Érdekes történetekre bukkanhat az ember, ha valamilyen régi józsefvárosi sztori után kutat október 6-a, az aradi vértanúk emléknapja kapcsán a levéltár oldalán. Így került elénk Szántóffy Antal egykori józsefvárosi plébános visszaemlékezése is, amelyből kiderül, hogyan játszotta ki 1849 októberében a hatóságokat, hogy Batthyány Lajos, az első felelős magyar miniszterelnök ne jeltelen sírba kerüljön. Az egykori józsefvárosi plébános 1870-ben, több mint húsz évvel az események után írta le részletesen, hogyan sikerült kijátszania a kivégzett miniszterelnök holttestét őrző hatóságokat.
Batthyány Lajost 1849. október 6-án végezték ki Pesten, ugyanazon a napon, amikor Aradon a szabadságharc tizenhárom honvédtisztjét. Az első felelős magyar kormány miniszterelnökét az Újépület udvarán lőtték agyon. A kivégzés után a tetemet a katonai rendtartásnak megfelelően három órán keresztül a vesztőhelyen hagyták. Csak ezután vitték át a Rókus Kórház halottasházába. Özvegye, Zichy Antónia hiába szerette volna férjét a családi kriptában eltemettetni, erre nem kapott engedélyt. Batthyány holttestére az várt, hogy más elhunytakkal együtt, jeltelen közös sírba temessék.
Ekkor lépett közbe Szántóffy Antal józsefvárosi plébános. A kivégzés másnapján elérte a Rókus Kórház igazgatójánál, hogy a Batthyány család háziorvosa, Hausmann Ferenc kíséretében elvihesse a holttestet, azzal, hogy a Józsefvárosi temetőben helyezik nyugalomra.
Csakhogy a temetés kezdettől fogva csel volt.
„Miután színleg plébániám temetőjében sírt ásattam volna” – kezdte a történet leírását Szántóffy. Este tíz óra körül érkeztek a Rókushoz, ahonnan Batthyány tetemét egy egyszerű szekéren vitték ki a Józsefvárosi temetőbe (a történetben szereplő Józsefvárosi temetőt ma már hiába keresnénk: a Kőbányai út környékén fekvő sírkertet a 19. század második felében felszámolták, területét később nagyrészt a Ganz–MÁVAG gyártelepe foglalta el. Nevezetesebb sírjainak egy részét a mai Fiumei úti sírkertbe vitték át).
A temetőben Szántóffy eljátszotta, hogy az előre megásott sír nem megfelelő. Kifogásolta annak mélységét és alkalmasságát, és mivel későre járt, visszafordíttatta a halottaskocsit. A katonai ellenőrzésen visszafelé már gond nélkül átjutottak.
A kocsi azonban nem a Rókus Kórházba vitte vissza Batthyány holttestét. Szántóffy előre megállapodott Dank Agáp ferences házfőnökkel, így a szekérrel egyenesen a pesti ferencesek templomához hajtattak. A házfőnök néhány szerzetessel már várta őket. Batthyányt csendes egyházi szertartás mellett beszentelték, majd a templom kriptájában helyezték el. A sírhelyet lezáró márványtáblára
csak nevének kezdőbetűi kerültek,
és a feliratot befelé fordították, hogy a hatóságok ne találhassák meg a miniszterelnök nyughelyét.
A titkot több mint húsz éven keresztül őrizték. Csak a kiegyezés után nyílhatott lehetőség arra, hogy Batthyány nyughelye nyilvánossá váljon. Földi maradványait 1870 tavaszán exhumálták a ferencesek kriptájából, majd június 9-én ünnepélyesen újratemették a Kerepesi úti temetőben. Szántóffy ekkor írta meg a titkos temetés történetét is. Visszaemlékezésében pontosan tudta, mit jelentett, hogy 1849-ben sikerült elrejteniük Batthyány holttestét. A történetet felidézve így fogalmazott:
„A hazának húsz halott esztendeje van oda mellé leszegezve.”
Ma Batthyány Lajos a Fiumei úti sírkertben, a Schickedanz Albert tervei alapján emelt mauzóleumban nyugszik. Az viszont egy levéltári iratból derül ki igazán, hogy a kivégzése utáni éjszakán egy józsefvárosi pap cselfogásán múlt: ne egy névtelen sírban temessék el Magyarország első miniszterelnökét.
Korábbi cikkünkben annak jártunk utána, miért beszélhetünk a közismert tizenhárom helyett valójában tizenhét aradi vértanúról:
Nyitókép: Vasárnapi Ujság
