„Az egyetemnek adhatnának olyan területet is, ahonnét nem kell több száz embernek elköltöznie. Semmi logika és korrektség nincs ebben a döntésben, inkább rafináltság, főleg a politikusok részéről. Kicsesznek velünk, miközben visszaélnek a hatalmukkal” – mondja a 18 éves Antal az április 2-án hozott törvényjavaslatról. Az állam 10 józsefvárosi ingatlant, köztük 8 lakóépületet – a Diószegi utca 18., 22–28., Sárkány utca 1., a Dugonics utca 11. és a Korányi Sándor utca 20. szám alattiakat –, valamint a Dugonics 17–21. alatti iskolát és a Sárkány utca 5. alatti telket sajátítaná ki a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) kampuszának bővítésére.
Az épületekben lakó több mint 200 család kiköltöztetését az önkormányzatnak kellene elvégeznie október 31-ig. Amennyiben nem tud cserelakást biztosítani, akkor az államnak kell megtennie, de kártérítést is fizethet. A törvényjavaslat azonban arra nem tér ki, hogy ezeket milyen határidővel kellene teljesítenie.
Antal a Diószegi 22. alatti épületben lakik szüleivel és két öccsével egy háromszobás lakásban. Születése óta itt él, szereti a környéket,
nemigen fűlik a foga a költözéshez.
„Az más lett volna, ha felújítják és itt maradhatunk. De nekem az sem számít, ha így marad. A mi lakásunk szépen rendben van tartva, elég sok pénzt költöttünk rá.”
A törvényjavaslat elfogadásával a kormány egy mozdulattal elkaszálná a Józsefvárosi Önkormányzat DIÓ2030 szociális városrehabilitációs projektjét, ugyanis a javaslat – a Diószegi 20. kivételével – érinti a projektben is szerepelő ingatlanokat is. A DIÓ2030 koncepciót a képviselő-testület 2023 szeptemberében fogadta el és 2030-ig valósult volna meg. Tartalmazza a Diószegi utca 18–20. alatti házak teljes körű felújítását, a 22. alatti épület építészeti tervvel való értékesítését, a 24–28. alatti és a Sárkány utca 12/b szám alatti lebontását és a telkek értékesítését. A befolyt teljes összegből a fejlesztés egy részét finanszíroznák. Az önkormányzat 5 millió eurós európai uniós pályázati forrással is számolt, ahogyan a hetekben kihirdetett törvényjavaslatba szintén bekerült Dugonics utcai iskolaépület eladásából befolyó pénzzel is.
A törvényjavaslat visszavonását követelő Pikó András politikai bosszút sejt. Az elmúlt két hétben több ízben találkozott a lakókkal, hogy párbeszédet kezdeményezzen velük az állami döntés lehetséges következményeiről. Közben Sára Botond, Józsefváros volt fideszes polgármestere – kampány lévén – néhány év kihagyása után ismét becsatlakozna a kerület vérkeringésébe, és a fonál felvételével
elsőként a Diószegi utcában próbálkozott.
Garanciát vállalt arra, hogy ha övé lesz a polgármesteri szék, az ott élők sokkal jobb körülmények közé költözhetnek.
A lakók összezavarodtak, bizonytalanságban érzik magukat, mert fogalmuk sincs, hogy mi vár rájuk és mikor. Csak remélik, hogy a mostaninál jobb lakást kapnak és nem kerülnek az utcára. A politikusokban nemigen van már bizodalmuk.
„Harminc éve várom, hogy lebontsák ezt a házat.
Úgy jöttem ide lakni, hogy azt mondták egy éven belül sor kerül rá, és kapok másik lakást” – meséli Margaretta, aki épp a napokban ér a lakásfelújítás végére. A Sárkány utca 1-ben lakik, ahol az önkormányzat is újítana: tetőt cserélt volna még az idén. „Belevertem a sok pénzemet, erre most ezt csinálják, ki vagyok készülve. Nagyon szeretnék beszélni a felelősökkel. Jöjjenek ide, lakjanak itt, ne a palotáikban!”
A földszint lomos, a pincébe nem lehet lemenni, mert szemetes és úszik a vízben, a padlás rohad szét, mondja. Nyolc éve azért könyörögnek, hogy az önkormányzat hozassa rendbe a tetőt, mert beáznak a lakások, de ez idáig nem történt semmi. „Most abban bízzak, hogy megtörténik a csoda?! Nem, most sem fog megtörténni!”
A méltányos az lenne, ha jó minőségű cserelakást kapnának, mondja. „Vagy adjanak annyi pénzt, amiből tudok venni valamit, de 40 millió alatt meg sem lehet szólalni. Mi lesz, ha 5 millióval kiszúrják a szemünket, mit csinálunk azzal? Legfeljebb romot lehet kapni annyiból. És kinek lesz arra pénze, hogy azt még felújítsa?”
