Mind a szereplők, mind az érvek tekintetében lehetett hiányérzete annak, akik elment – vagy online megtekintette – a Józsefvárosi Bérlői Érdekvédelmi Közösség által május 11-re a Vasas Székházba szervezett polgármesterjelölti vitára, mely kimondottan a lakhatási témákra koncentrált. Pedig a körülmények adottak voltak, volt profi moderátor, konkrét szabályok a megszólalási időre, a bérlők bevonása és a témák is életszerűek voltak.

Csak négy jelölttől hallhattunk válaszokat a felmerült kérdésekre, ugyanis Kozma András, a Jobbik jelöltje lemondta a részvételét, mivel nem sikerült összegyűjtenie a kellő számú aláírást, így nem is indul a kerületvezetői címért.

Sára Botond, a Fidesz-KDNP jelöltje sem jelent meg, bár a szervezők nemcsak e-mailben keresték meg, hanem az egyik józsefvárosi kitelepült kampányeseményen személyesen is átadták neki a meghívót. Így csak kinyomtatott arcképével volt jelen a Józsefváros élére visszatérni szándékozó főispán, amitől lett egy kis mauzóleumjellege a helyszínnek.

Ott volt viszont Ébl György, a Mi Hazánk Mozgalom jelöltje (akinek két körben kellett összegyűjtenie a 300 jelölést), Simon György, akit a Magyar Szolidaritás Mozgalom indított, a jelenleg alpolgármester MSZP-s Szili-Darók Ildikó, valamint a regnáló polgármester, a C8-as (és az MSZP-n kívüli ellenzéki pártok jelöltjeként induló) Pikó András is. Utóbbi kettő mint hatalomban lévő politikus értelemszerűen defenzívebb helyzetben volt, mint a két új kihívó, ami végig érezhető volt a színvonalában erősen hullámzó vita alatt. A két új kihívótól érkező válaszokon olykor a közönség is felnevetett, felmorajlott.

A vita levezetésére a Józsefvárosi Bérlői Érdekvédelmi Közösség Polyák Levente urbanistát, várospolitikai szakértőt kérte fel, és a színpadon ott ültek józsefvárosi bérlők is, akik egy-egy saját lakhatási problémájukra várt válaszokon keresztül keretezték a témákat:

• az állami kisajátítást a Diószegi utca környékén,
• a lakásállomány problémáit illető kérdéseket,
• a bérlakáskezelés ingoványát, valamint azt, hogy
• mitől lehet otthon egy lakás.

A jelöltek 2-2 percet kaptak egy kérdés megválaszolására, majd utána röviden reflektálhattak az elhangzottakra.

Diószegi utcai kisajátítások

Antal Balázs bérlő, akit személyesen is érint a Diószegi utcai állami kisajátítás, arra kérdezett rá, mit tennének a jelöltek az ügyben a lakók érdekében.

Ébl György nem annyira válaszokat adott, mint inkább azon lamentált, hogy milyenek az állapotok a környéken. Elmondása szerint sok bérlővel beszélgetett és személyesen is megtekintette az állapotokat, és elborzasztotta, amit látott, hogy folyosói közös vécén osztoznak a bérlők. Hiába az olcsó lakbér, ha az állapotok tragikusak. Elmondta: a Mi Hazánk gazdasági kabinetjében már tudják a megoldást a problémára, igaz, azt nem bontotta ki, mi is lenne ez.

A korábban a DK és az Igen Szolidaritás Mozgalom színeiben is politizáló Simon György szerint nem szabad a pártok csatározásait a kerületek szintjére lehozni, itt pedig az országos pártpolitika nyilvánul meg, ami nem történhetne meg felelős városvezetés esetén. Hogy mit tett volna ő ebben a helyzetben, arra azt mondta, hogy nem szabad belemenni ilyen csatározásokba, és nem kellett volna riogatni a lakókat azzal, hogy elveszítik a lakásukat. Érdemi választ azonban nem hallottunk tőle.

Szili-Darók Ildikó elítélte a kormány gyakorlatát, ő is a velük való tárgyalást látta volna az első lépésnek, és kiemelte, hogy egy ilyen helyzetben milyen fontos szerepe lenne a személyre szabott megoldásokkal operáló szociális munkának, ami a gyakorlatban két évnyi munkát jelent.

