A héten favizsgálaton jártunk a Horváth Mihály tér plébániatemlom előtti, most megújuló részén. A Józsefvárosi Gazdálkodási Központ Zrt. (JGK) meghívása két öreg fa állékonyság-vizsgálatáról szólt, végül azonban kétféle vizsgálatnak is tanúi lehettünk.

A tér megújulásának terveit itt láthatja:

Pólyán József, a JKG Kertészeti Irodájának vezetője fogadott minket, és megmutatta a két méretes platánt a Kozmo Hotel (volt Józsefvárosi Távbeszélőközpont) bejáratához közel, a járda szélén. Hatvanévesnél régebbi fák ezek, sajátosságuk, hogy ferdén az utca felé nőttek. Laikusként azt mondanám, kifelé dőlnek, amire csak ráerősít, hogy az egyik fa földtányérjának megmaradt rozsdás kerete is ferdén áll.

Pólyán József azonban megnyugtatott, kidőlésről szó sincs, a terebélyes koronájú és gyökérzetű platánok az épület közelsége miatt nem tudtak egyenletesen fejlődni, ezért törekszenek kifelé. A ferde növés nem rendellenes, de nem is veszélytelen, mert a fa súlypontja is kijjebb került, amit a korona értő ritkításával, igazításával lehet valamennyire ellensúlyozni, de szükséges tesztelni a fák szilárdságát is, hogy képesek-e ellenállni a viharos szélnek.

Munkában a fanyűvő

A méréseket a JGK alvállalkozója, a Dendrocomplex végezte, ők műszeres favizsgálatra specializálódtak, éves szerződésben vannak. A JGK-nak nem éri meg beszerezni a speciális és drága műszereket, mondta Pólyán, ugyanakkor éves átlagban negyven műszeres vizsgálatra szükségük van. Mára a kertészet – aminek része növények egészségfelmérése és gyógyítása is – sem nélkülözheti a modern diagnosztikai eszközöket. Pólyán már ahhoz a fiatal kertészmérnök generációhoz tartozik, aki ismeri a legújabb technológiát, de birtokában van a régiek tapasztalati gyakorlata is. Mint mondja, a növények állapotát hagyományos módszerekkel többnyire kellő pontossággal fel tudják mérni, de vannak esetek, amikor csak a műszerekkel juthatnak információhoz. Amikor Józsefvárosban az átfogó kataszteri felmérést végezték, egy év alatt kétszáz műszeres mérést kértek, de azóta is évi 30-50 mérésre szükségük van.

Németh Péter favizsgáló szakmérnök végezte a műszeres mérést kollégája (és névrokona) Németh Jakab segítségével. A speciálisan bélelt műszerládákból előkerültek a mérőszondák, az interfészek, a kábelek és az a laptop is, amiben a sok pontról érkező adatokat összegzik és elemzik.

A fa szilárdságát úgy mérik, hogy a fára hevedert erősítenek, és egy kötélzeten keresztül elhúzzák a ferdeség irányába. Az első fán, aminek a tányérja kifordulni látszik, nagyjából (csak nekem nagyjából, ők pontos méretekkel számolnak) mellmagasságban helyezték el a hevedert, és a kötélzet másik végét a Pázmány-szobor talapzatához rögzítették, ami kellően szilárd pont. A kötélzetben be van iktatva egy karos erőmérő is, amit Jakab kezelt, a karral egyre jobban kifeszítette az acélkötélzetet. A fa tövébe előtte három érzékelőt szúrtak, amiknek azt kell mérniük, hogy az erő hatására – ami a legnagyobb vihart imitálja – mennyire mozdul, hajlik el. A megengedett elmozdulás legfeljebb 0,2 foknyi lehet. Ez a gyökereknél mindössze pár tizedmilliméteres elmozdulást jelent, ami szinte semmi, de Pólyán szerint már ennyi is elszakíthatja a gyökérzetet, ami a fát szilárdan tartja.

Az első fa esetében Pólyán így számolt be a mérési eredményről: „A 4211 kataszterszámú (az Őr utcához közelebb eső fa) igen nagy stabilitást mutatott. Több mint 1,7 tonna erővel húzták meg és a gyökérnyak felett a kilengés mértéke nem haladta meg a 0,15 fokot (a határérték 0,2). A fáról ki lehet jelenteni, hogy biztonságos. Várhatóan még évtizedekig díszíteni fogja a megújuló Horváth Mihály teret.”

