Hogy érezted magad a Turbinában? 

Amennyire sikerült megnéznem, jó a helyszín és a technika, és szuper volt a közönség. Ami nem volt jó, az nem publikus, mert a zenésztársaimra meg rám vonatkozik, elégedetlenség önmagunkkal. Előtte Salföldön jártunk, ahol kevésbé volt szuper technika, mégis jobban sikerült. De nem olyan vészes, ha nem tökéletes valami. 

Téged mi köt Salföldre, hogy kerültél oda? 

Engem semmi. Budapestiek csinálják Salföldet, akik nyáron ott vannak. Ugyanaz van nyáron ott, mint év közben Budapesten, csak kellemesebb környezetben. De nem annyira ismerem ezt a belterjes Balaton-felvidéki társaságot, nem járok velük össze. 

Most Veszprémben élsz, hogy érzed ott magad? 

Nem jól. Körülbelül tíz éve költöztem vissza a szüleim miatt, idősek voltak és betegek. Hat-hét évig tartott az ápolásuk, vagy inkább elkísérésük. Aztán ott lett munkám, ami nem megterhelő. Az ottani Művészetek Házában dolgozom, emiatt maradtam. Jövőre a rock and roll énekesnő nyugdíjas lesz (nevet), akkor majd eldönthetem, hol szeretnék élni. Tizenöt évesen jöttem el Veszprémből, nem szerettem, életem nagy részét Budapesten töltöttem. 

Pár éve azt mondtad, bízol benne, hogy találsz valami jó kis portás állást. Mindig ennyire nyíltan vállalod az aktuális élethelyzeted? 

Az, hogy munkát keres valaki, nem kellemetlen. A portás állásra meg kifejezetten vágytam. Van egy barátnőm, akinek nagyon jó kis portás állása van, egész nap nyelveket tanul, meg mit tudom én, nincs sok dolga. Ez nem degradáló számomra, egyébként meg jobban is keres, mint én. Nem vicc a portás állás. De most már kihúzom ott, ahol vagyok, aztán a nem létező nyugdíjam mellett még lehet, rá fogok szorulni. 

Milyen dolgozni a Művészetek Házában? 

Most pörög minden, Veszprém Európa kulturális fővárosa 2023-ban. A polgármester szerezte nekem az állást. Amikor átvettem a városi díjat, akkor volt a Freeszfe-ügy, én piros-fehér sálban mentem. Veszprém városvezetése köztudottan fideszes, a polgármester tudja rólam, hogy én hova tartozom, ennek ellenére segített munkához jutni. Ez külön is dicséretes. Nem minden fideszes hülye, ő egy normális pasi. 

Sok mindennel foglalkoztál: fotózás, vágás, versírás, dalszövegírás, éneklés. Minek definiálod magad elsősorban? 

Dalköltőnek. 

Frontember is vagy. 

Sokan mondták, hogy inkább festek hivatalnoknak, mint énekesnek, de nekem így kényelmes. Vannak elvárások: mint ahogyan József Attila is mondja, a mindenséggel mérd magad. Hát én is azzal mérem magam, és nem a trendekkel, azok nem érdekelnek. Akiket szerettem, mint Janis Joplin vagy Patti Smith, ők is elég extravagánsak voltak, én meg ilyen vagyok. 

Kiket kedvelsz a maiak közül? 

Az elmúlt tíz évről lemaradtam sajnos. 

És a régebbiek közül? 

Az URH zenekart, de szerettem az Illést, Bárdos Deák Ágit most is. Reményeim szerint még fogok Budapesten élni, és akkor járni is fogok több helyre. Az baj, hogy nem ismerem, mi van most, a fiatalokat. Kíváncsi vagyok, most teljesen más van. Jó dolog koncertre járni és élő zenét hallgatni. 

Emlékszel rá, hogy mikor kezdtél el dalszöveget írni? 

Verseket mindig írtam, már általános iskolás koromban. Olyan húszéves korom tájékán belezúgtam egy pasiba, aki gitározott, azt mondta, zenélni szeretne. Gondoltam, ahhoz nem árt egy-két számot csinálni. Akkor a zenekarból és a szerelemből sem lett semmi, de vannak dalok, amiket az akkor megírtakból még mindig játszunk. 

Ért kritika, hogy nyers és nyitott szövegeid vannak? 

Igen, még családi részről is. De hát ez úgy van, hogy valakinek vagy tetszik, vagy nem. Azt is el kell fogadni, ha nem tetszik. Ért kritika, hogy túl durva, túl depresszív, véres. Nekem ez esett jól. 

Nyilatkoztad, hogy milyen igazságtalan az élet, pont, amikor benőtt a fejed lágya, jött egy betegség. Mi változott? 

Valószínűleg én változtam meg, a világ nem annyira tud változni. Ugyan vannak háborúk, de azok voltak is, lesznek is. Szerelmek is jönnek, mennek. Én kezdtem el derűsebb lenni, elfogadni a világot olyannak, amilyen. Mire ezt megtanultam, addigra föl kell dobni a pacskert, az nem kellemes. Későn békéltem meg azzal, hogy mi van, de most már derűs vagyok és sajnálom, hogy az élet véges. Sőt, kifejezetten elfogadhatatlan (nevet). 

