Meglepett, hogy a városokban, a foltnyi zöldterületeken élő növények annyifélék lehetnek és olyan izgalmas előadás tartható róluk, mint azt a Dankó Udvarban tapasztaltam. Csecserits Anikó ökológus kutató, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai intézetének tudományos munkatársa és Sallee-Kereszturi Barbara humánökológus, oktató-tanácsadó, a Magyar Biodiverzitás-kutató Társaság szakmai referense komoly elismerést érdemelnek: úgy sikerült lekötniük az összegyűlt huszonöt-harminc ember figyelmét, s fenntartaniuk az érdeklődését, hogy még azt is megfoghatta szakmai igénnyel megtartott előadásuk, aki soha nem foglalkozott hasonló témákkal, s akinek
az erdő, mező idegen, ismeretlen terület.
Az ismeretterjesztő – ismeretet átadó és mások ismereteit meghallgató, kiegészítő – beszélgetés elején elhangzott, amit szó szerint a saját bőrünkön érzünk: a Magyarországon idegen fajként elkönyvelt szúnyogfajták, köztük a tigrisszúnyog megjelenése és elterjedése a klímaváltozás sokadik bizonyítéka. Az emberi tevékenység
gyökeresen megváltoztatta a klímát,
egy rendkívül érzékeny rendszer működésébe avatkozott be.
Azért érdemes és hasznos minden szempontból az őshonos fajokban gondolkodnunk, mert ezek otthont és táplálékot adnak rengeteg élőlénynek, például nem egy lepkefaj csak az itt élő növényekkel táplálkozik. Ha őshonos növényt ültetünk, megjelennek a hozzá kapcsolódó állatok is.
Zuglóban felmérték a kiskertek biológiai sokféleségét. Számba vették, hány faj lelhető fel egy kiskertben, és egyes területeken nagyon magas számokkal találkoztak. Botticelli A tavasz (Primavera) című festményét is megemlítették a szakértők: döbbenetes, hogy azon több mint 500 növényfaj látható. Ezt onnan tudjuk, hogy az
elkötelezett, az aprólékos munkától nem visszariadó botanikusok
megszámolták.
Kultúrtájakat alkotunk, s jobb, ha ezt tudatosan tesszük, ellenkező esetben egyes fejlődési folyamatok olyan szinten állhatnak be, ami már nem kedvez, és nem tetszik az embernek. Amennyiben virágos kertet szeretnénk, jó őshonos növényekben gondolkodni, ezzel sokat teszünk az ökológiáért, a biológiai sokféleség megőrzéséért.
Budapest területének átlagos zöldfelület-intenzitása 52%, ami azonban nagyon egyenetlenül oszlik meg, egyes belvárosi kerületekben alig 1 m2 közpark jut egy lakosra. Bécset pedig az egyik legélhetőbb városnak szavazzák meg évről évre, és ennek egyik lehetséges oka, hogy az osztrák fővárosban úgy alakították ki a zöldterületeket, hogy az embernek az az érzése, mindenhol van egy kis zöld. Ez tudatos tervezés eredménye.
Ha a lakosság megérti és elfogadja, hogy a biodiverzitás szempontjai minden más szempont előtt álljanak,
jóval könnyebb lesz a kertészeknek,
az önkormányzatnak cselekednie, amikor zöldítésről, virágültetésről, parkosításról van szó. A lakosság felelőssége, hogy erősítse a politikusokat abban, fontos letenni egy kerületi zöld minimumot.
Hosszas és elgondolkodtató fejtegetést hallhattunk az akácról. Látszik, hogy hasznos, hol tűzifának ültették, hol az akácmézért, viszont ökológiai okból ma már nem javasolják az ültetését. Példaként mondták: a Szent György-hegy tetején van egy védett erdőrész, alatta szőlészkednek-borászkodnak. Mit tesz a tulajdonos, ha vesz egy telket? A terjeszkedés szándékával kivágja a fákat, de nem a tölgy terjed először, hanem az akác. Ha kivágják a fákat, és nem törődnek a cserjésítéssel, erdősítéssel, ott rögtön akác vagy más pionír fajok jelennek meg.
Extrém időjárási anomáliákra kell felkészülnünk. Felesleges abban gondolkodnunk, hogy olyan kertet alakítsunk ki, amit 20-30 év múlva is a maihoz hasonlóan fogunk gondozni, ehelyett jobb olyan növényeket telepíteni, amelyek akár az extrém időjárást is túlélhetik. Át kell segíteni a következő évtizedek nehézségein a nagyjából 2-3 ezerre tehető hazai növényfajt, ennek van értelme, ugyanis a biológiai sokféleségben nemcsak a fajok, hanem az élőhelyek sokféleségéről is beszélünk.
Az összegyűltek hasznos kertészeti és egyéb tanácsokat kaphattak, jó tapasztalat volt, hogy
mindenki aktív volt, hajtotta a tudásszomj.
A kérdésre, előadásaiknak van-e mérhető hatása, Sallee-Kereszturi Barbara azt mondta, értékeli, hogy ennyien megjelentek, nyitottak a természetet érintő témák iránt. „A Magyar Biodiverzitás-kutató Társasággal a Magyar Biodiverzitás Napokon évente hatvan-nyolcvan szakértőt mozgatunk meg, emellett vannak a Kis Biodiverzitás Napok is, amiken hatvan-hetven diák fordul meg” – magyarázta, hozzátéve, hogy évente több mint ezer embert érnek el különféle programokkal. Úgy vélte, a Magyar Biodiverzitás-kutató Társaság be van ágyazva a társadalomba, és pont az ilyen rendezvények segítenek abban, hogy felkeltsék a laikusok érdeklődését.
Ma már kizárólag csak alkalmazkodhatunk a klímaváltozáshoz. „A jólétünk és egészségünk szempontjából minden egyes elültetett növény, fa számít, és az önkormányzatok munkájában a biológiai sokféleség szempontjából kialakított összes rekreációs terület felértékelődik” – emelte ki.
Fotók: Mile Máté
