1944. augusztus 2-án Auschwitz-Birkenauban több mint 3000 romát öltek meg módszeresen az SS emberei gázkamrákban, nőket és gyermekeket is. 1972-ben a Cigány Világszövetség Párizsban tartott kongresszusán határoztak úgy, hogy ez a nap legyen a roma holokauszt nemzetközi emléknapja. Hívják a roma holokausztot még Porajmosnak, Porrajmosnak, Pharrajimosnak, Samudaripének (legyilkolás) és Kali Trash-nak (fekete félelem) is.
A kb. 30-40 fő részvételével megtartott megemlékezést Varga Helena énekes nyitotta meg, romani nyelven adott elő egy dalt az 1944-es történésekről. Ezután Ignácz Judit, az Uccu programigazgatója nyitotta meg a kiállítást, ami interaktív módon mutatja be a magyarországi és nemzetközi cigányság üldöztetésének történetét. Az eltemetett igazság című kiállítás célja, hogy tisztelettel és méltósággal emlékezzünk a roma holokauszt áldozataira, egyúttal felfedve az eltemetett igazságot.
Ignácz elmondta, a cím egyszerre utal arra, hogy milyen keveset tudunk a második világháború roma tragédiáiról, erről nem szólnak a történelemkönyvek, és amiről mindig is szeretett hallgatni a politika, hiszen minket, magyarokat is jócskán terhel a felelősség a történtekért. Nem a semmiből lett ez a tragédia, a népirtáshoz kapcsolódó rendeleteket a Magyar Belügyminisztérium hozta, a Nyilaskeresztes Pártot pedig Magyarország nemzetvezetője vezette. Persze nemcsak Magyarország volt érintett ebben, Európa-szerte ötszázezer – másfél millió roma polgártársunkat gyilkolták le a II. világháború során gázkamrákban és árkokban, tette hozzá.
A kiállítás nemcsak a tragédia előzményeit akarja bemutatni, hanem elgondolkodtatni is,
„hogy empátiára készítsen és arra ösztönözzön bennünket, hogy soha ne feledkezzünk meg azokról a tragikus eseményekről, amelyek a roma közösséget sújtották”,
mindez pedig a jövőbeni változások irányába ösztönözzön bennünket, mondta Ignácz Judit.
Ezután Pikó András polgármester tartott beszédet, melyben elmondta, az elpusztított emberek halálának oka annyi volt, hogy
„más volt a bőrük színe, más volt az életmódjuk, és mások voltak az életkörülményeik. Azért kellett meghalniuk nekik és még sokan másoknak, mert miután viselték az évszázados kirekesztettség összes terhét, nem illettek a többségről vallott akkori elképzelésekbe”.
Pikó hozzátette, a megemlékezésnek fel kell tárnia a történteket, ki kell mondani az eltemetett igazságokat, de ez nem elég. Kötelességünk, hogy ne hagyjuk feledésbe merülni mindezt, de az élő emlékezet, mely arra ösztökél, hogy ne hagyjuk ezt újra megtörténni, csupán egy szép gondolat. A kérdés az, hogy mit tanultunk a tragédiából, és
„vajon az újból kimondhatóvá vált rettenetes szavak és gyűlölettel teli mondatok nem vezetnek-e ismét történelmi léptékű bűnökhöz, halottak ezreihez, tíz- és százezreihez”.
A halottakra emlékezni kell, az élőknek pedig meg kell adni a tiszteletet. Ezt pedig úgy tehetjük meg, ha a kirekesztésnek megálljt parancsolunk és félretesszük az előítéleteket. Az igazi tisztelet pedig nem ünnepi beszédekben kell megnyilvánuljon, hanem mindennapi tettekben.
„Abban, ahogy viszonyulunk egymáshoz, ahogy beszélünk egymással vagy egymásról, és amit teszünk egymásért. Elfogadhatatlan, hogy ma is vannak olyanok, akik a közoktatásunkról kiállított elégtelen bizonyítványt, egy iskolai kompetenciamérés rossz eredményét megpróbálják a roma gyerekek nyakába varrni. Ez nem más, mint az előítéletesség és kirekesztés fenntartása. Felelősséghárítás, politikai felelősséghárítás és bűnbakképzés.”
Mindez oda vezet, hogy az oktatási szegregáció nemhogy megszűnik, hanem erősödik. Józsefváros éppen ez ellen akar tenni olyankor, amikor a szociális hátrányok mérséklésén dolgozik: nemzetközileg is elismert integrációs óvodai programot hoz létre, új lakásprogramot indít, amilyen szociálpolitikát folytat és amikor roma származású tehetségeket támogat ösztöndíjjal.
A sokszínű, erős közösségekre épülő Józsefváros romák és nem romák közös otthona, ahol
„osztozunk egymás örömeiben és osztozunk egymás gyászával. Emlékezünk, emlékeztetünk, tiszteletet tanúsítunk egymás iránt, és ehhez hűen cselekszünk magunkért, a gyerekeinkért, és azért, hogy a múlt borzalmai soha többé ne történhessenek meg”
– zárta szavait a kerület polgármestere.
A megemlékezés végén Varga Helena az Álom című roma gospelt adta elő.
Az eltemetett igazság – roma holokauszt interaktív kiállítás augusztus 7-ig tekinthető meg a Kesztyűgyár előtt délután 2 és este 8 között.
Fotók: Mile Máté
