Úgy fest, nincs jó bőrben a baloldal, a baloldaliság képviselete ma Magyarországon. Az erősödő ellenzéki mozgások egy jobboldali pártot erősítenek, a Tiszát. Különböző ügyek is tépázzák a baloldalt (az LMP együttműködése a Fidesszel, amit Csárdi Antal vetett fel, illetve az óbudai DK-s polgármester, Kiss László előzetes letartóztatása), továbbá a Budapesti Közgyűlésen is érdekes patthelyzet látszik kialakulni, ahol inkább a jobboldali ötleteknek van tere megvalósulni. Mit kell, kellene tennie a baloldali pártoknak, a Szikra mozgalomnak ebben a helyzetben?

Én józsefvárosi-ferencvárosi képviselő vagyok, párton kívüli. Nem gondolom, hogy a sorsom hozzákötődne ezekhez a pártokhoz, én a saját munkámról tudok beszélni. Nekem a baloldaliság nem egy műszó, hanem értékeket takar. Amit eddig csináltam és csinálok, az mind csak abból fakad, hogy az emberek problémájára reagálok. És ezek tipikusan olyan dolgok, amik hagyományosan baloldali ügyek.

Ebben a kerületben az alsó középosztálybeli dolgozó emberek száma magasabb, mint más belső kerületekben. A mindennapjaik húsba vágó problémája a lakhatás, a végrehajtás. Vagyis amikor a rossz végrehajtási törvényen akarok változtatni a parlamentben és konkrét jogsegélyszolgálatot nyújtok mellette a károsultaknak Józsefvárosban és Ferencvárosban, akkor egy baloldali programot hajtok végre. Nem azért működtetem ezt, mert a baloldalnak ez a feladata. Azért működtetem, mert erre van szüksége a dolgozó embereknek, és ezért baloldali.

Engem az motivál, hogy az életünkről szóló problémákra megoldást adjunk helyben, egyszerre hagyományos parlamenti és parlamenten kívüli nyomásgyakorlási eszközökkel .

Lehetséges, hogy a baloldalnak most inkább ilyen nagyon konkrét, lokális problémák, ügyek és igények megoldásában van nagyobb mozgástere? Tehát, hogy az emberek megkeresik a parlamenti képviselőt, és jelzik neki, hogy ilyen és ilyen problémám van, és akkor ő ezt valahogy próbálja meg kijárni, ahogy a tanuszodákat sikerült kinyittatni Ferencvárosban. De nem biztos, hogy ez egy nagy, általános választáson érvényesülni tud, hanem inkább sok kis helyi ügyben.

Az országos meg a helyi politika egy országgyűlési képviselőnél szerintem szétválaszthatatlan, és rossz, ha megpróbálja szétválasztani. Nem tudom, hogy mikor volt ennek a kerületnek olyan országgyűlési képviselője, aki kéthetente tartott fogadóórát és az utcán oda lehetett menni hozzá beszélgetni. Számomra ez az alapja a munkának. Hogy elmondják a problémáikat az emberek, és megpróbálunk erre reagálni, ebből politikát csinálni. Az országos és helyi ügyekkel egyszerre kell foglalkozni ahhoz, hogy érdemi képviseletet tudjunk nyújtani.

És ne felejtsük el, hogy helyben a józsefvárosiaknak és a ferencvárosiaknak is fontos kérdés, hogy mit gondolunk a demokráciáról. Pláne most, amikor az a célunk, hogy visszaépítsük a demokráciánkat, amelynek alapját szerintem a szolgáltatás-képviselet-országos politika hármasa tudja biztosítani.

De mégis úgy tűnik, hogy országosan a baloldali táborba sorolt pártok nem tudnak áttörni, nem tudnak elegendő szavazót elérni – lassan a parlamenti bejutás is kérdés.

Nem dolgom, hogy politikai elemző legyek. Az a dolgom, hogy azt a képviseletet nyújtsam, amiről az előbb is beszéltem.

