Powered by RedCircle
„A trauma felad ránk egy szemüveget, ami mindent átszínez, és mindent reménytelennek, otthontalannak mutat”, mondja Pintér Judit Nóra pszichológus, az ELTE oktatója a Csakugyan legújabb adásában.
„Olyan elementáris, szeizmikus esemény, amely felforgatja a világunkat, egy előttre és egy utánra osztja, és a kettő nem kibékíthető.”
„A legjellemzőbb attribútuma egy súlyos traumatúlélőnek, hogy nagyon el van idegenedve önmagától és a világtól, számára a traumatikus eseménytől egy teljesen új valóság veszi kezdetét.”
Kérdés persze, hogyan lehetséges ezek után mégis folytatni az életet, és megtalálni a kapcsolatot másokkal és önmagunkkal.
Pintér Judit Nóra kifejti, hogy „a traumában van egy nagy gyászmunka: elengedni a trauma előtti régi világot és újra értelmet találni az életben”.
A feldolgozásnál fontos tudni, hogy „az első lépés mindig a diagnózis, annak a tudatosítása, hogy a trauma miatt élek így, ezekkel a tünetekkel és ez nem az én gyengeségem. Ez azért is nehéz, mert ilyen esetekben mindig nagyon erős a szégyen érzése és az önhibáztatás: miért nem tudtam megvédeni magam? miért nem tudtam megvédeni a másikat?” Ennek az érzésnek az az oka, hogy nagyon nehéz elfogadni az állapotot, amelyben teljesen kiszolgáltatottak vagyunk, magyarázza a pszichológus. Könnyebb arra gondolni, hogy tehettem volna valamit, megoldhattam volna a helyzetet, mint elfogadni a teljes eszköztelenséget.
A Csakugyan legújabb adásából kiderül még, hogy
- mi különbözteti meg a krízist a traumától;
- melyek lehetnek a leghatékonyabb kezelési módok;
- miért nehéz segítséget kérnie egy traumatizált személynek, és miért nem lehet együtt dolgozni terápiában azzal, aki nem kér segítséget;
- mi a jellemzője a poszttraumás stressz szindrómának;
- mi köze a poszttraumás stressznek az öngyilkossághoz;
- hogyan hatnak ránk a transzgenerációs traumák, mint például a holokauszt;
- miért akadályoznak a bosszúfantáziák vagy akár a megbocsájtás vágya a feldolgozásban;
- mi a „moral injury”, az egzisztenciális vagy spirituális sérülés;
- mennyire tartható egyben az a kapcsolat, ahol az egyik fél traumafeldolgozásban van vagy mély önismereti munkát végez;
- mi lehet – mindenek ellenére – a trauma pozitív hozadéka.
Ha tetszik a beszélgetés, iratkozzon fel csatornánkra a YouTube-on, Spotifyon, Apple Podcaston, hogy mindig értesüljön a legújabb és legizgalmasabb beszélgetések megjelenéséről.
Fotók: Huszár Boglárka
