Daróczi Ágnes az egyik legismertebb roma értelmiségi. 1972-ben bukkant fel a Ki mit tud?-on, egy ország ismerhette meg, amikor Bari Károly versét szavalta, negyedik helyezést ért el.

Az akkor még gimnazista berettyóújfalusi lány később az ELTE magyar-népművelés szakán szerzett diplomát, majd a Népművelési Intézetbe ment dolgozni Vitányi Iván hívására. 1993 és 2000 között a Magyar Televízióban a roma kisebbségi műsorok szerkesztője, ő az első romanap szervezője is.

Népművelőként a roma folklórmozgalom elindítója, a hagyományőrző cigány folklór együttesek találkozóinak szervezője, és a Romano Glaszo és a Kalyi Jag együttesekkel együtt lépett fel, többnyire cigány népköltészetet szavalva.

Nemrég könyv jelent meg az életéről a Magvető Tények és Tanúk sorozatában. A kötetet Kóczé Angéla szerkesztette, aki sok tekintetben méltó utódja Daróczinak. Kóczé Angéla – személyes jóbarátom – egy szatmári faluból elindulva lett nemzetközileg is elismert kisebbségszociológus, roma szószóló, nemcsak a CEU kutatója és oktatója volt, de tanított a Washingtoni Egyetemen is. Ő indította el a Romaversitas programot, egy időben közpolitikai tanácsadóként segítette a kormány munkáját, vezette az Európai Roma Jogok Központja (ERRC) emberi jogi oktatási programját és a brüsszeli Európai Roma Információs Irodát is.

A Hosszú az út előttem című, oral history könyv ugyan már megjelent a könyvhéten, de a bemutatója november 10-én volt a H13-ban. A beszélgetést Lágler Péter, a JKN vezérigazgatója vezette, aki személyesen is ismerte a meghívott vendégeket korábbi szakmai életéből, hiszen a Magyar Művelődési Intézetben, az egykori Népművelési Intézet utódintézményében dolgozott.

A beszélgetésre a hazai roma és roma témában járatos értelmiség színe-java összejött, barátok, egykori kollégák, aktivisták és szellemi utódok.

A Hosszú az út előttem egy roma könyvsorozat része, a 2022 végén, elsőként megjelent Vezetőszáron a Roma Parlament-alapítóját, Zsigó Jenőt, Daróczi Ágnes „harcostársát” mutatta be életút-beszélgetéseken keresztül. A két szenvedélyes, megalkuvást nem ismerő aktivista és kultúraszervező élettörténete összefonódik a hazai roma polgárjogi mozgalom alakulásával.

A könyvbemutatón egy teljes életutat képtelenség lett volna bemutatni, inkább sztorikat idézett fel Daróczi Ágnes az életéből, melyeket részletesebben a kötetben lehet elolvasni. A könyv címe megegyezik a Kalyi Jag egykori lemezének címével, amin az azonos című népdal is szerepel romani nyelven: Lungoj O Drom Angla Mande.

A dal Daróczi Ágnes édesanyjának a nótája volt, amit az egykori Kalyi Jag-tagokból létrejött EtnoRom, az egyik legautentikusabb roma folklór formációból a Künstler Ágnes és Balogh József énekes, gitáros házaspár előadásában hallhattuk.

„Talán egy kicsit jelképes is, mert meglehet, nem előttem, hanem utánam van már az a hosszú út, de akik valóban akarnak tenni valamit, hogy

azok előtt még bizonyíthatjuk” – mondta Daróczi Ágnes a címválasztásról.

Lágler Péter több részletet is felolvasott a könyvből az este folyamán, ami Daróczi Ágnes életének egy-egy pillanatát örökítette meg, az első a bedői cigánytelep plasztikus bemutatása volt.

Ezután Kóczé Angéla mesélt a könyv születéséről. Egy kutatáshoz készítettek interjúkat Szalai Júliával és Neményi Máriával (utóbbi beszélgetéseiből született meg a Zsigó Jenőt bemutató kötet), és akkora mennyiségű és annyira gazdag anyag jött össze, amit szerettek volna nagyobb közönség elé is bocsátani.

„Emlékszem, ahogy Ági végigvette lineárisan, hogy mi történt vele a mozgalomban, tehát nem úgy, mint a könyvben, de valahogy ott voltak a főbb fejezetek. És a végén odaírta: na majd egyszer, ha oda jutok, hogy ebből könyv lesz, akkor befejezem. Ez nagyon megmaradt bennem. Azt gondolom, a romákkal kapcsolatos dolgoknak nemcsak a roma magazinokban kell megjelenniük, hanem más társadalomtudományos diskurzusokban is. Tulajdonképpen ezért is jött a Tények és tanúk sorozat, ami nem csak a romákról szól, de fontos, hogy a romák is valahogy megjelenjenek ebben a társadalomtörténeti diskurzusban, és hogy az ő szempontjukból,

az ő szemszögükből legyen bemutatva a rendszerváltás története.”

A Magvető pedig örömmel befogadta ezeket a munkákat.

– vette át a szót Daróczi Ágnes, aki eleinte szkeptikus volt, hogy ebből tényleg születhet-e könyv. De a kiadónál is olyan nők segítették a munkájukat, akik nem ismertek lehetetlent.

„A szkepticizmusom abból fakadt, hogy annyiszor tapasztaltam meg a magára hagyatottságot, a kirúgást és az elárultatást, hogy egyszerűen attól féltem, hogy

ha én ezeket mind leírom, akkor ez egy ilyen sérelemsorozat lesz. Ezt nagyon nem szerettem volna.

Azt nem állítom, hogy ezt a kötetet sikerült valamiféle optimista zárszóval befejezni, hogy hajrá, folytassátok fiatalok, jó úton megyünk! De talán a következő nemzedéknek és mindenkinek, aki érdekel, sikerült elmondani olyan dolgokat, amiket a következő nemzedék már ne kövessen el. Tanuljanak a mi szenvedéseinkből. Angélának külön is hálás vagyok, mert türelmesen és hosszan kérdezgetett, és megpróbált rávenni, hogy ezt az egész történetet valamiféle rendszerbe foglaljuk. A fegyelmezettségért, a fejezetcímeiért, ahogy tagolt, szabott egyféle határt, amitől ez a kócos út talán mégis kiegyenesedett hálás vagyok, köszönöm neki.”

A könyvbemutatón szó volt még a 80-as években roma fiataloknak szervezett balatonszemesi nyári táborokról, családi emlékekről, valamint a rendszerváltás korának reményeiről és a csalódásról, hogy a cigányokat magukra hagyta a politika.

„Ha nincsen direkt politika, direkt odafigyelés arra, hogy a leszakadók ne kerüljenek még mélyebbre, akkor lehet, hogy a társadalmi átlag javulni fog, és lehet, hogy a legalul lévők is kicsikét jobban fognak élni, de a különbség megmarad.

Amire igazából a legnagyobb szükség lenne, hogy a mobilizációs utak nyitva legyenek.

És ez mindenfélét jelent: az oktatás minőségét, szegregáló mivoltának felszámolását, nemzetiségi intézmények megszületését, tisztességes nemzetiségi finanszírozást. (…) A gazdaságpolitika a gazdagok érdekét szolgálja, a válságok leginkább alul lévőket viselik meg, akik a jövedelmükhöz képest a legnagyobb adót is fizetik.”

Hogy folytatódik-e a sorozat, még nem tudni, de Kóczé Angéla azt mondta, tervei szerint Setét Jenőé lehetne a következő kötet.

Az est végén ismét az EtnoRom adott elő néhány dalt.

Fotók: Mile Máté