Egy ismerősöm válás után rengeteg adóssággal, három apró gyerekkel maradt egyedül egy olyan lakásban, amit a bank árverezésre hirdetett meg. A program nélkül nem lett volna esélye kikecmeregni ebből a mély kátyúból. Előbb a közösségi szálló egyik lakásában lakott, majd egy LÉLEK-lakásban, azután kapta meg az önkormányzati lakását. A folyamat közel hat évig tartott, ez idő alatt sikerült az adósságaitól megszabadulnia és egy kisebb összeget megtakarítania. A bérlakásban végre nyugalomra lelt a gyerekeivel.
Oláh Józseffel, országszerte ismert becenevén Pölivel beszélgettem a programról. (Kisgyerekkorában kapta nevét a focicsapatában Pölöskei Gábor focista után.) Ő a Koszorú utcában található LÉLEK-ház vezetője.
A Józsefvárosi Önkormányzat 2011 őszén indult önként vállalt modellkísérletét az akkori EMMI 150 millió forinttal támogatta.
A legfőbb cél a hajléktalanná válás megelőzése volt, és a lakáshoz jutást is garantálta.
A programba kerülésnek természetesen feltételei is vannak: első és legfontosabb a VIII. kerületi kötődés, de alkalmasnak kell lennie a közösségi életre, legyen munkája, vagy törekedjen rá, hogy minél gyorsabban elhelyezkedjen, s emellett drog- vagy alkoholfüggő sem lehet.
Azok a családok vehetnek részt a programban, ahol nincsenek gyermekvédelmi problémák, gazdaságilag pedig önállóak, azaz van munkájuk. A LÉLEK-program a JSZSZGYK-hoz tartozik, aminek vezetője Takács Gábor, és Tormási Judit szakmai vezető irányítja a LÉLEK-házban. Az egyedülállók szállásán 3–4 ágyas szobákban, a családos közösségi szállón önálló lakásokban laknak, ahonnan a LÉLEK-lakások egyikébe költöznek, amikor a szociális munkások a szakmai vezetővel együtt úgy ítélik meg, hogy szintet léphetnek.
Oláh József még gimnazista volt, amikor kapcsolatba került a roma emancipációs mozgalommal: a Phralipe tagja lett. Itt ismerkedett meg Setét Jenővel, akivel életre szóló barátságot kötött, és harcostársak lettek. Oláh a szülőfalujában, Kakucson húsz évig vezette a roma kisebbségi önkormányzatot. Ez idő alatt fizikai munkát végzett, de minden alkalmat megragadott, hogy képezze magát különböző tanfolyamokon, épp csak felsőfokú képzésre nem iratkozott be. Később arra is vállalkozott, barátai unszolására a Wesley János Lelkészképző Főiskolán szociális munkás szakon diplomázott.
„Anélkül, hogy tudatában lettem volna, már gyerekkoromtól kezdve szociális munkát végeztem – mondja. – Ezt láttam anyámtól és nagymamámtól, ők adták a mintát. A nagymamám volt az, aki, ha kellett lelki segítséget nyújtott a cigánytelepen élőknek, de eljárt batyuzni is, és amit kapott, szétosztotta a rászorulók között.”
Oláh József Pölit én mint írót ismertem meg, amikor megszerveztem az I. Országos Roma Írótalálkozót. Nyolcéves koráig élt cigánytelepen, de a cigány közösségtől nem szakadt el, ottani gazdag élményeiről számol be az elbeszéléseiben. Egy könyve jelent meg eddig Kincseim tára címmel.
A LÉLEK-házban sokféle tevékenységből tevődik össze a munkája: a ház működtetése mellett a lakók ügyeiben nyújt segítséget, csoportfoglalkozásokat tart számukra, de a LÉLEK-lakásokban élőkkel is kapcsolatot tart: igény szerint segíti őket lelki és életviteli problémáik megoldásában, ellenőrzi, hogy betartják-e a szerződés előírásait, a szerződéseket is ő készíti el.
De hogy lehet bekerülni a programba? A LÉLEK-program felvételi irodája a LÉLEK-pont, ami a Koszorú u. 4. szám alatt található, ott kell jelentkezni.
„A munkatársainkkal közösen döntjük el, hogy a jelentkezők minden felállított szempontnak megfelelnek-e”
– mondja Pöli.
„Még egy fontos dolgot szeretnék elmondani – folytatja. – A programba került résztvevők mintegy háromnegyede roma. Nagy örömömre szolgál, hogy a kerületben a szociális szolgáltató szférában mindenhol találkozom roma szakemberekkel, mégis azt gondolom, többen is lehetnénk, hiszen nemcsak budapesti, hanem országos viszonylatban is igaz, hogy itt él a legnagyobb lélekszámú cigány népesség.”