Három feladatot tűztem ki célul magam elé még annak idején, amikor elindultam az előválasztáson. Az egyik a jelenlegi politikai rendszer leváltása. A másik, hogy azoknak az embereknek, akik a szomszédaink, tudjak képviseletet nyújtani, és a mindennapjaink problémáit ki tudjam hangosítani. A harmadik pedig az, hogy van egy értékrendem, s nekem ez alapján van csak értelme politizálni.

Én nem tudom mások helyett elvégezni a munkát, a saját munkámat tudom elvégezni. Azt gondolom, hogy ebben jól állok.

A baloldalinak mondott pártok és a baloldali mozgalmak erősen ideologikusak, retorikában is, értékekben is, viszont a társadalom mintha kevésbé lenne fogékony az ilyen ideológiai megközelítésekre. És a populista pártok időszakában az is megfigyelhető, hogy mindenféle oldalról vesznek akár jelképes, akár retorikus értékeket, akár még intézkedéseket is. Tehát, hogy megszűnik ez a nagyon szigorú jobb-bal szembenállás vagy különbségtétel. Nem lehet, hogy ez az oka annak, hogy a parlamenti képviseletnél a baloldal a háttérbe szorul, illetve már egy ideje offenzívában van?

A baloldal az a nép szeretete, ahogy azt Tamás Gáspár Miklós is mondta. Amikor a munkánkat végezzük, akkor ennek kell hajtania minket, ez alapján kell meghatároznunk, mi az eredmény.

Én nem azt tekintem eredménynek, hogyha egy párt éppen 2 százalékkal jobban szerepel. Nekem az az eredmény, ha mondjuk sikerül megállítani egy végrehajtási eljárást és több százezer forintot tudunk spórolni egy dolgozónak. Egy józsefvárosi család példáját említve: az eredmény, hogy egy háromgyerekes családban, ahol mindkét szülő dolgozik és együtt 600 ezer forintot keresnek, ne 300 ezret vonjon le a végrehajtó egy tíz évvel ezelőtti tartozás miatt, vagy egy olyan tartozás miatt, ami azért keletkezett, mert otthonápolás miatt az egyik családtag nem tudott dolgozni.

Hogyan jutunk el oda, hogy ez megváltozzon? Kormányváltással. Ehhez mindenféle társadalmi csoportra szükség lesz, és muszáj lesz végre úgy cselekedni, a konkrét problémákról úgy beszélni, hogy a teljes közösségünk elhiggye, ezt meg is tudjuk csinálni. Én ezen dolgozom.

De azt is gondolom, hogy a kormányváltást Budapesten nem lehet megnyerni, csak elveszíteni. Itt 18-ból 17 körzetben az ellenzék már győzött. A körzetemben, Ferencvárosban és Józsefvárosban 2019 óta 5-0 az állás az ellenzéknek. Még ha az önkormányzati körzeteket is beleszámoljuk, akkor is 60-10 környékén van az állás a mi javunkra. Mi már megnyertük ezt az ellenzéki közösséggel. És még egyszer meg kell nyerni. De a kormányváltáshoz, és ezen keresztül ahhoz, hogy itt a józsefvárosiak-ferencvárosiak élete jobban működjön, az is kell, hogy vidéken is forduljanak át körzetek. És ehhez még vannak hiányzó szavazatok.

Két feladatom van. Az egyik az az, hogy helyben megőrizzük azt, amit elértünk, esetleg még növeljük is a kormányváltó többséget. A másik feladat pedig azoknak a vidéki településeknek, körzeteknek a támogatása, amik most még fideszesek, de szükségünk lesz rájuk a kormányváltáshoz. Én itt vagyok, tehát én indulni fogok. Ha a Tisza ráindul egy sikeres helyi ellenzéki közösségre és képviselőre, akkor nekik kell megmagyarázniuk, hogyan nem veszélyezteti ez az ellenzéki helyi közeg győzelmét a Fidesszel szemben.

Van bármilyen kapcsolata a Tiszával?

