Ha az ember benyit a Rökk Szilárd utca 7. utcaszinten lévő, de a pinceszintre vezető tölgyfa ajtaján, bokszzsákokat, tatamis padlót lát, az egyik falon végig tükröt – ez a BoxPlusz edzőterme. Kívülről semmi nem látszik – néhány éve még volt kint tábla, de Labancz Gábor edző úgy döntött, inkább leveszi. Aki az utcáról jött be, az vagy azt nézte, hogy mit lehet elvinni, vagy csak az időt vette el az értékes edzésmunkától. Ha valaki kicsit is komolyan gondolja a boksszal való ismerkedést, az telefonon egyeztet időpontot, a neten vagy ismerősön keresztül kerül ide. „Az utcáról betérők többsége csak nézelődni vagy beszélgetni jött, nem pedig edzeni” – magyarázza Gábor.
Kungfuból boksz
Gábor és kollégája 2000 előtt kungfuval foglalkoztak, azt tanulták, arról volt mestervizsgájuk. Elmondása szerint a boksszal akkor kezdtek el ismerkedni, és csak a terem megnyitása előtt egy kicsivel, 2006 környékén kezdték el oktatni.
Gábor szerint egyszer minden küzdősportos a boksznál köt ki, ha tökéletesre akarja fejleszteni az ütőtechnikáját, mert „a boksz annyira elemi, annyira hatékony ezen a téren, hogy egyszerűen megkerülhetetlen. A bokszolók az ökölharc abszolút specialistái.”
Tehát mint kungfumesterek ásták bele magukat az ökölvívásba, és sokáig egy kevert stíluson keresztül adták tovább. „Megkockáztatom, mélyebbre ástuk magunkat benne, mint a legtöbb bokszoló.” És ezt alapvetően az oktatói nézőpontjuknak tudják be. Mivel nemcsak saját maguknak tanultak, maguknak bújták a szakkönyveket, hanem tovább is akarták adni a tutit – mégpedig sok különböző típusú embernek. „Nekünk nemcsak azt kellett átlátni, ami nekünk fekszik, hanem az ökölvívás rendszerének minél nagyobb részét.”
Gábor úgy látja, ma reneszánsza van a boksznak. Minden küzdősport divathullámokon megy keresztül. Volt karatekorszak, aztán kungfukorszak, utána a capoeira, majd a krav maga „kora”. „Amikor én kezdtem kungfuzni, tornacsarnokokat béreltek az edzésekre, mert akár 100 fő is összejött egy-egy alkalomra.” Lassan lecsengtek ezek a hullámok, pár éve pedig sokan ráébredtek, hogy a kevesebb több, és újra felismerték a boksz egyszerűségét és nagyszerűségét. Így „a covidot követő újrakezdésnél már mi is csak kedvencünket, a felnőtteknek szóló hobbi ökölvívást indítottuk újra”.
Nem futnak bele túl korán a pofonokba az ide járók
A BoxPlusz azoknak van, akik mozogni akarnak egy jót (mint e sorok írója teszi), le akarják vezetni a mindennapi feszültséget, illetve egyszerű önvédelmi képességekre vágynak. Aki idejön, megismerheti a boksz sokszínű alapjait és nem fut bele korán nagy pofonokba, ami 10-ből 9 embernek elveszi a kedvét az egésztől. Gábor: „Mi annak a rétegnek vagyunk, aki érdeklődik a boksz iránt, viszont a testi épségét nem szeretné kockára tenni.” (Ez persze nem azt jelenti, hogy lötyögés van az edzésen, sőt az ember a fülén veszi a levegőt – szerzői megjegyzés.)
Gábor figyelembe veszi a jelentkező alkatát, látja, hogy mennyire gyors, melyik elemek működnek nála, mit tud használni. Hogy kihez melyik védekezési forma passzol, ki milyen támadásokra lehet képes, ki rakkolós, előremenős, ki az inkább vívó típus. Az edzéseken minden védekezési-támadási elem előkerül, és a szabad gyakorlatoknál ki-ki használja és fejleszti azt, ami neki fekszik. „Minden oldalát igyekszünk elővenni a boksznak.”
Nincs kakaskodás
Az edzések végén rendszerint kesztyűzésre is van lehetőség, és aki már volt bokszedzésen, tudja, ez kritikus pont lehet. Előfordul néha, hogy túlhevül a játék és veszélyessé válik. „Ha valaki azért jön, hogy itt mutassa meg a felsőbbrendűségét, az csalódni fog.” Ilyenkor meg kell állítani őket, és meg kell beszélni, kinek mi is a valódi célja. Csak akkor megengedett az adok-kapok, ha mindkét fél akarja, mindketten fel vannak rá készülve. Ha csak belekényszerültek a kakaskodásba – mert mindig a másik üti először a nagyobbat –, annak még az előtt kell véget vetni, mielőtt valaki tök feleslegesen meg nem sérül, eltörik az orra, fejfájással megy haza. „Ilyenkor megállítom, sőt szétszedem őket, ha szükséges.” Hiszen a legfontosabb, hogy innen mindig pozitív élményekkel távozzanak az emberek.
Fotók: Huszár Boglárka