A gangon három hölgy hallgatja a beszélgetésünket. Az egyik legyint felém, amikor felé fordulok. Már fáj a feje a kérdésektől, mondja. A másik kettő sem szívesen válaszol. Nem alszanak éjszaka, gyötri őket a bizonytalanság. „Betegek vagyunk, és öregek. Mi már senkit nem érdeklünk. A politikusok meg csak hazudnak, nem bízunk már senkiben. És maguk újságírók is, hol voltak az elmúlt években? Most meg annyian jönnek hirtelen.” Egy fiatal férfi érkezik a lépcsőházba. Szólnak neki, nyilatkozzon ő is, riport készül. A férfi siet tovább, csak annyit vet oda:
„Csinálják, csak legyen értelme!”
Kata a Diószegi 22. udvarán áll, fagyoskodik. A ház pincéjében áll a víz, felszívják a falak, évente kell festetni a lakásban a penész miatt, mondja. Nyolc éve lakik itt, harmadjára cserélte le a ruhásszekrényt, a fal mellett az is tönkre megy, a ruhái meg folyton bebüdösödnek. Amíg reggel szellőztetett, beszaladt egy patkány a lakásba, a fiai épp próbálták odabent elkapni. Az Oltalom Karitatív Egyesület bérli neki a lakást, onnan még nem szóltak, hogy költöznie kell. „Évente jön a hír, hogy bontják a házat. Nem tudom, mi lesz, ha innen menni kell.” Abban reménykedik, hogy száraz lakást kapnak. A férjének tüdődaganata van, ő és a fiai is folyamatosan köhögnek. „Amikor a férjem befulladt, a kiszálló mentős azt mondta, a dohszag nem tesz jót neki. Tudom én azt, de mit tehetnék?”
Míg beszélgetünk, az emeleten egy idősebb hölgy teregetni kezd. Egyre azt hajtogatja, „takarodjon innen a Pikó! Az egy gazember, a Gyurcsány küldte. Megmondta, kiteszi az utcára az egész népet, nem mindegyik kap lakást, mert nincs annyi ház. Úgyis azt csinálnak velünk, amit akarnak.” Szerinte a polgármester csak ígérgetett. Arról volt szó, hogy kapnak másik lakást, mert lebontják a házukat, mégsem történt semmi. A Sára meg a Kocsis rendes emberek voltak, mondja, aztán
hátat fordít, faképnél hagy.
Idős férfi botra támaszkodva, lassan ereszkedik le a lépcsőn, 32 éve lakik a Diószegiben, és maradna. „Nekem már mindegy. Le vagyok robbanva és akkor jön egy költözés. Csak küszködök.”
„Van emberi jog is.” Ha az önkormányzattól el is veszi az állam a házat, a bíróság nem hagyja kiforgatni a közembereket. Mindenkinek van bérleti szerződése, ami megvédi – véli egy lakó a Diószegi 18-ból. „Jöjjön ide az állam, próbáljon kidobni. Kitépnek innen vagy lelőnek?” Szerinte elsősorban az önkormányzat felelőssége, hogy megvédje a bérlőit.
A Dugonics 11. alatti épületet üres telkek határolják. A házban 10 család lakik, Józsefék a földszinten élnek 30 négyzetméteren hárman. Néhány hete a házukban járt a polgármester a műszaki tervezővel és arról beszéltek, hogy felújítják az elektromos vezetékeket a házban – mondja József, aki szerint nincs értelme toldozni-foltozni az épületet, főleg nem a mandátum végéhez közeledve.
Bár szeret ott lakni, logikusabbnak találta volna, ha az önkormányzat elad egy telket mellettük, a vállalkozóval pedig megállapodik arról, hogy ad még 10 lakást is, amiben helyet biztosítanak az épületükben élőknek. Abban reménykedik, ha költözniük kell, figyelembe veszik, hogy a gyermekük autista, ő pedig súlyos szívbeteg. „Támogatom a kormányzati programot, csak olyan lakást adjanak, ami jár és
ne olyat, ami adható.”
A Fidesz mindenképp megszavazza a törvényjavaslatot, hiába a tiltakozások – véli József szomszédja. Tanárként dolgozik, egyedül él. Ha el kell költözni, vesz egy lakást hitelre. „Nem leszek azok között, akik az utcára kerülnek.”
„Ma meghívtak a fideszesek a Golgota térre, vacsorát is adnak. Elmegyek, meghallgatom őket is.” Anitáék szoba-konyhás lakásban laknak négyen a Diószegi 24-ben. „Élhetetlen. Tönkre megy a házasságunk, tönkre mennek a gyerekek, mert nincs szabad életünk.” Anita szerint Pikó csak riogatja az embereket, hogy az utcára fognak kerülni, holott korábban arról beszélt, hogy van a kerületnek 1100 üres lakása.
A kormány nem teheti meg, hogy egy tollvonással felborítsa az emberek életét – mondja Ernő, Anita szomszédja. Szerinte is mindenkinek felújított cserelakást kellene kapnia, bár kételkedik benne, hogy tényleg úgy lesz. „Amikor elöntötte a víz szemben az idős nénit, mindent kapott. Nekem nem kell, hogy mindent adjanak, csak lakást kapjak.”
Fotók: Karancsi-Albert Rudolf