A helyi Tisza Szigetekkel van, velük találkoztam. Abszolút szimpatikus emberek.

Mit gondol a baloldalon tapasztalt ügyekről? Például az LMP-s ügyről, hogy a párt egyeztetett a Fidesszel a főpolgármesteri választási stratégiájáról? Itt azért az ellenzéki összefogással kapcsolatban is felmerülnek kérdések.

Mondtam is már valahol, hogy Ungár Pétert egy nagyon okos embernek tartom, aki szerintem politikailag teljesen vállalhatatlan lett az utóbbi egy évben. De nem nekem kell eldöntenem, hogy az LMP-vel, a DK-val mi fog történni, vagy az MSZP-vel, a Párbeszéddel és így tovább. Ezt a választók be fogják árazni.

El tudja képzelni mondjuk, hogy a Tiszával köt valamilyen szövetséget a kormányváltás érdekében?

Egyrészt soha ne mondd, hogy soha, másrészt meg akkor kell átmenni a hídon, amikor odaértünk, ezt a két közmondást tudom mondani erről.

Mindig megkérdezem, hogy a parlamenti szerepvállalás megérte-e vagy sem, mennyire hasznos. Vagy, ahogy a kritizálók mondják, biodíszletként funkcionálnak az ellenzéki képviselők, legitimálják a rendszert. Mindig azt mondja, hogy megéri. Most is úgy látja, hogy jó döntés volt beülni?

Abszolút. Egyrészt maga a parlamenti jelenlét egy eszköz a sok közül, amit arra lehet használni, hogy a józsefvárosiaknak, ferencvárosiaknak segíteni tudjak. Mondok konkrét példákat: a Diószegi utcai kisajátítások és az NKE-s projekt kapcsán az, hogy Fónagy Jánostól Orbán Balázsig mindenkinek a nyakára másztam, öt különböző minisztérium különböző szereplőivel egyeztettem, szerintem nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a józsefvárosi lakosok érdekei szerint módosultak a határidők, és ahhoz is, hogy hamarosan pénzt utaljon a kormány (két épület ellentételezéséért kb. 2,4 milliárd forint Józsefvárosnak – a szerk.).

És ott vannak korábbról a ferencvárosi tanuszodák, amiket sikerült kinyittatni, ott van a feltöltőkártyás áramfogyasztók esete: a 20 ezer embernek 100 millió forintot sikerült visszaszereznem. A képviselői munkámnak köszönhető az, hogy jogsegélyszolgálatot működtetünk, és nagyjából havonta van egy olyan eset, hogy sikerül több százezer forintos tartozást megspórolnunk a józsefvárosiaknak és ferencvárosiaknak, akik ezeket a pénzeket nem tudnák kifizetni.

Ott van az energiahatékonysági támogatásunk, amiben már több tucat embernek tudtunk segíteni abban, hogy a rezsiszámlán spóroljanak. Most csináltunk egy női önvédelmi foglalkozást, amiben a helyi közösségünket érintő biztonságproblémákra reagálunk. Ez a programcsomag többek között azért tud működni, mert parlamenti képviselő vagyok.

Még egy kérdés, mit lehet tudni erről az új kezdeményezésükről a biztonsággal kapcsolatosan?

A nyáron nagyon-nagyon sok olyan visszajelzést kaptunk, hogy az emberek biztonságérzete csökkent a köztereinken, főleg az új kábítószerek, dizájnerdrogok utcai használata miatt. 200-500 forintért lehet egy adagot vásárolni ezekből, miközben tényleg nem tudjuk, hogy mi van bennük, de a patkányméreg egy fontos és közös összetevő.

Most is, ahogy idejöttem az interjú helyszínére, láttam két érintett embert teljesen kikészülve az utcán, pedig azért most már hidegebb van.

Ezekben a kerületekben a biztonságérzettel mindig voltak bajok, de ez most a nyáron igazán felerősödött. Ha jól akarom végezni a munkám, akkor ebben cselekedni kell. Az egyik a dohányboltos kezdeményezés felerősítése volt, amivel kapcsolatban az önkormányzat már írt a parlamentnek egy felterjesztést, hogy változtatni kéne (hogy az önkormányzatok szabályozhassák a dohányboltok nyitvatartását – a szerk.).

