Buda Flóra 27 című, francia–magyar koprodukcióban készült animációs filmje Arany Pálmát nyert a cannes-i filmfesztiválon a legjobb rövidfilm kategóriájában pár hete. Emlékezetes volt, hogy a magyar állami Nemzeti Filmalap úgy gratulált a díjhoz, hogy előtte többször visszadobták az ötletét és magyar állami pénz nem volt filmben.

A Molnár Ani Galériában (Bródy Sándor utca 36.) július 6-án nyílt meg a Room of their Own című kiállítás, ahol Buda Anna Flóra ritkán látható filmjét is levetítik. Erről is kérdeztük a Józsefvároshoz több szálon kötődő alkotót.

Flóra nagyon örül, ha minél több helyen levetítik a filmjét, annak meg különösen, hogy a nyolcadik kerületben is, ugyanis

A nyolcadik kerületben született, és itt nőtt föl a Hős utca környékén, a Századosnegyedben. Aztán máshol lakott, majd amikor gimis korában kezdtek kiköltözni a szórakozóhelyek a kerületbe, emiatt fordult meg sok helyen Józsefvárosban. 

A 13. kerületbe járt művészeti iskolába, úgyhogy az 1-es villamos vonalát sokat koptatta, majd egy művészeti gimibe járt a kilencedik kerületbe.

Flóra egyébként szimpatizál a feminista irányzatokkal, valamint azzal, amit Oltai Kata művészettörténész, Józsefvárosi Kultúráért díjas kerületi, a kiállítás kurátora képvisel.

„Erre szükség van a világon mindenhol, ez alól a nyolcadik kerület sem kivétel.”

Sorolja is a kerületi helyeket. Szerinte a Gólya különösen fontos hely, imádja az ottani koncerteket. Örül, hogy megnyitott a Turbina is, bár pont a nyitás környékén költözött ki Franciaországba. Flóra két és fél éve él Párizs külvárosában, de hazajár látogatni a családot, barátokat. A Csiga környékét meg a Kék Lovat és az Aurórát is bírta, a régi Gólyába járt igazán sokat. Van véleménye a kerületvezetésről is:

 „Baromira tetszik, ami történik a nyolcadik kerülettel azóta, hogy váltás volt az önkormányzatban.”

„Nekem olyan volt gyerekként, mint egy faluban felnőni. Akárhova mentem a nyolcba, az mindig egy közösségi élmény volt – meséli. – Nem volt olyan, hogy az utcán ne szólított volna meg valaki valamiért. Van egy barátságos hangulata a kerületnek, amit nagyon szeretek.”

„Az Auróra utcába jártam orvoshoz, ami egy fantasztikus utca: locsolnak kint slaggal, a gyerekek fociznak az utcán, átordít az egyik épületből a másikba valaki a szomszédnak, hogy elfogyott a vécépapír. Nekem ez az otthon, hogy van kommunikáció az emberek között.”

A kínai piac környékét imádja, hogy fel lehet fedezni az eldugott kajáldákat. „Teljesen magával ragadó és varázslatos. Nincs még egy ilyen kerület, ami ennyire gazdag kulturálisan és eklektikus” – mondja, majd hozzáteszi, Franciaországban is egy hasonló kerületbe költözött, nem véletlenül. 

Flóra már elboldogul franciául, de azért az angolt is használja. Vegyesek a tapasztalatai: kint, még ha tudnak is angolul, inkább franciául kommunikálnak vele. Szerinte ennek nem valamiféle gorombaság az oka, hanem mert a franciákban van egy frusztráció, hogy nem beszélnek jól angolul és bizonytalanságból nem szeretnek megszólalni. Flóra is hasonlóképp van a franciával (és a magyarok nagyjából minden idegen nyelvvel, tehetjük hozzá). Egyébként befogadónak érzi Franciaországot.

Megtapasztalta, hogy nagyon támogatják a kulturális tevékenységeket, szeretik és értékelik, „ha idehozod a minőséget. Nagyon szeretném, hogy egyszer otthon is ez legyen. Én most innen tudok valamit tenni”.

