A választások estéjén arról beszélt, hogy a kétéves, hatalmas erőfeszítést igénylő munka utáni győzelem örömét időbe telik befogadni. Hogyan értékeli a rekordszámú részvételt a választókerületében?

Mára már tudatosabban érkezik meg bennem az az öröm és felelősség, amit akkor este még szinte fel sem tudtam fogni. Az a két év, amit beletettünk, valóban embert próbáló volt – szakmailag, emberileg, közösségileg is. Most már nemcsak a győzelem örömét érzem, hanem azt a csendes, de nagyon erős elköteleződést is, hogy ezt a bizalmat nap mint nap meg kell szolgálnunk. A rekordszámú részvétel számomra nem egyszerűen statisztika: ez egy társadalmi jelzés. A választókerületemben különösen azt látom, hogy az emberek vissza akarták venni a saját életük feletti kontrollt, és ehhez eszközként tekintettek a választásra. Ez reményt ad, de egyben kötelez is.

Pikó András sürgeti az önkormányzatok reformját, szerinte az átalakításoknak előbb kell megtörténniük, mint egy esetlegesen előrehozott önkormányzati választásnak. Hogyan vélekedik erről?

Pikó András felvetésével alapvetően egyetértek abban, hogy az önkormányzati rendszer reformja nem halogatható. Ugyanakkor számomra az a kulcskérdés, hogy a változtatás ne felülről, technokratikus módon történjen, hanem valódi partnerségben az önkormányzatokkal és a helyi közösségekkel.

A sorrendiség fontos, de még fontosabb a tartalom és a bevonás minősége.

Az állami kisajátítással érintett Diószegi utcai házak lakói attól tartanak, a kormányváltás újra megakasztja a kiköltöztetésüket. Van-e a már elképzelése arról, hogyan rendeznék az ott élők ügyét?

A Diószegi utcai lakók helyzete számomra nagyon személyes ügy. Többször jártam a családoknál, és ismerem a hasonló körülményeket, pontosan látom, hogy nem pusztán lakhatási problémáról van szó, hanem bizalomvesztésről, marginalizálódásról is. Az első és legfontosabb lépés az lesz, hogy világos, átlátható és kiszámítható menetrendet adunk. Nem engedhetjük meg, hogy emberek évekig bizonytalanságban éljenek. A kormány felállásával párhuzamosan meg kell történnie az ügy teljes körű felülvizsgálatának, és garantálnunk kell, hogy a folyamat jó irányt vesz – méltányos, emberséges megoldással.

Józsefvárosban jelentős számú önkormányzati bérlakás áll üresen a rossz állapotuk miatt. Inkább új bérlakások építését vagy a meglévő állomány gyors felújítását tartja elsődlegesnek? Milyen együttműködési modellt lát működőképesnek az állam, az önkormányzat és akár a piaci szereplők között?

A józsefvárosi bérlakásállomány kapcsán számomra egyértelmű, hogy rövid távon a meglévő lakások gyors és tömeges felújítása az elsődleges. Ugyanakkor középtávon szükség van új bérlakások építésére is. Azonban tudomásul kell venni, és felkészülni arra, hogy az új kormány üres kasszát fog találni. Hosszú távon az a cél, hogy egy együttműködési modellben az állam erőforrást és kereteket biztosít, az önkormányzat helyismeretet és végrehajtási kapacitást, a piaci szereplőknek pedig – megfelelő szabályozás mellett – kiegészítő szerep jut. Ez csak akkor működik, ha világosak a felelősségek és a társadalmi cél az első.

Az ígértekhez híven leállítják a beruházást, megkezdik a lakossági egyeztetést a Pázmány Campus ügyében? Mikor kerülhet erre sor legkorábban?

A Pázmány Campus ügyében is tartom magam ahhoz, amit korábban mondtam: le kell állítani a jelenlegi beruházási formát, felül kell vizsgálni a terveket, és valódi lakossági egyeztetést kell indítani. Ez nem lehet formális. A legkorábban akkor tudunk érdemi párbeszédet kezdeni, amikor a kormányzati struktúrák felálltak.

