Speciális nevelési igényű gyerekek vizuális-kreatív foglalkoztató csoportja mutatkozott be a Kesztyűgyár Galériában május 23-án. A közösségfejlesztő művészeti program a kőszegi dr. Nagy László Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézményben (EGYMI) fut, a gyerekek hetente egyszer ragadnak ecsetet, élesítenek írásvetítőképet, vagy készítenek rövidfilmeket a foglalkozás keretei közt.

Az EGYütt MI! Kreativitás – vizualitás a határon címet viselő projektbemutató kiállítás elnevezése Ottlik Géza Iskola a határon című regényéből származik, ugyanis az EGYMI a regény színhelyéül szolgáló egykori Katonai Alreáliskola épületében működik, de míg a hajdani alreál belső életét szigorú szabályok irányították, a mostani intézmény

ennek a szemléletnek köszönhető az, hogy egy ilyen kreatív, avantgárd hagyományokra is építő, és a gyerekek körében igen népszerű program is helyet kaphatott az intézményben.

A gyerekek

„Nagyon jó érzés volt csinálni egy ilyen hatalmas festményt, a foglalkozásokon kigyőzzük a szorgalmat” – mondja egy kis nyelvi újítással a 9 éves Bori egy tényleg gigantikus, 3,5-szer 2,5 méteres kép előtt állva, és azt is hozzáteszi, hogy egyébként is sokat tanulnak a foglalkozásokon olyan dolgokról, amikről más tanórákon nem, de maga az utazás is örömmel töltötte el, hisz „Budapesten még nem is jártam” – mondta el nekünk.

A kollégiumi diákelnök, András lép elő, aki elmondja, hogy neki elnökként ott kell lennie minden egyes ilyen foglalkozáson, így ezen is, és ő is a program pozitív hatásait ecseteli:

Videós anyagot is csináltak nemrégiben, de azt sajnos nem tudták az internet nyilvánossága elé tárni: „Aki benne volt az elején, az visszamondta, és ahhoz meg senkinek nincs kedve, hogy egész nap a gép előtt ülve megpróbálja kivágni vagy lesatírozni a gyereket” – mutat rá a személyiség-jogvédelem korán felbukkanó csapdáira András.

A 18 éves Márkó szerint a csoportban szabadság van, és különféle kalandozások a gondolatokkal meg a festményekkel, de hogy mi a kedvence az ott végezhető tevékenységek közül, még nem tudja eldönteni. „Nem tudnám azt mondani, hogy a festészet volna a kedvencem, mivel ha valaki olyan sok mindent szeretne kipróbálni, mint én, az elég nehezen ragad le egyetlen »sportnál«” – hoz be egy metaforát Márkó arra, hogy szerinte túl korai volna az egy adott területre specifikálódás. 

Feri

Az egyik csoportvezető, Bogdán Ferenc Szombathelyen született 1996-ban, gyermekéveit a gyermekvédelmi rendszerben töltötte, ráadásul pont Kőszegen: „Itt nőttem fel, és én is hátrányos helyzetű gyerek voltam, mint a mostaniak, szerettem volna hát valamit visszaadni a rendszernek.” Jelen kiállítás annak az állapotnak a bemutatója, ahol most a kis csoport tart. A kiállított fényképeken azt lehet megtekinteni, hogy hogyan fotóznak, festenek a gyerekek, hogyan játszanak a fénnyel és az árnyékokkal.

Én erre építettem fel az egész koncepciót, hogy hiteles, szerethető legyen, és szerintem a fotókon is visszatükröződik ez a fajta őszinteség” – mondja Feri.

Aki egyébként nem „Feri bá”, mivel nem szereti, ha magázzák a kicsik: „Lazaság van, persze van, amikor mondom, hogy most egy kicsit jobban figyeljetek, de ha már kész van kicsit a dolog, akkor át lehet változni egy kicsit felszabadultabbá. Fegyelmezési problémák se nagyon vannak, nem bántják egymást, nem kiabálnak,

Ferinek egyébként a fotózás a fő területe, ő autodidakta módon jutott el odáig, hogy ma már magánszemélyek és cégek is rendelnek tőle munkát, emellett idősek otthonában dolgozik konyhai kisegítőként, de korábban volt ő már segédápoló és parkgondozó is. Valamiféle főállás kell is a tanár számára, ugyanis a gyerekekkel való munkát kollégájával egyetemben, Kodolányi Sebestyénnel együtt önkéntesen végzik.

Sebi

Kodolányi kacskaringós életutat tudhat maga mögött: az operatőr-rendező korábban a Balázs Béla Stúdió Alapítvány (BBS) kuratóriumának elnöke volt – a nagy múltú intézmény 1959-ben alakult meg, és hamar a magyar kísérleti film megkerülhetetlen tényezőjévé vált.

Sebinek tavaly ugrott be, hogy kellene csinálni egy kreativitás-vizualitás programot Kőszegen, ahol egyébként gyermekkorában ő is eltöltött négy évet. „Megkerestük az intézményvezetőt, aki felkarolta a kezdeményezést, nagy nehezen a tankerülettől kaptunk rá engedélyt is, így önkéntes módon, heti egy alkalommal elkezdhettük a munkát” – mondja.

Pénz tehát nem nagyon van a programra, úgyhogy abból építkeznek, ami van. „Csak olyan eszközöket használunk, amik általában bárhol elérhetők, a legegyszerűbb dolgokat használjuk fel, porfesték, tojás, használt papíranyag, ilyenek, a szemétből lehetőleg jó sok mindent kikukázunk, ami használható, de régi oktatástechnikai eszközöket is bevetünk, amik egyébként rég kidobásra voltak ítélve, írás- és diavetítők, tehát ilyen

– ecseteli Sebi. A filmes eleinte hosszabb délutáni foglalkozásokra számított, de aztán kiderült, hogy csak heti 45 perc áll majd a rendelkezésükre: „Megijedtem, hogy mit tudok majd ennyi idő alatt kihozni a gyerekekből, de aztán sikerült annyira bemozgatni és 45 perc alatt csúcsra járatni őket, hogy egy tök jó élményt és tapasztalatot kaptak ezáltal, olyat, aminek eredménye is lett.” A dadaizmus meg avantgárd is megjelenik a munka során:

létrehozzák a saját maguk óriási kifestőkönyvét 10 perc alatt, és aztán elkezdik azt absztrahálni és kifesteni” – mondja Sebi.

A dia- és írásvetítők szintén belobbantják a gyermeki fantáziát: „Az írásvetítő a csúcs, a srácok analóg videós DJ-kké, azaz VJ-kké változnak egy pillanat alatt.” Ilyen hangulatokra számíthat tehát a művészetpedagógia iránt érdeklődő személy, ha ellátogat a Kesztyűgyár Galériába. Ellenben igyekeznie kell, ugyanis a vas megyei kreatívok tárlata pénteken már zár is.

Fotók: Karancsi-Albert Rudolf