„A filmemmel küzdök: olyan filmet készítek, ami otthon most nem tud megvalósulni.”

A franciák nagyon támogatják, hogy „a saját kulturális háttered dolgozd fel egy filmben”. Támogatják, hogy „olyan problémákkal foglalkozz, amik a saját országodban történnek, azt is támogatják, hogy saját nyelven készüljön el a film, és erre adnak pénzt. Élek azzal a lehetőséggel, hogy itt most támogatott művészként vagyok jelen és tényleg bátran belenyúlhatok bármilyen témába.”

Szerinte Franciaországban a szólásszabadság lehetne az utolsó dolog, amit elvennének az emberektől.

Ezért itt megvan a lehetőség, hogy arról beszélj, amiről szeretnél.”

És hogy miről szeretne beszélni legközelebb? Elkezdte összeírni az ötleteket, konkrétumot még nem tud mondani, azt viszont biztosan tudja, hogy a következő filmje Magyarországon fog játszódni.

Horgolt maszkok és társai

A 27 című filmje (itt látható belőle egy rövid részlet) 3 évig készült, de közben készített több rajzsorozatot és más műalkotást, melyek nem animációs technikával készültek. Folyamatosan több szálon futnak a projektjei. Most elkezdett szervezni egy kiállítást Párizsban, ami a film köré fog szerveződni a film anyagából: a tervezési folyamat részei, printek, rajzok lesznek kiállítva.

A film a Boddah-val koprodukcióban a francia Miyu Productions stúdióval készült, a kiállítás az ő galériájukban fog megvalósulni. A galéria animációs rendezőknek lett létrehozva, tipikusan ilyen kiállítások valósulnak ott meg.

Flóra egyéb alkotásai az Instagramján és a weboldalán elérhetők, talán később lesz belőlük is kiállítás. Van közöttük portrésorozat, ahol az érzelmek kifejezése áll fókuszban. Készített horgolt maszkokat is, melyeken szintén vizuálisan igyekszik érzéseket megjeleníteni. 

Készül egy installáció is egy utcán talált paravánból, benne festmények vásznon – mindezt filmen dokumentálják egy barátjával.

A konzervatív, vallásos gondolatok megértése

Franciaországban óriási ipara van az animációs filmnek, helyez minket kontextusba. Nagy támogatási rendszer is épült köré, van kultúrája a képregénynek és az animáció-fogyasztásnak. Sok alkotás készül, sok koprodukció. Magyarországon koprodukció nélkül már nem is nagyon tud elkészülni egy független film.

Flórát leginkább a kis közösségek működése, a konzervatív, vallásos, berögzült gondolatok megértése érdekli. Ezek szerinte mindenkit érintenek, függetlenül attól, hogy vallásos vagy nem vallásos környezetben nőtt fel. És vonzzák a transzgenerációs történetek is.

Hogy mi kéne ahhoz, hogy hazajöjjön? „Abban a pillanatban, hogy újraélesztik a kultúrát – ami nem tudom, mikor fog megtörténni –, jövök. Én nem értek máshoz, mint a filmkészítéshez és a művészethez, nem szívesen csinálnék mást. Nem jöttem gazdag családból, gyakornoki pozícióból csináltam meg a szerencsémet. Megtapasztaltam sok oldalát ennek a szakmának, a legalját és a kiváltságos oldalát is. Nem szeretnék úgy visszamenni, hogy ne ezzel foglalkozzak. Szeretnék filmeket készíteni.”

És mit üzen Flóra a józsefvárosiaknak?

„Maradjanak ilyen izgalmas, sokszínű, közösségi arcok. A legjobb kerület a világon!” – mondja nevetve, és hogy „továbbra is ordítsanak át a szomszédba, ha nincs vécépapír”.

Reméli, megmarad a kerület autentikussága, amilyen mindig is volt. Sajnos mindig vannak jelei a dzsentrifikálódásnak, és az olyan változásnak, amivel próbálják kiölni az egyediségét a kerületnek. Pedig pont ez az, amitől „ez a kerület király” – mondja. 

Fotók: Sivák Zsófia / Friss Hús