Pólyán egyébként megnyugtatott, a fa tányérjának régen kiszakadt karimáját a fa erősen megvastagodott gyökere nyomta félre, nem a fa dőlt meg. Ott ered az egyik nagy gyökér, ami a fát egyensúlyban tartja, nyomát a járda aszfaltján is hosszan követhetjük. Itt mindig is pukli lesz a járdán, mondta, felújítás után is. Emlékezzünk majd erre, amikor majd erre járunk, és kicsúszna a szánkon a kritika, hogy ezek nem tudnak rendes munkát végezni: az a hely legalább annyira a fáé is, mint a miénk, s most itt ő a fontosabb.

A másik fa állapota azonban aggodalomra adott okot, és a húzóvizsgálaton kívül akusztikus tomográfos vizsgálatot is igényelt.

Bevetik a fakopáncsot is

A tomográfia egy háromdimenziós tárgy belső szerkezetét teszi láthatóvá roncsolás nélkül. A komputer-tomográfiával, CT-vizsgálattal már mind találkoztunk, ott röntgennyalábbal pásztázzák át a testünket, és az adatokból a számítógép kreál valóságnak megfelelő képet belső szerveinkről. Egy fát nem lehet CT-gépbe fektetni, a belsejét ezért hanggal vizsgálják.

A másik fa biztatóan néz ki, de amikor Pólyán megkopogtatta, kongó hangot hallatott, és alul némi vöröses fapor is kihullott. A fában tehát üreg van, de meg kell tudni, mekkora, mert attól függ, mi legyen vele. Vannak esetek, mondta Pólyán József, amikor már jól látható, a fa annyira elkorhadt, hogy ki kell vágni. Ezek a fák azonban egészségesnek látszanak, szeretnék elkerülni egy ilyen sok millió forintot érő régi fa idő előtti elvesztését.

A húzóvizsgálat ennél a fánál, meglepő módon, nagyobb szilárdságot mutatott, de a mérés végpontján már egy kicsi roppanást lehetett hallani a törzsből. Csak érdekesség, hogy ezt csak 1 tonna erővel húzták meg, de jóval magasabban volt a heveder, tehát a fára ható erőkar hosszabb volt, így a végső terhelés még nagyobb is lehetett, mint az első esetben.

Németh Péter és társa két akusztikus tomográfiai mérést végzett el egymás után eltérő magasságban. Egy sor speciális érzékelőt szúrtak ismét a törzsbe, körbe mindenütt, majd egy karos mérővel pontosan felmérték a szondák elhelyezkedését és a fatörzs keresztmetszetének alakját, de még a fa magasságát is megmérték (18 méter), és az adatokat betáplálták a programba. A mérés alatt a szondákat sorban megütötték egy fémkalapáccsal, a műszer a hang belső visszaverődését rögzítette, a sok szonda jeléből térbeli képet alkotva a fa belsejéről.

A módszer valójában ősi, a harkály is így kopogtat a fán, vagy a vasúti kerékvizsgáló, aki szintén a hang minőségéből állapítja meg, nem repedt-e a kerék. 3D-s képet persze egyikük sem kap az anyag belsejéről, de nekünk néhány perc alatt kirajzolódott, hogy mi van a fa belsejében, és zölden láthattuk az ép, vörösen a korhadt, kéken az üreges részeket. Az eredményt később (egy óra múlva!) írásban is megküldte Pólyán József:

„A 4210 kataszterszámú fa (a Német utcához közelebb eső) gyökérzete még nagyobb stabilitást mutatott. Itt a kilengés mértéke nem érte el a 0,1 fokot. A húzóvizsgálat azonban felszínre hozta a törzs gyengeségét, így azt ebben az esetben külön meg kellett vizsgálni. Az akusztikus tomográfos vizsgálatot azonnal elvégeztük. Annak az eredménye már nem volt ilyen megnyugtató. A törzs alsó részében 34-38%-os korhadás mérhető. Ez igen jelentős. A szoftver által számolt kockázati tényező szerint a fa mérsékelt kockázatot jelent. Ez azt jelenti, hogy ez a fa rendszeres ellenőrzést és szakszerű ápolást igényel. Ha ezt a fát is meg szeretnénk tartani 1, esetleg 2 évtizedig, abba már energiát és forrásokat kell fektetnünk.”

Nekünk a friss eredményt látva pedig azt mondta, hogy ezt a vizsgálatot itt kétévente el kell majd végezni.

De mivel pótolják, ha mégis ki kell vágni egyszer? Hiszen a platán, ami egykor a város fája volt, nem bírja a környezetszennyezést és a változó klímát, mára alig maradt belőle. Józsefvárosban is elkészült az a növényjegyzék, ami alapján a várostűrő fajtákat kiválasztják:

Ezek között a platán nem szerepel, de vannak kivételek, mondta Pólyán. Ilyen a Horváth Mihály tér is, ahol megmaradt egy ép platánsor, és ezért a készülő park új fái is platánok lesznek.

Nyitóképen Pólyán József (fotó: Bányay Géza)