Ne árulkodj?
A 6–16 éves korú diákok 15-20 százaléka szenved el iskolán belüli bántalmazást (bullying), ami lehet verbális, de fizikai agresszióban is megnyilvánulhat. A bántalmazó célja, hogy a gyenge érdekérvényesítő osztálytárs kipécézésével, folyamatos szekálásával megerősítse saját szociális státuszát, azaz az osztályközösségen belül nagyobb népszerűségre, hatalomra tegyen szert, mondja Adler Katalin, a program magyarországi szakértője. A bántalmazás tehát nem egyszeri alkalmat takar, hanem egy folyamatot. Ennél fogva nem kétszereplős, nem bántalmazóra és áldozatára korlátozódik, szemlélőként más diák is részesévé válik.
A bullying felfedése azért nehéz, mert általában nem a tanár előtt zajlik, a bántalmazó olyan helyet és időt választ, amikor nincs felügyelet a közelben – fejti ki a szakember. Adler szerint általános tendencia, hogy a felnőttek éppen ezért hajlamosak a probléma elbagatellizálására, és gyakorta egy „Ne árulkodj!” vagy „Védd meg magad!” felszólítással hárítják a gyerek vészjelzését. Ezek a téves válaszreakciók viszont a bántalmazás fennmaradását, sőt felerősödését erősíthetik. A bullying – amellett, hogy súlyosan traumatizálhatja a bántalmazottat – a mikroközösségre is károsan hat.
A Békés Iskolák program bevezetésének ezért legfőbb kitétele, hogy az iskola vezetése és a tanári kar is elismerje a probléma létezését, és közösen akarjon fellépni vele szemben. Az együttműködés csak így indulhat el, magyarázza Adler.
Nem büntetnek, a változást segítik
A bevezető előadásban a szakemberek felvázolják a bullyingjelenséget és bemutatják a programelemeket a pedagógusoknak. Az első etap a szemléleti alapképzés. A program szerint a bántalmazásra adott válaszreakció nem a büntetésre, hanem a jóvátételre helyezi a hangsúlyt, ezzel a megközelítéssel igyekszik felelősségvállalásra késztetni a bántalmazót. A bántalmazást elkövető gyerek esélyt kap a javításra, és ha élt e lehetőséggel, segítséget is kap a visszailleszkedésre. „Nem a bántalmazót ítéljük el, hanem a tettét, és ezt kommunikáljuk az iskola közösségének is.
Nem a gyerek kirekesztése a cél, hanem az, hogy segítsük őt a változásban”
– fejti ki Adler. A szemlélet ugyanakkor elveti az áldozathibáztatás eshetőségét is – teszi hozzá.
A képzés második része az ún. resztoratív konfliktuskezelési tréning. Az osztályokban a konfliktusok sokkal gyakoribbak, mint a bántalmazás. Ha a pedagógus nem tesz semmit ezek ellen, akkor elharapódzhatnak. Ha a gyerekek látják, hogy nincs közbeavatkozás, nincs megoldás, a konfliktushelyzet bullyinggá alakulhat – osztja meg a tapasztalatot Adler. „A resztoratív technika eszköze például a napindító beszélgetés, amivel nem csak a konfliktust, a bántalmazást is meg lehet előzni, ha olyan kérdéseket teszünk fel, amik erősítik a gyerekek közötti kapcsolatot.”
A gyerekeket is aktiválják
Harmadik lépésként megtanítják a tanároknak, milyen eszközökkel és módszerekkel vihetik be a bullying témáját az osztályba, hogy a gyerekek is felismerjék a bántalmazást, hogy biztonságosan lépjenek fel a támadó ellen, egyáltalán, hogy értsék, jelezniük kell, ha bántalmazással találkoznak, és merjenek is jelezni.
Végül a bántalmazás felmerülte utáni eljárásrend megismertetése jön. A metodika szerint az iskolán belül létre kell hozni egy békítő teamet. Az ő feladatuk kezelni meghatározott tematika szerint a bántalmazási ügyeket. (Az eljárási rend bevezetését a szülői munkaközösségnek is jóvá kell hagynia.)
A képzés során a szülők bevonásával készül egy felmérés az iskolai légkörről, ami osztályokra bontva mutatja meg a bántalmazás elterjedtségét, milyenségét. A felmérés bármikor megismételhető, így nyomon követhető a változás.
Adler Katalin szerint a Békés Iskolák program azért is működik, mert összehozza a tanárokat is, lehetőséget teremt arra, hogy beszélni tudjanak iskolai gondjaikról, elakadásaikról, és közösen tevékenykedjenek, keressenek és találjanak megoldást. „Nagyon nagy igény van a csapatépítésre az iskolákban.”
Nyitókép: pexels
