A József körút építésekor az egykori Serfőző (József körút) és Stáció utca (Baross utca) több sarkán is vendéglátásra alkalmas helyiségeket alakítottak ki. A Bodó kávéház 1894-ben nyílt meg, aranyozott belsővel, freskókkal, stukkókkal díszítve: a kávéház a nyitáskor egészen a húszas évekig elegáns helynek számított. Mint Saly Noémi „kávéháztörténész” megjegyzi: Bodóékat „a katonatisztek kávésaiként” emlegették, mert az üzlet törzsközönségét a közeli Mária-Terézia laktanya és a Ludoviceum tisztjei adták.

Krúdy Gyula az Asszonyságok díja című regényében ekképpen jellemzi a helyet: „fehérnadrágos gavallérok és lovagok ittak üvegből bort, és ocsmány hangon tárgyalták a józsefvárosi nők vonzalmának részleteit, amelyeknek színhelye a délutáni legénylakásuk volt; Rigó Jancsi pályájától megkergült cigányprímás, ez a kiviaszkolt bajszú körúti trubadur vonta Budapest szentimentális dalait, és az urak buzgón ittak bort, pomádé és arcfesték ízű pezsgőt, hatalmaskodtak kucséberrel, virágárusnővel, bérkocsissal, és a nők frufruval, huncutkával, frissen vasalt alsószoknyában elképedve s elandalodva hallgatták ama históriákat, amelyeket az osztrák főhadnagyok elmondani tudtak mulattatásukra.”

A kávéházat a harmincas években az alapító fia vette át, ezekben az években az egykori fényűzés kissé megkopott. Móricz Zsigmond a helyet a „szegény keresztények előkelő kávéházaként” jellemezte.

A kávéház 1937 januárjában jelentős bértartozás miatt bezárt.

Fotó: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum

A Józsefváros Újság archívumából.