Pikó András elmondta: a törvény szerint 2 hónapon belül az önkormányzat elveszíti a tulajdonjogot a területen, és január 31-ig kell felajánlani cserelakást az ott élőknek, amit a bérlőknek joguk van nem elfogadni. Ha az önkormányzat nem tud biztosítani cserelakást, akkor az államnak kell azt biztosítania, de az államnak sincsenek ilyen ingatlanjai, összesen 340 van Budapesten, abból sem mind olyan állapotú, amit oda lehetne adni. Kiderült az is a polgármester szavaiból, hogy végül a Diószegi utca 20-at mégsem sajátítaná ki az állam, így nem 210, „csak” 150 család elhelyezéséről kell gondoskodni, ám ennyi lakás akkor sem áll rendelkezésre. Olyan kárpótlást kell kapjon az önkormányzat, hogy tudjanak vásárolni lakásokat az embereknek, ez a számítások szerint 17 milliárd forint értékű kell legyen. Azt is elmondta, hogy a törvény nem rendelkezik a lakók kártalanításáról, így azt ezek szerint az állam fogja intézni velük, amit ő elutasít, és arról beszélt, hogy az önkormányzat a lakókkal összefogva kell leüljön a tárgyalóasztalhoz az állammal szemben.

Szili-Darók Ildikó azt hangsúlyozta ki, hogy jó ötlet ugyan a város eme részének rehabilitációja, de nem ilyen feltételekkel, nem állami kisajátításokkal, hanem inkább olyan koncepcióval, amit a kerületben egyszer már megcsináltak a Rév8-on keresztül (ez lenne a DIÓ2030), de ehhez tárgyalni kell, az állam viszont nem megfelelő partner.

A lakásállomány problémái

A második téma a lakásállomány kérdése volt. Balogh Katalin Dankó utcai bérlő felvezette személyes problémáját, hogyan nem tud cserelakást szerezni, légzési és mozgásszervi problémái miatt el kellene bérleményét cserélnie földszinti vagy első emeletire, de nem nagyon lát megoldást, minőségi cserében nem reménykedik, mert sokan vannak az igénylők és kevés a lakás. Hogyan bővítenék a kerület lakásállományát? – szegezte a kérdést a polgármesterjelölteknek.

Szili-Darók arról a gyakorlatról beszélt, hogy a jelenlegi önkormányzat éppen azért szüntette meg a méltányossági utat a kiutalásoknál, mert az korábban sokszor adott visszaélésekre lehetőséget. Ők az igazságos pályázati rendszer mellett állnak ki, de ha egy bérlő egészségügyi okokra hivatkozva kér cserét, akkor az kivételt jelent, ilyenkor kérelmet kell beadni a JGK-nak megfelelő igazolásokkal. Ugyanakkor elmondta, sajnos kevés olyan lakás van, ami az egészségkárosodottaknak megfelelő lenne. Szerinte a meglévő üres lakások egy részét el kellene adni, a bejövő összegből pedig társasházat kellene építenie az önkormányzatnak.

Pikó úgy reagált erre, hogy lakhatási ügyekben teljesen magukra vannak hagyva az önkormányzatok, csak saját bevételből tudnak bővíteni, és ez nemcsak Józsefvárosban, hanem az egész országban így van. A józsefvárosi gyakorlat az, hogy a felújíthatatlannak ítélt ingatlanokat eladják, a bevételből pedig nem építenek, hanem felújítanak, 450 ilyen van tervben. Ebből 230 lakást pályáztatnak, a maradékban pedig elhelyezik azokat, akik az eladásra kínált, lebontandó ingatlanokban laknak. A JGK alól bevitték a polgármesteri hivatalba az ingatlanos műszaki osztályt, hogy gyorsítsanak a folyamatokon és nagyobb kontroll legyen a munkákon. A következő ciklusra az a terv, hogy az összes lakhatási funkciót ellátó intézményt visszavegyék a JGK vagyonkezelőtől és áttegyék közvetlenül az önkormányzat alá, mert ők gyorsabb, hatékonyabb és emberségesebb módon tudnak eljárni.

Ébl György meglátása az volt, hogy a nincsből nem lehet építkezni. Megoldásként azt mondta, hogy ki kellene egyezni a kormányzattal. A „legyen pénz!” válasz részleteiről azonban nem sokat tudtunk meg, ahogy Simon György sem mondta el a koncepcióját, csak a kritikáit. Szerinte prioritásként kellett volna kezelni az önkormányzat vezetésének a lakhatás témáját, kevés eredményt lát Józsefvárosban, a lakásügynökség pedig szerinte nem megoldás, mert a tulajdonosok nem adják ki ingatlanjaikat, mivel nincs bérlőkijelölési joguk.

