Szól a rádió, a Raszta szív meg az úúú, Baby, baby it’s a wild world dalszövegeket lehet hallani, miközben repkednek a nyilak – dartsbajnokság zajlik a Reménysugár Idősek Klubjában a Mátyás tér 4. alatt. Nem vagyunk sokan, körülbelül egy tucat ember gyűlt össze. Tripla egyes! – kiállt fel hangosan valaki, majd a dobó odamegy a táblához és kiszedi a tollakat (tripla egyesnél a nyíl az egyes szektor triplázó részébe száll, azaz hármat ér a dobás). Következik Józsi. Neki egészen egyedi dobótechnikája van, nem is dob, inkább lendít, és a három tollat egyszerre engedi ki a kezéből. 26 pont, az nem is olyan rossz.
„Ez összesen 31, a semminél több”
„Ottókám, a múltkor azért jobbakat dobtál” – tesz megjegyzést Ottóra egy hölgy, hangsúlyában határozott elvárásokkal. Ibolya jön, hetest dob, a kommentár szerint Ibolya mindig hetest dob. Épp egy Queen-dal megy, egy másik hölgy pedig deklarálja, hogy „én Kálmánnak drukkolok”.
Zajlik a verseny, meglepően pörgős az esemény. „Drótot ért!”, hangzik egy megjegyzés. Nem vérre megy a játék, de azért a versenyzők komolyan veszik a bajnokságot. „17 lett volna, ha nem kidobod. Károlyom, ez most nulla, de ne sírjál” – igyekszik Ágnes Károlyba lelket önteni.
Na, de van-e főnyeremény, kérdezi Károly. „Mondjuk egy thaiföldi út? Csak mert akkor jobban odafigyelek.” A vágyakozásból 33 pont jött össze.
Józsit a speciális technikájáról már nem is kérdezik, inkább arról érdeklődnek tőle, hogy bal kézzel is megy-e neki. Hangosan megy a számolás, fejben számolnak a klubtagok, lépegettek egyre feljebb. És volt valaki, aki mindig jegyezte, ki mennyit dobott. Aztán a legvégén összeadták, és kihirdették az eredményt.
Áginak volt egy nagy dobása, 81 pont jött össze, örömében ritmusra táncolva-lüktetve ment a nyilakért. Kálmánnak is van speciális képessége, ő ránézésre megmondja a dobások eredményét. A többiek mégis inkább hangosan leszámolnak minden egyes dobást. Valaki nagyon szurkol: „Az egyest nyomjad Ági, az előbb 81 volt!” A „jókívánság” beteljesül: „Látod, addig járt a szád, amíg egyest dobtam”, érkezik a válasz.
Ottó megint rossz híreket kap: „hát édesapám, ez összesen 31, a semminél több”. Károly most valami alacsony pontszámot hozott össze, elkeserítő, mondja. Oda a thaiföldi út, kommentálja Józsi a teljesítményt.
„Kezd jó lenni”, reménykedik Ibolya más kárán, és nem lenne ellenére, ha hozzá több pontot írna a számoló – igyekszik szabálytalankodásra bírni a pontszámokat jegyző kollégát.
És végül kialakul a végső sorrend: Kálmán nyert, Ágika lett a második, Ottó a harmadik, hangzik az eredményhirdetés.
Napi 20 ezer lépés
Fórizs Ibolya gondozóval az ünnepi díszítésről beszélünk a játékot követően – elárulja, van, hogy napi 20 ezret is lép a lépésszámlálója tanúsága szerint. Az ebédeltetést is ő koordinálja, körülbelül 20 nyugdíjas jár be hozzájuk a klubba enni.
Seres József szokott zenélni az idősklubok zenés összejövetelein, ő közben klubtag is lett, mert nyugdíjba ment. „A zenés bulikon mindenki feltámad, elhajítja a botot, beáll táncolni” – jelzi a zene erejét Ibolya. Akkor is, ha csípőprotézise van, teszi hozzá valaki a háttérből. Egy hölgy hozzáfűzi: nem rossz, csak megöregedtünk, idősebbek vagyunk, mint amilyennek érezzük magunkat, ő például idén töltötte a nyolcvanat.
Ági azt mondja, van, akit zavar, hogy a másik hangosan reagál és örömködik, de „halkan nem lehet örülni”, majd ezen rögtön meg is indul a nagy vitatkozás. A covidjárvány előtt többen jártak a klubba, azóta valami megváltozott, teszi hozzá a klubkoordinátor Tóth Kálmán (de van, aki csak főnöknek hívja). Egyébként közös lecsófőzés és kirándulás is szokott lenni, a legutóbbi egy gödöllői túra volt.
„Ezek a csütörtöki dartsok, meg szerdai tornák nagyon jól kimozgatnak bennünket” – jelenti ki a szintén klubtag Ági. A dartsot szinte minden csütörtökön megtartják önszerveződő módon, a szerdai tornát pedig egy tornatanárnő tartja fél 10-től.
Az egész arról szól, hogy közösségben vagyunk, jól érezzük magunkat – foglalják össze a résztvevők, hogy miért is szeretik ezt az eseményt.
Fotók: Karancsi-Albert Rudolf
