Az 1861. február 22-én Debrecenben született Ambrus Zoltán ugyan jogot tanult a budapesti egyetemen, de inkább az írás vonzotta. Az 1910-es évekig több lap – például az Új Magyar Szemle, a Jövendő, a Szerda – főmunkatársa is volt.
Ismert szerkesztő korában a Főherceg Sándor (ma Bródy Sándor) utcában lakott egy kis személyzeti szobában, ami egyaránt volt lakószoba és szerkesztőség: ahogy azt Hatvany Lajostól tudjuk. Ambrus újságírói pályája a Nyugat című folyóirat virágzásakor már kissé háttérbe szorult. Regényei és novelláskötetei azonban sorra jelentek meg, amelyek többnyire a századforduló kritikus helyzeteit, csalódott embereit állítják a középpontba. Ambrus fordítóként is jelentőset alkotott.
Ambrus Zoltán 1916-ban a mostani Blaha Lujza téren működő Nemzeti Színház dramaturgja lett. Egy évvel később már az igazgatói székbe is beülhetett, a színházat 1922-ig irányította. 1911-től 1932-es haláláig az Üllő út 36-ban lakott: a körúton könnyen elsétálhatott munkahelyére, a Nemzeti Színházba. Ambrus Üllői úti otthona – amelyre az épületen emléktábla emlékeztet – nagypapa korában is meglehetősen szegényes volt, az öregúrnak ekkor is csak egy hálónak és dolgozónak egyként használt szoba jutott.
Az Üllői út 36. szám alatti házban működött egykoron a Valéria kávéház is, ahol Ambrus mellett Gárdonyi Géza és Kosztolányi Dezső is gyakori vendég volt.
A Józsefváros Újság archívumából. Fotó: Petőfi Irodalmi Múzeum