Pikó András az utóbbira reagált: nehezen indult be a lakásügynökség, de már 10 lakást sikerült kiadni. Elmondta azt is, hogy a lakhatási válságot jól mutatja, hogy az egyik pályázaton most 18 lakásra 345 jelentkező indult, ami hússzoros túljelentkezést jelent. Ez nem fog változni, amíg nincs országos szintű komplex szociálpolitika, aminek egyik fontos eleme a lakhatás.

Szili-Darók is országos szinten látja a probléma kezelésének a módját: másik kormány kellene. Sajnos nincs elég pénz kerületi szinten a lakhatási megoldásokra, nincs más megoldás, mint az üres lakásokkal és telkekkel való helyi lakásgazdálkodás.

A Mi Hazánk jelöltje ismét elmondta tapasztalatait, amit a bérlőkkel történt beszélgetés alatt élt meg: míg egyes lakásokban 4 négyzetméter jut egy emberre, a szomszédjukban üres lakások állnak. Mi van ezekkel? Haveroknak van elosztogatva vagy külföldieknél van? – tette fel a kérdést.

Bérlakások kezelése

Jenny Éva bérlő vezette fel a harmadik témát, a bérlakáskezelés ügyét. 28 éve lakik a Kőris utcában, ahol egy beázás után a JGK nem megfelelően kezelte a ház ügyeit. Amikor jelezték a problémát, akkor az volt a válasz, hogy a hiba ugyan garanciális, de nem érik el a kivitelezést végző céget, a második panasznál, miután semmi nem történt, már a garancia lejártára hivatkozott az ingatlankezelő. Mit tennének a jelöltek, hogy jobban menjenek a dolgok? – firtatta.

Pikó András reakciójában rámutatott: az előző kerületi vezetés megszüntette a lakásosztályt és a szociális osztályt, ezeket az ügyeket áttette a JGK-ba, amelyik szervezet viszont erre nem alkalmas. Megtörtént a JGK átvilágítása, és most az az irány, hogy ezeket a feladatokat visszavegyék tőlük.

Ébl György szerint az önkormányzatnak meg kellene vennie az élhetetlen lakásokat. „Megvenni magunktól?” – kérdezett vissza a jelenlegi polgármester. Ébl még kiemelte a pártja egyik gyakran hangoztatott programpontját, hogy a devizahiteles szerződéseket visszamenőlegesen felülvizsgálják, mert ez egy 34 éves bűn.

Szili-Darók Ildikó elmondta, hogy az említett Kőris utcai háznál, ahol a kérdező is él, 2020-ban volt a konkrét felújítás, az előző vezetés szerződött le a vállalkozókkal, és sajnos rossz cégeket bíztak meg a feladattal.

Simon György szerint teljes körű felújításra lenne szükség ezeknél a lakásoknál. Megszüntetné a határozott időre szóló bérleti szerződéseket, mert azoknál a bérlők nem fektetnek a felújításba pénzt, és határozott idejű bérleteknél jó hitelt sem kapnak a bankoktól, csak személyi kölcsönt, magas kamatokkal. Szerinte több bank is adna hitelt, ha az önkormányzat garanciákat adna. Pikó szerint ez nem megoldás, mert ha minden lakásnál határozatlan idejű lesz a bérleti jog, az csak újabb problémákat generál a kerületnek, még kevesebb lesz a kiutalható ingatlan, még nagyobb lesz a várakozási idő.

Ébl György szerint nagy ingatlanokat kellene a kerületben átalakítani lakáscélú használatra – a kormányzattal egyetértésben – idősotthonná és szociális intézménnyé, a rossz állapotú lakásokból költöztetnék be ide az idősebbeket, akik utána életjáradékot kapnának. A lakásokat pedig felújítanák, amit fiatal családosoknak adnának ki. De ehhez jó kapcsolatot kell a kormányzattal ápolni – hangsúlyozta többedjére.

Pikó András elutasította ezt az irányt, szerinte nem lehet embereket legófigurákként kezelni és a lakásukból kitenni, különösen nem az időseket. A probléma az, hogy harminc éve nem építenek állami lakásokat, nincs kormányzati szintű lakáspolitika, amíg ez fennáll, a lakhatási probléma fenn is marad.

Mitől lesz otthon egy lakás?

