Marék Veronika már a harmadik generáció gyermekeinek írja meséit, és nem szándékozik abbahagyni. Éppen a Laci és az oroszlán folytatásán dolgozik, az új történetben pedig az foglalkoztatja, hogyan lehet egy elváláson, egy mély szomorúságon túllendülni. Emellett úgy gondolja, talán érdemes lenne mesét írnia a szerelemről is.
A meseíró, Kipp-kopp, Boribon és a Kék kerítés kitalálója beszélt nekünk arról, hogy
- milyen volt az ostrom után Józsefvárosban élni, hogy nézett ki a Baross utcai házuk, és milyen gyermekkori szerelmek szövődtek akkoriban;
- milyen gyerekjátékokat játszottak, és ezek a játékok hogyan tanítottak meg például „hoppon maradni”, ami az író szerint nagyon is fontos dolog;
- mit adott a Fazekas Gimnázium az ötvenes években, és miért volt minden változás ellenére jobb, mint a sikeres budai leánygimnázium;
- mit akart mindenki 1956-ban azon a varázslatos napon, és mit érzett akkor, amikor csalódnia kellett;
- melyik az a mese, amelyikben Marék Veronika – akarata ellenére is – a saját párkeresését írta meg;
- miért imádja a papagájokat és a tengeri malacokat;
- vajon mindnyájunkban lakik-e egy oroszlán, aki segít, ha baj van, vagy csak egyetlen oroszlán létezik, aki megjelenhet mindenkinél.
Varázslatos beszélgetés sok nevetéssel és rengeteg emlékkel. Marék Veronika és Bendl Vera arról is beszél, milyen, amikor magától írja magát egy mese, és vajon van-e olyan téma, amit gyerekeknek nem lehet elmesélni.
Hallgassa a Csakugyant, Bendl Vera podcastsorozatát, és iratkozzon fel rá kedvenc platformján: Spotify / Apple / Google
Fotók: Karancsi-Albert Rudolf
