A rendezvényen a tragédiáról rövid áttekintést kaphattak az egybegyűltek. A roma holokauszt történései nem voltak előzmények nélkül valók, ha csak a 20. században megalkotott cigányellenes rendeleteket és megalkotott törvényeket vesszük számításba, már azok megalapozták a cigányság kiirtására történő törekvést.
1936-tól deportálásokra is sor került a Németország területén létrehozott lágerekbe, ahol kényszermunkára kényszerítették a cigányokat. Auschwitzba az első transzport 1943. február 26-án érkezett meg. Itt szervezték meg a cigány családi tábort, ahol becslések szerint körülbelül huszonháromezer embert zsúfoltak össze. Bár a családok együtt maradhattak, emögött az a szándék rejlett, hogy az SS-nek egyszerűbb dolga legyen, hiszen a családjuktól elszakított emberek ellenálltak, kezelhetetlenné váltak.
Az ottani körülmények szörnyűek voltak, a gyerekek között súlyos betegségek terjedtek. Víz nem volt, azt a krematóriumok működtetéséhez használták fel, a gyerekek
a fertőzött talajvizet és a saját vizeletüket
kellett, hogy igyák. A nácik 1944. május 16-ra tűzték ki a cigányok teljes likvidálását. Erről ők értesülést szereztek, s fellázadtak, ezért a nácik elhalasztották a szörnyű tervet.
Az ezt követő napokban kiválogatták a munkaképes férfiakat és nőket, átirányítva őket más lágerbe. Auschwitzban kétezernél is több ember maradt, nagy részük idős nő, férfi és gyerek. Őket egyetlen éjszaka alatt ölték meg. A roma holokauszt emléknapját 1972-ben, a Cigány Világszövetség határozta meg. A nürnbergi perben a cigány áldozatokról egyáltalán nem esett szó, a háborús bűnös halálos ítéleteket a zsidó áldozatokért rendelték el. Először 1961-ben, Jeruzsálemben, az Eichmann-perben említették a cigányok ellen elkövetett népirtást. Helmut Kohl német kancellár 1982-ben mondta ki hivatalosan, hogy a romák is a holokauszt elszenvedői. 2015-ben ismerte el az Európai Unió a porajmos tényét. A szó jelentése: elpusztítás.
Pikó András, Józsefváros polgármestere emlékező szövegében elmondta, hogy a háború alatt közel félmillió európai roma pusztult el. A hallgatóság megtudhatta, hogy a táborban egy barna, lefelé mutató háromszöget viseltek a romák, jelentése az volt, hogy aszociális személy. „Kevesen tudják például, hogy az auschwitzi táborban használt zyklon-B gázt, amelyet a nácik a foglyok tömeges meggyilkolása érdekében alkalmaztak, elsőként roma gyerekeken tesztelték” – hívta fel a figyelmet.
Az 1944. augusztus 2-i szörnyűség kapcsán kiemelte, hogy ez az a borzalom, amit sosem szabad elfelejteni, ez az a tett, amit sosem szabad elkövetni. A porajmos emlékezetét újra és újra el kell beszélni az utánunk jövő generációknak, mert ha nem így teszünk, akkor a gyilkos eszme visszatérhet.
Véleménye szerint, ha előítéletesek, kirekesztőek vagyunk a romákkal szemben, akkor ugyanazt a bűnt követjük el, ami a II. világháború borzalmaihoz vezetett. „Mi itt, a büszkén sokszínű Józsefvárosban a mindennapokban is teszünk azért, hogy ebben a kerületben felszámoljuk a kirekesztés máig élő struktúráit. Minden erőnkkel azon dolgozunk, hogy a félelem és a gyűlölet helyét átvegye a szolidaritás és az elfogadás kultúrája” – hangzott el a beszéd végén.
„Senki ne gondolja, hogy a haláltábor egyik napról a másikra történt, ez egy hosszú folyamat volt. Ezen a hosszú úton
nagyon sokan, nagyon sokszor elfelejtettek nemet mondani”
– figyelmeztetett Oláh József Pöli önkormányzati képviselő. „Mit gondolhattak azok a cigányok, akiket ötös sorba, oszlopba állítottak Auschwitzban, hogy a biztos halálba küldik őket, hogy fegyverek és eszközök nélkül mentek a géppisztolyok ellen, hogy látták a szeretteiket megölni? Hogy az az állam, amelynek az állampolgárai voltak, lemondott róluk, hogy az az állam, amelytől a védelmet várták, felgyorsította a folyamatokat?” – vetette fel.
Megállapítása, hogy ez a trauma közös trauma, az egész magyar állam traumája. Addig nincs integráció, nincs felemelkedés, de nincs emancipáció sem, amíg a romák kultúrája, a romák történelme és a roma holokauszt ténye nem lesz integráns része a magyar közoktatásnak.
A Nehru partig az Emlékezés menete egyes állomásokon rövid ideig megállt. Felolvastak a Józsefvárosban élő Balogh Paci-ösztöndíjas Kalla Éva író, újságíró írásaiból. Böröcz András műve, a zajkeltő vagon a tömeggel tartott, s megszólalt egy-egy ponton.
A Nehru parton tartott megemlékezésen Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere a beszédében kitért rá, hogy amikor a roma holokausztra emlékezünk, elsőként el kell mondanunk, hogy
a romáknak a holokauszt emlékezetében sem jutott elég hely.
Elmondta, hogy a magyarországi romákkal szemben hány és hány még bűnt követtünk el, a diszkrimináció, a megkülönböztetés, a gyűlölködés problémájára emlékeztetve. „Van-e fájóbb seb a magyar államiság elmúlt évtizedes történelmében, mint az, hogy embereket egyszerűen a bőrszínük miatt terrorista gyilkosságsorozat áldozatává tettek” – fogalmazott.
„Amikor itt állok a Nehru parton, mégiscsak arra kell emlékeznem, hogy térfigyelő kamerát kellett szerelni ehhez az emlékműhöz, hogy elejét tudjuk venni annak, hogy újabb és újabb rongálások érjék” – idézte fel. Kifejtette, a nehéz sors még mindig sokkal jobb választás, mint a sorstalanság. Kertész Imre csodálatos regényéből tudjuk, hogy a sorstalanság maga az igazi kirekesztettség, a remény teljes elvesztése, a szolidaritás teljes hiánya, amikor úgy érezzük, hogy fejet kell hajtanunk a saját sorsunkkal szemben. A Nehru parton szervezett megemlékezésen szerepeltek a Független Színház Magyarország színészei és Mata András gitárművész is, aki az eseményt követően augusztus 3-án tragikus hirtelenséggel elhunyt. Emlékét őrizze ez az utolsó, megrázó erejű fellépése is:
Nyitókép: Karancsi-Albert Rudolf