Balogh Katalin egy negyedik bérlő kérdését is tolmácsolta, felvezetve a negyedik témát, hogy mitől lesz otthon egy lakás. A megidézett bérlő problémája, hogy nem újítják fel a bérház hátsó falát, ami nincs szigetelve, emiatt hőhíd van a lakásban, és ezért az penészedik. Egy egyéves gyerekkel ez nagyon komoly probléma. Próbálkoztak lakáson belüli lokális megoldásokkal, de tartósan egyik sem működik. A JGK viszont, állítja, egy lakás problémájával nem foglalkozik. A bérlő megoldaná az ügyet saját maga, de ahhoz meg nincsen joga a szabályozás szerint, ami a lakás bejárati ajtaján túl van, ahhoz a bérlők nem nyúlhatnak hozzá. Változtatnának-e ezen a jelöltek?

Szili-Darók Ildikó elmondta, ő is élt ilyen lakásban, ismeri a problémát. Az önkormányzat 10 millió forintért vett gépeket, amik segítenek a levegőt tisztítani, ezeket odaadják a rászorulóknak. Szerinte a bérlők saját úton elvégzett felújításait „jutalmazni” kellene, és szeretné, ha lehetne pályázni a falak injektálására is, ami a szigetelési gondokat oldja meg.

Pikó biztosította a kérdezőt arról, hogy érti a problémát, de sajnos a megoldáshoz törvényt kellene változtatni. Szerinte a segítség az lehet, amit már korábban is említett, hogy minden lakhatási ügyet az önkormányzat vegyen át, a JGK csak üzemeltessen, de a kontrollt az önkormányzat végezze, és ennek a szervezetnek a felügyelőbizottságában a bérlők is képviseleti jogot kapnának.

Ébl ismét elmondta, hogy jobb viszonyban kéne lenni a kormánnyal, hogy kapjanak ingatlant, mert az nem állapot, hogy életveszélyes körülmények közt élnek emberek. Pikó ismét reagált, hogy 450 lakást fognak a következő években felújítani, amiből 250-re lehet majd pályázni. Nem lehet mindent az önkormányzaton leverni, a lakhatási válság az ország és a politikai elit felelőssége, neki csak a következő öt év vállalásaira van ráhatása Józsefvárosban, ha megválasztják. Így volt ez az elmúlt években is, és nem véletlen, hogy a Habitat for Humanity ki is tüntette az önkormányzatot a jó gyakorlataiért.

A vita utolsó részében a közönség kérdezhetett, illetve minden jelölttől kértek három konkrét vállalást a témában, amit majd megválasztásuk esetén számon is lehet rajtuk kérni.

Ébl György:

• Felülvizsgálják az összes, az önkormányzat és bérlők közt kötött szerződést, és megpróbálják kártalanítani azokat a bérlőket, akiknek el kellett költözniük.
• A hajléktalanná vált honfitársakat, akiket elűzött a „balliberális-Fidesz maffia”, szintén kártalanítani fogják és visszaszerzik a pénzt.
• Olyat viszont nem ígér a továbbiakban, amit a számok ismerete nélkül nem tud felelősen vállalni. De támogatná a fiatal családokat és az egyszülős háztartásokat.

Simon György:

• Fel kell mérni a lakásállományt – mert most nem tudni, ki milyen jogcímen lakik itt –, és mindenki bérleti jogviszonyát rendezni kell.
• Lehessen határozatlanná tenni a határozott idejű bérleti szerződéseket.
• Az ötéves ciklus végére ne legyen befalazott és bedeszkázott lakás a kerületben, ezeket ki kell utalni, ha lehetséges.

Szili-Darók Ildikó:

• Folytatni kell a felelős lakásgazdálkodást, kicsit több befektetéssel, hogy több lakást tudjanak építeni is, ne csak felújítani.
• Szociális bérlakás helyett a szociális támogatásra kell koncentrálni, hogy a helyzetüknek megfelelő lakbért fizessenek a bérlők.
• Tárgyalni mindenről a kormánnyal, ami a kerületnek hasznos.

Pikó András:

• A Diószegi utcai és környéki lakókat, akik a kisajátítások miatt elvesztik a mostani bérlakásukat, el kellene helyezni. Ehhez 17 milliárd forintot kellene szerezni az államtól, de ez csak úgy megy, ha együtt tud fellépni az önkormányzat a lakókkal.
• Az évi 50 bérlakás-felújítást 90-re kell felemelni, ennek feltétele, hogy a kontroll az önkormányzatnál legyen. Amíg van felújítandó lakás, addig nem vág bele a kerület új lakások építésébe, mert az négyszer annyiba kerülne.
• A legfontosabb a JGK átalakítása, hogy legyen polgárbarát és szolgáltatóbarát ingatlankezelő cég. Nehéz és hosszú az út a célig, de meg kell csinálni.

A vita az alábbi videón visszanézhető.

Fotók: Pálinkás János