De lesznek más törvényi kezdeményezéseink is: a kormányzat drogstratégiája 2020-ban lejárt, és a közelébe sem került kitűzött céljának, hiszen az a drogmentes Magyarország volt. A drogstratégia hiánya nem azért probléma, mert nincsen ez a papírlap, hanem mert nem történnek olyan dolgok, amik segítenek ezeknek az embereknek abban, hogy visszajöjjenek a társadalomba.

A kábítószer kérdésének nyilván van egy rendészeti lába: van-e elég rendőr és nyomozó, hogy érdemi változást tudjanak elérni a drogdílerek és droghálózatok földerítésében. Rendészeti kérdés az is, hogy a meglévő jogszabályi környezet támogatja-e ezt a munkát. Ezeknél az új pszichedelikus szereknél ugyanis a magyar jogszabályok a hatóanyag alapján büntetnek az árusításban is, pedig hatás alapján kéne büntetni, merthogy akkor nemcsak számlanyomtatásért lehetne elkapni a II. János Pál pápa téren azt, aki fényes nappal ezeket a patkánymérgeket teríti. Most ugyanis ez a helyzet.

A biztonságról viszont nem tudunk beszélni az ellátórendszer nélkül. Akik ebben a két kerületben laknak, tényleg sokkal többet kell, hogy dolgozzanak, mint mondjuk egy Rózsadombon lakó ember, akinek az átlagos várható életkora 10 évvel magasabb, mint annak a józsefvárosinak, aki reggel fölkel, elmegy dolgozni, két műszakot letol, hogy a gyerekeit felnevelje. Ezek az emberek is megérdemlik, hogy nyugalomban és biztonságban legyenek. Ennek a nyugalomnak és biztonságérzetnek az alapja egy olyan szociális ellátórendszer, amely segít nemcsak azoknak, akik lezuhannának, hanem azoknak is, akik ki akarnak jönni a nehéz élethelyzetből.

A gyerekvédelemből érkezik a 40 év alatti hajléktalan emberek fele Budapesten – ha ez a szám nem bizonyíték arra, hogy az állam könnyen tudna nagyot javítani akár a hajléktalanság megelőzésében is, akkor semmi.

Hogyan nézne ki a szükséges ellátórendszer? Ezzel is foglalkozunk kell, és szerencsére ebbe mindkét önkormányzat, Józsefváros és Ferencváros is élen jár.

Józsefváros 400 millió forintot ad a rendőrségnek. Nemrég nyílt meg a Magdolna utcában egy függőséggel küzdőket segítő központ. Megszerveztük az első  Biztonságsétát, ahol a lakosok tudták elmondani az élményeiket, és ebből az intézményből is eljött az egyik úr, tőle tudjuk, hogy első héten, amikor megnyitottak, a rehabilitációs központjukba két embert már el is tudtak juttatni Józsefvárosból. Ez mutatja, hogy bőven van probléma, de azt is, hogy a megfelelő munkával igazán inspiráló eredményeket lehet elérni.

Fontos tudatosítanunk, hogy a közbiztonság és a létbiztonság kérdésében is alapvetően akkor lehet változtatni, ha erre van kormányzati szándék.

Pikó András, ha akarna, sem tudna rendőröket előhúzni a kabátzsebéből. Akkor lesznek többen itt helyben, ha országosan is van elegendő számú rendőr. Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető minisztert kérdeztem is erről a parlamentben, és a válaszából elég jól kiolvasható, hogy szerinte sincsen rendben a jelenlegi helyzet.

Ez is olyan probléma, amely láthatóan csak akkor fog változni, ha a vezetésben lesz szándék a megváltoztatására. És azt is látjuk, hogy ehhez kormányváltás kell.

Fotók: Karancsi-Albert Rudolf