Józsefvárosban az átlagéletkor alacsonyabb a fővárosi átlagnál, ezért az önkormányzat igyekszik fejleszteni az egészségügyi ellátást és az egészségtudatosságot. Melyik területen lenne a legfontosabb a beavatkozás?

Az egészségügyben nem hiszek a „vagy-vagy” megoldásokban.

De ha prioritást kell mondanom: a megelőzés és az egészségtudatosság erősítése az, ahol a leggyorsabban lehet valódi változást elérni. Ez azonban csak akkor működik, ha közben az ellátórendszer is stabil. Az országos egészségpolitikai elképzelésünk éppen ezért integrált: közösségi alapú prevenció, megerősített alapellátás, és olyan szakembermegtartó programok, amelyek nemcsak anyagi, hanem szakmai és emberi megbecsülést is adnak.

A közbiztonság romlása sokak szerint az egyik legsúlyosabb probléma a kerületben. Milyen lépésekkel lehetne javítani a helyiek biztonságérzetét?

 A közbiztonság kérdésében nem fogadom el, hogy a romlás „természetes folyamat” lenne. A biztonságérzet visszaépítése komplex feladat: jelenlét kell – rendészeti és közösségi értelemben is. Több utcai jelenlét, jobb együttműködés a rendőrség és az önkormányzat között, és nagyon fontos a közösségi terek, programok erősítése, valamint az ellátórendszer kiépítése. Ahol van élet, kapcsolat, ott kevesebb a félelem. Ezt a szemléletet szeretném képviselni.

Azt mondta, az oktatásban gyökerezik minden és a gyerekek már 2-3 év múlva érezhetően boldogabbak lesznek, ha önök kerülnek kormányra. Mik lesznek az első lépések, amit már a Józsefvárosban iskolába járó gyerekek és tanáraik a saját bőrükön érzékelhetnek?

Az oktatás számomra valóban a kulcs. Az első lépések között ott van a pedagógusok azonnali tehermentesítése és megbecsülése, a segítő szakemberek – pszichológusok, fejlesztőpedagógusok – számának növelése, és olyan programok indítása, amelyek közvetlenül a gyerekek mentális jóllétét támogatják. Józsefvárosban különösen fontos a szegregáció csökkentése és a lemorzsolódás elleni célzott beavatkozás. Azt szeretném, hogy a gyerekek és a tanárok már az első tanévben érezzék: nincsenek egyedül.

Az emberek ki vannak éhezve a figyelemre. Számíthatnak a józsefvárosiak a személyes jelenlétére, járni fogja a kerületet továbbra is?

Igen, az emberek ki vannak éhezve a figyelemre – és ez teljesen jogos. Számíthatnak rám személyesen is. Nem hiszek a kizárólag irodából végzett képviselői munkában.

Többször beszélt nyitottabb, párbeszédre épülő közéletről. Hogyan vonná be a passzívabb, közélettel kevésbé foglakozó lakosokat?

A nyitottabb, párbeszédre épülő közélet számomra nem szlogen, hanem módszer. Józsefvárosban ezt úgy szeretném megvalósítani, hogy rendszeres, valódi döntési helyzetekbe vonjuk be az embereket: közösségi fórumokkal, részvételi folyamatokkal, célzott megszólítással azok felé is, akik eddig kimaradtak. Nem elég várni, hogy jöjjenek – oda kell mennünk hozzájuk.

Azt mondta, a kegyelmi botrány óta Magyarország kegyelmi állapotban van. Hogyan őrizhető és erősíthető a társadalmi érzékenység akár a közéletben, akár a hétköznapokban?​

Amikor azt mondtam, hogy a kegyelmi botrány óta az ország „kegyelmi állapotban” van, arra gondoltam, hogy van egy megnövekedett érzékenység a társadalomban az igazságtalanságokra. Ezt nem szabad elveszíteni. Úgy lehet megőrizni és erősíteni, ha a közéletben következetesen az emberi méltóságot tesszük a középpontba, és ha a mindennapokban is támogatjuk azokat a kezdeményezéseket, amelyek empátiát, szolidaritást építenek. Ez kulturális kérdés is – és ebben mindannyiunknak van felelőssége.

Fotók: Mile Máté