
Kötelező irodalom
Az Előző életek az utolsó másodpercéig tökéletes mű. Ha megelégszel ennyivel, most hagyd abba az olvasást és vedd meg rá a mozijegyet, ha viszont érdekel egy felnőtt férfi ömlengése róla, maradj velem erre a pár sorra.
Fiú és lány osztálytársak, láthatóan nagyon élvezik egymás társaságát, de a lány a szüleivel Szöulból Kanadába költözik, és 12 évre elveszítik egymást a fiúval. A film az újbóli kapcsolatfelvétellel indul be igazán: nem száguld, nagyon biztonságos tempóban halad végig, hogy a végén mégis frontálisan ütközhessünk feldolgozatlan fájdalmainkkal. Nincs benne üresjárat, ahol lehetne, ott a két főszereplő egymástól független életét mutatja be a film, ami rengeteget ad a teljes képhez, legalább olyan fontos eleme ez az Előző életeknek, mint a protagonisták közös jelenetei.
Ez a film, amellett hogy új perspektívába helyezi az egymás melletti súrlódásokat, feloldozást ad és gyógyít. Nem folytatom, nem részletezem, ezt át kell élni.
- Előző életek
- Forgalmazó: mozinet
- 5*/5
_MM_

A család az család
Családi ünnepen veszünk részt: a nagyszülők ötvenedik házassági évfordulóját és egyik gyerekük születésnapját tartják egy balatoni nyaralóban. Idilli is lehetne a történet, melyben három generáció 24 óráját követhetjük végig, de aki járt már rosszul sikerült családi ünnepségen, az szorozza meg tízzel azt, ha erre a darabra ül be a Centrálba. Akinek jobb család adatott az életben, az is sok ismerős jelenetet talál a magyartengerben, amiben az is elhangzik, hogy elég más a világ Pasarétről, mint amikor valaki Józsefvárosba teszi be a lábát.
Egyszerre családi dráma és közéleti darab ez, Bíró Bence első önálló, egész estés színdarabja – parádés debütálás. A szomorú komédia igazi látlelet, tükör a magyar társadalomnak, amiben a folyamatos alkoholizálás során minden szereplő legrosszabb énjébe láthatunk bele, konstans migránsozással, buzizással, cigányozással, magyarkodással és toleranciának álcázott alakoskodással. Miközben végignevetjük a darabot, az az érzésünk, mintha a legalpáribb kommentelők gondolatai jelennének meg az Alföldi Róbert által rendezett színészek remek alakításában. Gondolhatnánk, hogy nincs remény, de a darab végére mégiscsak jön a megbékélés, mert a család az család, akkor is, ha igazából mindenki utál benne mindenkit. Van tehát pozitív üzenet, de kérdés, hogy a valóságban is megtaláljuk-e a közös nevezőt vagy erre csak a színház képes.
A kerti törpék pedig nem azok, aminek látszanak.
- magyartenger
- Centrál Színház
- 5/5
-juan-

Persze csak értünk teszik
For All Mankind (Az egész emberiségért) a címe az Apple TV négyévados NASA-s, Mars expedíciós sorozatának. Valódi Apple minőség, mint film első osztályú: nem sablonos, életszagú karakterek, pörgős cselekmény. Az első két évad szó szerint a székhez szögezett, olyan érdekes volt, a Marson játszódó most futó negyedikben már kicsit sok a lelkizés, de még mindig tartogat meglepetéseket. Verdikt: érdemes megnézni, a laposodó évadok miatt nem kap 5-öst, a végére sűrűsödő melodrámába én már beletekerek, de másnak talán az is bejön.
Ami mégis kiveri a biztosítékot, az két – mondjuk ki – hazugság.
Ez egy ún. alternatív történelmi dráma, amiben a NASA és az USA kormánya a főszereplő négy évtizeden át, és idővel a szovjetek is. Elsőnek az oroszok szállnak holdra, Lennon koncertezik 1980 után, Gorbacsov 2005-ben bukik meg, az Apollo-program a Marson folytatódik napjainkig… Mindez elképesztően valóságosan jelenik meg, mesterien keveredik a történelmi valóság a mesével, még aki átélte ezeket az időket, az is elbizonytalanodik néha. Aki nem ismeri a történelmet, annak mindez maga a valóság lesz, és erre egyetlen mondat sem figyelmezteti. Ez nem korrekt.
A másik a sorozat üzenete. Az első két évadban még éles kritikaként jelent meg, hogy a politika propagandaversenyre használja az űrprogramot. Mire a Marsra érünk, már az „emberiség javára” tesz mindent egy Elon Musk-féle magánvállalkozó és az oligarchák kormánya. Kibújt az Apple a zsákból.
- For All Mankind
- Apple TV
- 4/5
–bg–