A Józsefvárosi Önkormányzat által szervezett megemlékezést és gálahangversenyt június 4-én este az Ötpacsirta utcában, az Építész Udvarban hallgathattuk végig. Az ünnepélyen Sántha Péterné, Józsefváros alpolgármestere mondott beszédet. Emlékeztetett rá, hogy kilencvenkét éve olyan békediktátumot erőszakoltak ránk, melyhez hasonló még nem született a történelem során. „Az Osztrák-Magyar Monarchia egyik államaként a legsúlyosabban büntették hazánkat. Elvették területünk kétharmadát, lakosságunk hatvan százalékát, az út- és vasúthálózatunk, az ásványkincseink és a nyersanyaglelőhelyeink legjelentősebb forrásait, kulturális élettől pezsdülő és értékekben gazdag nagyvárosainkat. Mi mégis itt vagyunk, Trianon napja pedig a Nemzeti Összetartozás Napjává vált”- emlékeztetett rá az alpolgármester asszony. „ A határon túli magyarok tömegesen veszik fel a magyar állampolgárságot, kifejezve ezzel a nemzeti összetartozás érzését. Felemelő érzés osztozni az örömükben. Felbecsülhetetlen tőkét képviselnek: egy párbeszéd kezdetének esélyét, mely Kossuth régi tervének, a Dunai konföderációnak megvalósulásához vezethetne”- mondta, majd hozzátette – „Ehhez azonban két fél kell, hiába adott a lehetőség. Bízom benne, hogy a nemzetiségi sorsra ítélt magyarok segítségével – akiknek így történelmi mértékű küldetésük van – egyszer talán a szomszéd népek is belátják, hogy nem velünk szemben kell meghatározniuk önmagukat, hiszen mindannyian a Kárpát-medencében élünk”- zárta megemlékező beszédét Sántha Péterné.
A rendezvényen ezután a zene játszotta a főszerepet. A Magyar Örökség-díjas Kodály Zoltán férfikar – melynek tagjai közül többen az Operaház énekesei – zengő hangjával betöltötte a teltházas termet. Pálinkás Péter Magyar Örökség-díjas karnagy vezénylésével ismert magyar zeneszerzők, többek között Erkel Ferenc, Huszka Jenő és Kacsóh Pongrác műveit adták elő. A szólóénekesek, Bartha Eszter, Kárpáti Attila, Kecskés Sándor, Kozári János, Ormándy József, Pálinkás László, Portisch Lajos, Újvári Gergely és Zöld Ildikó csodálatos hangja és Papp Gyula zongoraművész virtuóz játéka a kintről behallatszó vihar ellenére is érezhetően elvarázsolta és magával ragadta a nézőket. A közönség a műsor végén felállva tapsolt a művészeknek, és teljes szívből, alkalmi kórussá alakulva, zengő hangon énekelte: „Hazádnak rendületlenül légy híve, oh magyar!”