Írsz most szövegeket? 

Nem. 

És tervezed? 

Nem. De ha írnék, örülnék. A szerelemmel volt összefüggésben a dalszövegírás. Régóta nem jött ihlet. 

A színpadon lenni csupán egy eszköz számodra, hogy eljuttasd művészetedet a közönséghez, vagy kifejezetten élvezed is? 

Kifejezetten nem élvezem, nem annyira kellemes, inkább szorongani szoktam. Kell idő, mire elmúlik. De ha érzem, hogy a közönség érti meg érzi, hogy miről van szó, az nagyon jólesik. Idén már nem lesz Csókolom-koncert. 

Milyen érzelmi viszony fűz a zenekarhoz? 

Spenót (Tóth Zoltán, a zenekar egyik alapítója) kb. 86 óta a barátom, az öccse a basszusgitáros. Jóban vagyunk, nem tudnám elképzelni, hogy vadidegen emberekkel zenéljek együtt, maximum egy-egy alkalommal. Mindig fontos volt nekem, hogy a gitáros a Spenót legyen. 

1993-ban alakult a Csókolom, és többször előfordult, hogy leállt a zenekar. 

Nekem fontos, hogy valamennyire a barátaim is legyenek a zenésztársak, ez lehet, azért is van, mert nem vagyok profi. Egy profinak ez nem számít, csinálja a dolgát, én meg érzelmi alapon vagyok. Ha összevesztünk, abbahagytuk a zenélést. 

Szöveghangsúlyos az együttes. Mitől jó egy dalszöveg? 

Attól, hogy az: szöveghangsúlyos. Ha hamis, akkor nem tud megragadni, szíven ütni. Vannak olyan dalszövegírók, sikeres énekesek, akik tudják, hogy mi kell, és meg tudják csinálni, de úgy érzem, nem szívből jön az egész. Engem az ilyen nem érint meg, kicsit idegesít is. De piaci árukkal is van úgy, hogy hamisítják. Sokan megeszik, mintha igaz volna. Megveszik, megeszik. 

Énekelsz cigány népdalt is. Ez hogy jött? 

Egy-kettőt énekelek csak. Sokat hallgattam népdalokat, mindig is szerettem őket, például amiket Víg Rudolf gyűjtött, olyan nagyon azért nem ismerem a cigány zenét. Az egyik kocsmadalhoz írtam még egy versszakot, amit a Csókolommal megcsináltunk. „Fizess nekem még egy rumot, mert a rumért majd meghalok, nem bánom, ha megvakulok, vakon is a tiéd vagyok.” 

A Facebook-oldaladon kint van az ukrán zászló. 

Fontosnak tartom, hogy tudassam, mit gondolok, és hogy tudjam, ki mit gondol. Háborúellenes és Putyin-ellenes is vagyok. Bonyolult a háború-dolog, de igazságtalan, az biztos. 

Szoktál a VIII. kerületbe járni? 

Néha a Rákóczi téren befutok a gyógyszertárba. Pár éve ott volt a FERi nevű galéria (Oltai Kata galériája), ott volt kiállításom. Léptünk már fel Darvas Kristóffal a Kesztyűgyárban. A Rákóczi-napokon is jártam tavasszal. Hőskoromban, vagy inkább őskoromban a Józsefvárosi Galériában is dolgoztam Fajó János mellett, néha helyettesítettem. A régi Gólyába is jártam. 

Emlékszem, egyszer régen Prágából járt nálunk egy cseh művész, meg akarta nézni a lányokat. Még rendszerváltás előtt, amikor a Rákóczi a kurvák, prostik tere volt. De most, úgy érzem, jön fel a VIII. kerület, jó a polgármester is. Úgy hallom azoktól, akik a nyolcban élnek, hogy szeretik. 

Még az is lehet, hogy Budapestre a nyolcadik kerületbe költözöl majd vissza? 

Lehet. Vannak jó kis piacok, a piac mellett meg kocsmák. Élhető kerület. Persze biztos vannak sötétebb bugyrai is. 

Lesz fellépésed a közeljövőben? 

Ujj Zsuzsi és Darvas Kristóf zongora-ének duó lesz a következő fellépés a Jedermannban, de csak decemberben. 

Mi a helyzet a fotózással? A MissonArt Galériában, a londoni Tate Modern Múzeumban, New York-i, Los Angeles-i galériákban is megfordultak képeid. 

Ugyanazt csináltam a fotózással, mint a dalszövegekkel. Ugyanazt próbáltam artikulálni. Mindig a kapcsolat, a szerelem körül forgott az én agyam. Nekem az akkor életmentő volt. Akik művészetet csinálnak, biztos nem szeretik rámondani, hogy ez terápia. De nekem akkor az volt. Létkérdésekről próbáltam meg valamit megfogalmazni. Meg senki nem foglalkozott vele. Most a feminista művészetbe bele tudják illeszteni, csinálják. Vállalom a képeimet és a szövegeimet is. 

Mi az üzeneted a fiataloknak? 

Szeressék egymást és zenéljenek. 

Ne lázadjanak? 

Lázadjanak, lázadjanak. Igen. 

Fotók: Karancsi-Albert Rudolf