A mai Budapest-képünk eléggé eltér azoktól az állapotoktól, melyek a XVIII. században ezt a települést jellemezték, két és fél évszázada földrajzilag egészen másképp nézett ki a város. A Duna egyik mellékága például a mai VIII. kerületet is átszelte a Nagykörúttal nagyjából párhuzamosan: a mai Corvin Áruháztól a Gutenberg téren át folyt ez a mellékág és a Boráros térnél tért vissza a nagy folyamba, egészen az 1838-as pesti árvízig, ami után betemették a Rákos-ároknak nevezett folyóágat.
De nem is létezett Budapest nevű város, az csak 1873. november 17-én jött létre három város, Buda, Óbuda és Pest egyesülésével. Józsefváros viszont majdnem száz évvel korábban önálló településként született meg, mielőtt Pest részévé vált volna. A Rákóczi-szabadságharcig Pest határait a település falai jelölték ki, de később a városárok és a városfalak közötti részt elkezdték mezőgazdasági művelés céljából kiosztani, s pár évtizeddel később magukat a falakat is lebontották.
Itt telepedtek meg azok a vegyes etnikumú családok, akik a születőfélben lévő Józsefváros lakosságát alkották. Elsők között 1690-ben szerbek és magyarok kaptak engedélyt, hogy itt építkezhessenek, ők többnyire zöldséget és szőlőt termeltek, és a mai Illés utca vonalában éltek majorságaikban. Nyilván létezett itt élet korábban is. A Füvészkert és az Orczy-kert környékére helyezik el Mátyás király egykori vadaskertjét. Az egykori Nemzeti Színház helyén valaha török temető volt, a Szent Rókus-kápolna helyén pedig már a 11. században állt egy temetőkápolna. De a telepesek érkeztével alaposan meglódult a környék fejlődése, és átalakult topográfiailag is.
A budapesti Ausztrália
Ahogy a földművelők egyre több növényt és fát ültettek, illetve házat építettek, úgy sikerült a futóhomokot is megkötni. A 18. században, Mária Terézia, illetve még az apja, III. Károly uralkodása alatt több hullámban újabb bevándorlók érkeztek német területekről. A Pacsirtamezőnek (Lechtenfeld) vagy Alsókülvárosnak nevezett területen, mely a mai Palotanegyed és a Horváth Mihály tér környékét takarta, kimondottan német nyelvű lakosság élt, jöttek katolikus bajorok, frankok és svábok, de még osztrákok is. Utóbbiak főleg lumpen elemek (bűnözők és prostituáltak) voltak, akiket a császárnő parancsára fogtak össze Bécsben, és egy részüket ide száműzték – Józsefváros így egy mini-Ausztrália is.
A mai Tavaszmező utca vidékén vegyesen éltek szlovákok és magyarok. Szerbek műveltek szőlőt a Kálvária tér körül, a Rákóczi tér felé pedig olyan jó agyagos föld volt, hogy ebből rengeteg téglát készítettek az épülő-fejlődő Pestnek a többnyire szlovák munkások.
Józsefváros mindig is etnikailag kevert volt, a már említett népeken kívül éltek itt franciák, lengyelek, románok, bolgárok, ruszinok és mindenféle déli szláv nép. A szépen növekvő városrész 1777-ben kapta meg az engedélyt arra, hogy önálló nevet kapjon.
Így született meg november 7-én Józsefváros, ahol akkor 424 – többnyire földszintes vályogból épített – ház állt, benne mintegy 3200 lakóval. Ugyancsak ebben az évben kapta meg nevét a Felsőkülvárosnak nevezett terület is, és lett belőle Terézváros, melyről az 1873-as városegyesítéskor választották le Erzsébetvárost. Önálló városrészként Lipótváros 1790-ben, Ferencváros pedig csak 1792-ben jött létre.
Császárok itala
Mária Terézia és II. József személyesen is megfordultak itt, Józsefváros ugyanis híres volt tiszta vizű forrásáról. Az Orczy-kert területén állt az a kút, melyből az Illés-forrás vizét nyerték ki, és amit császárok italaként is emlegettek.
A VIII-as számot az 1873-as városegyesüléskor kapta Józsefváros az akkori tíz kerület egyikeként. Józsefváros területében 1950 elején, Nagy-Budapest születésekor történt jelentősebb változás, a közigazgatási reform során Belső-Kőbánya egyes részeit – a Tisztviselőtelepet és környékét, illetve a Századosnegyedet – Józsefvároshoz csatolták, melynek területe így 334-ről 679 hektárra nőtt.
Boldog 245. születésnapot, Józsefváros! Még sokszor ennyit!
Nyitókép: Fortepan/Szabó Lóránt
