A zeneiskola tantestületének néhány tagja már korábban is kilátogatott együtt Lengyelországba, ugyanis az iskola lengyel származású zongoratanárának, Deák Edytának feltett szándéka volt, hogy megismertesse szülőhazájának legalább egy kis szeletét magyar kollégáival. Az útról akkor beszámoló is készült, aminek hatására a többiekben is feléledt a vágy az új szakmai és szellemi élmények szerzése iránt – mondta Rácz Rita magánének tanár, pályázati koordinátor.

Kodály országában kevesebb zeneóra

Az iskola tavaly nyáron sikeresen pályázott a magyar–lengyel kulturális kapcsolatok kiszélesítésére törekvő Wacław Felczak Alapítvány pályázatán, amin 1 millió 400 ezer forintot sikerült elnyerni. Ennek köszönhetően a tantestület mintegy harmada még tavaly ősszel részt vehetett egy Zakopane környéki tanulmánytúrán. A szakmai út elsődleges célja egy lengyel zeneiskola meglátogatása volt, és zenetanítási rendszerük hagyományainak feltérképezése, amire egy zakopanei intézményben kaptak lehetőséget.

A program első részeként a lengyel zeneiskola diákjai fogadták őket hangversennyel, majd a magyar művésztanárok adták elő népzenei ihletésű klasszikus művekből álló koncertprogramjukat. Ezt követően a magyar és lengyel szolfézstanítás azonosságairól és különbségeiről diskuráltak ottani szakemberekkel – mesélte Katona Gáborné Malmos Edit, a zeneiskola igazgatója. Érdekesség, hogy a lengyeleknél a zeneoktatás művészeti iskolákban zajlik, vagyis adott intézményeken belül más művészeti ágakban is folyik képzés. Az általános iskolákkal szorosabb kohézióban működnek együtt, mint az itthon tapasztalható.

Kiderült, hogy a lengyel gyerekeknek több zeneórájuk van, mint a magyaroknak. „Meg tudják oldani, hogy hetente ötször találkozzanak a diákokkal. Ez nekünk meglehetősen idealisztikusnak tűnik, örülünk, ha kétszer fél óra hangszeroktatás és kétszer háromnegyed óra szolfézsoktatás belefér az idejükbe. Sokszor tömbösítjük az órákat, hogy meg tudjanak jelenni, olyan mérhetetlenül le vannak terhelve nálunk a gyerekek” – fejtette ki Balázsné Szatmári Éva igazgatóhelyettes.

Nálunk nyugdíjasként is be lehet ülni az iskolapadba

A lengyel rendszerben külön van ritmikaóra, nálunk ezt a szolfézson belül oktatják. A ritmikaóra sokkal több lehetőséget teremt a ritmus és a testmozgás összekapcsolására: a ritmus mozgás általi megérzésére. „Nálunk ez sok esetben a tapsban, mérő- és ritmusütésben kimerül” – folytatta Rácz Rita.

Az igazgatóhelyettes szerint a lengyel szakembereknek újdonságul szolgált, hogy nálunk elsősorban a klasszikus zene oktatása folyik, és hogy a felnőttoktatás beépült a zeneiskola életébe, tehát akár 60 év
felettiek is beiratkozhatnak az alapfokú intézménybe. Ott ez teljességgel kizárt. A lengyeleknek az is szimpatikus volt, hogy itthon van hangszeres képzés nélküli előképző. A szakmai tanácskozás konklúziója, hogy a fejlődéshez szükséges minél több ország tanítási módszerének megismerése, rengeteget lehet ebből profitálni, véli Katonáné Malmos Edit.

Az országok közötti tapasztalatcsere nem újdonság, de kell ambíció hozzá az intézményen belül, a tantestületben pedig megfelelő nyitottság. „Nincs arról szó, hogy mindent adaptálni szeretnénk, távlati terveinkben azonban benne van a szorosabb együttműködés. Következő lépésként meg is hívtuk a lengyel kollégákat Budapestre.”

A józsefvárosiaknak az ismeretcserén túl számos kulturális, gasztronómiai élményben volt részük, sőt megismerhették a környék természeti kincseit is. A kirándulás szellemi és lelki feltöltődésként is szolgált: „Csodás volt megélni ennek a 17 embernek a fantasztikus összhangját. Olyan mélységű beszélgetésekre került sor, amire itthon – bár jó viszonyban vagyunk – munka mellett nincs idő” – összegezte az igazgatóhelyettes, gondolatát azzal zárva, hogy „ez az öt nap rekreáció és egyben nagy ajándék volt mindannyiunknak”.