Január 22. a magyar kultúra napja, 1823-ban ekkor tisztázta le Kölcsey Ferenc a Himnusz kéziratát. Az önkormányzat a Kölcsey utcában rendezett megemlékezést: a Budapesti MediCantare Vegyeskar vezetésével énekelték el közösen a Himnuszt a megjelentek.
Beszédet mondott Erőss Gábor kulturális alpolgármester. Felidézte, ahogy tavaly, most is egy Kölcsey-idézettel készült, egy könnyedebb, szerelmes verssel, amelynek címe A fantázia:
„…Tekintetem hat a jövőre,
S lehullnak a kék kárpitok,
Merengve néz a múlt időre,
S újabb lángokra lobbanok.
A szűk jelenlét szétröpíti
Kevés búját örömivel,
Ösvényimet virág teríti,
A balszerencsét szép lepel…”
Erőss kitért a kultúra fogalmára is, egyik kedvenc témájára. Arra, hogy nemcsak a magaskultúra a kultúra, hanem „minden olyan szellemi alkotás és minden olyan viselkedésforma, amellyel egy-egy közösség a tagjai számára kölcsönös jelentéstulajdonításokon keresztül a világban való lét közös értelmezését adja, a közös cselekvés kereteit határozza meg. Kölcsey fenti szavaival: tekintetünk hat a közös jövőre.”
Ebbe beletartoznak „az évről évre ismétlődő, sok ezer embert vonzó tisztviselőtelepi Szenes Iván-emlékkoncertek, a népszerű Mátyás téri dallamok zenés családi estéi (amelyeket a Kesztyűgyár szervezett 2022 nyarán), de még az oly sokakat bosszantó graffitik is egy-egy Szigony utcai trafószekrényen, vagy akár az úgymond nyomdafestéket nem tűrő mindennapos káromkodásaink”.
„A leghétköznapibb hiedelmeinktől és szokásainktól (a sörrel koccintás tilalmától) a testünkig: minden kultúra. Hogy hogyan tüntetünk gyerekeink tanáraiért, hogy hogyan ülünk a 9-es buszon, vagy hogy milyen a tetkónk.”
Még tömörebben: „nem porcelánváza piedesztálon, hanem jelentések hálózata”.
A kultúra pedig sokféle és változik is „mint az örökké sebhelyes, soha be nem hegedő józsefvárosi flaszter”.
Nyitókép a 2022-es megemlékezésről: Nagy Dániel
