A Bardóczi által posztolt növények egy XI. kerületi rézsűben nőnek közterületen, olyan helyen, amit szándékosan nem kaszáltatnak. Teszik ezt abból az okból, hogy növeljék a biodiverzitást és őshonos növényfajokat is megőrizzenek. Mert a gyom nem tájidegen.

A magas füvet könnyű kikiáltani gaznak, pedig abban egyéb növények is otthonra lelnek, és a beporzóknak is fontos az ilyen kaszálatlan környezet. A fotók többsége ráadásul olyan meredek a rézsűt mutat, amit nemigen lehetne jól kihasználni egyéb célokra. Így megőrizve viszont több ökológiai célnak is megfelel:

– fogalmaz Bardóczi.

Azért, mert egyeseknek nem tetszik, még nem kell ezeket a helyeket megszüntetni vagy lekaszálni, hiszen akkor a bemutatott szép vadvirágokban sem gyönyörködhetnénk. De kérdést vet fel, szabad-e pusztán esztétikai szempontok szerint értékelni? Nem lenne-e szerencsésebb az esztétikát etikára váltani? És akkor mindjárt értékesebbnek tartanánk ezeket a „gazos területeket” is, melyek nemcsak élőhelyei más élőlényeknek, de nekünk, embereknek is hasznosak, mert csökkentik az eróziót és a felmelegedést is mérséklik. A gépi kaszálás (részbeni vagy teljes) elmaradásával egyúttal a szálló porért felelős dízelolajból is kevesebb fogy és a zajterhelés is csökken.

Idén a Fővárosi Csatornázási Műveket is be fogják vonni a Vadvirágos Budapest programba, ami azt jelenti, hogy a budapesti patakok mentén sem fognak mindent lekaszálni. Egy olyan száraz nyár után, mint amilyen a tavalyi volt, ennek komoly jelentősége van, a füvek ugyanis elősegítik a meder vízmegtartó képességét, és ha nem is oldják meg a szárazság problémáját, apró segítségként igenis értelmes lépésről van szó.

És akkor lássuk a szép – és gyógyászati célból is hasznos – növényeket, melyeket Bardóczi posztolt.

Az ibolya (Viola odorata) nem csupán kedvelt tavaszi virágunk, ami a vallási mitológiákban is szimbolikus jelentéssel bírt, és illóolaját a kozmetikai ipar is használja, de sebgyógyító, fájdalomcsillapító, nyugtató hatása is van, és köptetőnek sem utolsó. Szörpként és teaként is finom.

Az őszirózsafélék közé tartozó gyermekláncfű (Taraxacum officinale) – köznapi nevén pongyola pitypang – messziről felismerhető, ahogy sárgállik a fűben, az egyik leggyakoribb évelő virág hazánkban. Gyerekként sokan készítettek belőle nyakláncot, vagy még inkább koszorút. Levelét a táplálkozásban is használják, salátának vagy főzeléknek (magas az A-vitamintartalma), de készítenek belőle lekvárt és szirupot is. Többnyire mégis teaként fogyasztják, ami nemcsak az ízületekre és az emésztőrendszerre van jó hatással, de kávéhelyettesítőnek is bevált. Vízhajtó hatású, így méregtelenítésre is javallott. Elterjedt tévhit, hogy a szárából folyó kutyatej mérgező. Tény, hogy a kesernyés folyadék nem finom, de nem is mérgező (az a valódi kutyatejfélék egy részére igaz), és például cukorbetegeknek is ajánlott: a növényből készült tea vércukorszint-csökkentő hatású.

Végül ne feledkezzünk meg az elvirágzott pitypangról, melynek repülőszőrös magjaival talán mindenki játszott már, és szétfúvásával magunk is akaratlanul beporzóvá váltunk.

A százszorszép (Bellis perennis) az egyik legelterjedtebb vadvirágunk, szinte egész évben virágzik, szirmait napfény hatására nyitja ki, éjszakára és esős időben becsukja. A szintén az őszirózsafélék családjába tartozó virág legismertebb változata fehér levelű, de termesztett formában létezik rózsaszín, bordó, lila és vörös is. Gyógyászati használata nem annyira elterjedt, inkább kenőcsök és borogatások készülnek százszorszépből bőrbetegségekre, sebekre és zúzódásokra. De lehet fogyasztani is, fűszerként használják például kenyérhez vagy süteményekbe, bimbójával pedig a kapribogyót szokták helyettesíteni.

A piros árvacsalán (Lamium purpureum) csak a nevében és külsejében hasonlít a nagy csalánhoz, rendszertanilag az árvacsalánfélék családjába tartozik, nem csíp a levele. Az egyik legkorábban virágzó méhlegelő növényünk, amely a levelei tövében is virágzik. Nagyon jól tűri a szárazságot ez a kertekben, útszélen, erdőben és tarlókon, parlagon és szántókon is elterjedt gyomnövény, ami márciustól szeptemberig virágzik zavart és bolygatott élőhelyeken is. Gyógyászatilag felfázás ellen vált be, de vizelethajtó, gyulladáscsökkentő, vérzéscsillapító, izzasztó és méregtelenítő hatása is ismert. Nevével ellentétben nem csak piros színben ismert, bordós és halvány rózsaszín virágai is lehetnek.

A közönséges tyúkhúr (Stellaria media) a szegfűfélék családjába tartozik, vese- és májtisztító, valamint kőoldó hatása van. Gyengélkedő betegeknek is szokás adni tápláló, frissítő hatása miatt. Fogyasztása nem túl elterjedt, pedig fontos rostforrás lehet – a tyúkhúrt csipegető tyúkok lehetnének ennek a megmondhatói. Az apró, fehér virágú immunerősítő hatású növényt fogyókúrázók is fogyaszthatják saláta formájában. Igazi túlélő, kora tavasztól késő őszig virágzik, de még télen is előfordul. Hidegben persze a tyúkhúr is becsukja kicsi virágszirmait.

A tavaszi aggófű (Senecio leucanthemifolius ssp. vernalis) ugyancsak őszirózsaféle, ami szántók szélén és más bolygatott területeken terjedt el leginkább. A világossárga virágok időjárástól függően áprilisban vagy májusban nyílnak. Emberi fogyasztásra nem alkalmas, szarvasmarháknak és lovaknak egyenesen mérgező, borogatásra és ülőfürdőre külsőleg azonban alkalmazható, például aranyeres panaszok esetében.

A salátaboglárka (Ficaria verna) ugyancsak egy sárga virágú boglárkaféle, ami március végétől májusig virágzik patakpartokon, nedvesebb réteken. Leveleit és virágát is fogyasztják salátának. A leveleket még a virágzás előtt érdemes begyűjteni. Magas C-vitamintartalma miatt skorbut ellen fogyasztották a középkorban, de bőrpanaszokra és szemölcsre is alkalmazták, azonban nagy mennyiségben nem ajánlott fogyasztani, a bőrt is irritálhatja. Fényes, csillogó virágaival csábítja magához a beporzó rovarokat.

Címlapi fotó: Simon Robben / Pexels