzenete, hogy ne csak közlekedésre használjuk a köztereket, hanem legyen az élet egyik kiemelt színtere is – emeli ki Kehrer Ádám.
„Meglepő, de például Indonéziában az utcák nagyon sok szempontból egészségesek: alapból rengeteg a fa még a város szövetén belül is. A klíma is megköveteli ezt, de a hozzáállást is jellemzi, hogy inkább körbeépítenek egy fát, mintsem kivágnák. Az utcaképet inkább az intuíció szüli, minthogy tudatosság mentén szerveződne. Nyilván ott is van olyan szempont, ami nem teljesül, mert bizonyos helyeken sok a szemét, vagy éppen nem elég korszerűek a járművek, mert nincs rá anyagi lehetőség. Viszont pozitívan szemlélik a világot, ami a nyüzsgő utcai életben is manifesztálódik.”
Majd nyugat-európai példákat is hoz elmélete alátámasztására: „Éltem Lyonban és Párizsban is. Mindkét városban visszaadták a folyópartot az embereknek, és ma már elképzelhetetlen, hogy ezt megváltoztassák. A francia társadalom nagyon nyitott, sok az interakció a generációk között, rengeteg dolgot csinálnak az emberek az utcán. Sokfelé játszanak pétanque-ot, ami társas sport, de kint van a művészet is az utcán, koncertekbe, kiállításokba is bele lehet futni.”
Vannak tehát jó példák és jó gyakorlatok. Persze, Budapestre például nem feltétlenül pétanque-pálya kell – mondja, de nézzük csak meg, a II. János Pál pápa téren korábban is ment a zsuga és a sakk, és a mai napig kiülnek az emberek verni a blattot.
„Azokba az irányokba kell elmozdulni, amit az ott élők szeretnek csinálni.”
Az Egészséges utcák programról készült kiadvány magyar nyelven is elérhető, online letölthető az egeszsegesutcak.hu oldalon regisztrációt követően.
Nyitókép: Nagy Dániel
