A halloween játékot jelent nekem, jelentette ki az egyik nyolcéves kissrác, miközben az újrahasznosítás jegyében készített, Undi Guszti névre keresztelt kísértetfigurát bombázta többedmagával pingponglabdák gazdátlan műszemek tömkelegével az ünnephez passzoló dizájnba burkolt (így a kellő hangulatot előhívó) Kesztyűgyár egyik termében. A labdák betaláltak, járt érte a gumicukor, akárcsak a halloween-kvíz kitöltőinek, vagy a szókeresőt megfejtőknek.
Az ügyességi és szellemi vetélkedőkön kívül ijesztő-rémisztő álarcot is készíthettek a gyerekek a kézműves szekciónál, és persze volt arcfestés is. A kreatív stáb nem ismert lehetetlent: készült a műhelyükben vigyorgó tökfej, csini csontvázlány és fekete özvegy is. (Így eshetett meg, hogy a marveli moziverzum hőseinek másai – pók és sárkány – egyazon oszlop körül kergetőztek.)
A táncparketté avanzsálódott „dühöngőben” Jocó bácsi instruálta a „rémséges” gyereksereget – előbb zene nélkül, majd ahogy összeállt a koreográfia, már azzal együtt.
A sírkamrának kialakított kis zugban boszorkány várta az arra tévedőket. Aki ijesztő történettel szórakoztatta, annak megkegyelmezett, nem változtatta undorító csúszó-mászóvá. (A tapasztalat szerint minden emberszabású azonos formátumában szabadult ki.)
A büfében is megadták a módját a rémületnek:
koporsóalakú szendvicset és pókoktól nyüzsgő szörpöt szolgáltak fel.
Naná, hogy tréfára vette mindenki.
Ez év egyik legnépszerűbb ünnepévé, egyúttal rendezvényévé nőtte ki magát a halloween a Kesztyűgyárban is, mondta a Zsendülő Tanodában szociális munkásként közreműködő Jónás Etelka. Állítását a résztvevők száma is alátámasztotta, láthatóan nagy volt az érdeklődés.
A rendezvényen ott volt szinte az összes tanodás diák, de külsősök is voltak szépszerével. „Sok háttérmunka van egy rendezvénnyel, és
jó látni, hogy ennyien eljöttek, mert ez visszajelzés a munkánkra is.”
– mondta Jónás, és hozzátette, fontos számukra, hogy elsősorban azokat találják és szólítsák meg, akiknek egyébként nincs lehetőségük elmenni egy hasonló bulira, és arra sem, hogy jelmezeket vásároljanak.
Ez az egyetlen olyan ünnep, amikor a gyerekek ijesztő (ám nyilván veszélytelen) dolgokkal találkoznak, és maguk is rémisztőek lehetnek. Persze véletlenül sem a félelemkeltés a cél, humorral és játékkal veszik el az élét.
„Például egy koporsó rémületet kelt, ám, ha egy szendvics kap ilyen formát, attól vicces lesz, az oldja a félelmet”
– mondta Jónás. Szerinte pedagógiai szempontból az sem elhanyagolható adalék, hogy ez az ünnep végső soron segít elfogadhatóbbá tenni a halált és a tényt, hogy az is az élet része.
Szintén hasznos hozadéka úgy általában a rendezvényeiknek, hogy
a tanoda diákjainak szüleit is bevonják az előkészületekbe, hiszen közösségformáló szerepe van,
másfelől a szülők ilyen módon is igyekeznek meghálálni a segítséget, amit a tanoda munkatársaitól kapnak gyermekeik.
A halloween rendezvényt a Kesztyűgyár Közösségi Ház a „Budapest-Józsefváros, Magdolna-Orczy Negyed Szociális Városrehabilitációs Program” keretein belül, európai uniós költségvetési forrásból valósította meg.
A Józsefvárosi Önkormányzat 2018-ban nyerte el az EU-s forrásokat elosztó Versenyképes Közép-Magyarország Operatív Program (VEKOP) keretében kiírt VEKOP-6.2.1-15 pályázatot, melynek célja a leromlott budapesti településrészeken élő alacsony státuszú lakosság életkörülményeinek javítása, társadalmi és fizikai rehabilitációja. A kerület 2 milliárd forintot kapott a Magdolna- és Orczynegyed egy részében megvalósuló szociális városrehabilitációs programra.
Fotók: Huszár Boglárka
