Önnek hány repohara van otthon? Öt? Nyolc? Tizenkilenc? Próbálta már őket elajándékozni, ismerősökre rásózni, fesztiválon ottfelejteni, pikniken mások táskájába csempészni? Környezettudatos újrahasznosítható termékről beszélünk, tehát nyilván nem merül fel a kidobás lehetősége, megszabadulni tőlük emiatt lehetetlen, és gyorsabban szaporodnak, mint a katolikus nyulak tavasszal.
Szerintem engem a repoharaimmal együtt fognak eltemetni, ha elég sokáig élek, addigra valószínűleg annyi repoharam lesz, hogy megtöltik a lakást, talán külön lakást lesz szükséges bérelnem nekik. De hogy lesz egy embernek ennyi repohara? És főleg miért?
Így szaporodnak a repoharak
A repohár eredetileg visszaváltható volt, tehát úgy működött a rendszer, hogy amikor szórakozni ment az ember, az első kikért italához meg kellett vennie a repoharat átlagosan 2-300 forintért, majd mikor végzett az ivászattal, eldönthette, hogy repoharát elteszi emlékbe, vagy becseréli magyar forintokra. Eleinte mindenki hazavitt néhányat, később épeszű ember inkább forintosította a műanyag tárgyakat, mert valahogy már ekkor elkezdtek otthon felgyűlni. Túl nagy volt a sor a pultnál, lusták voltunk visszaváltani, találtunk párat eldobva az utcán, megsajnáltuk, hazavittük őket.
Ha éppen úgy indultunk szórakozni, hogy véletlenül volt nálunk egy repohár, biztos, hogy sehol nem kaptunk bele fröccsöt, mert ezek a szörnyetegek persze brandeltek, az adott kocsma rájuk nyomtatta a logóját, így csak és kizárólag ott kaphat bennük az ember inni, ahonnan elhozta a poharat. Hol van itt a környezettudatosság? – kérdeztem én több ízben is a pultosoktól, akik megtagadták a kiszolgálásomat egy másik hely repoharába, és egy újabb megvásárlására kényszerítettek. Nem kaptam választ, csak értetlen arckifejezéseket.
Amióta a repohár létezik, minden társasági eseményre minden egyes megjelenő ember hoz legalább ötöt, ezek aztán cserélődnek a társaságon belül, de egy biztos, repohár sosem vész el, aki öt repohárral érkezett, az minimum héttel megy haza. Hogy hogyan lesz a repoharak összmennyisége mindig több az este végére, mint amennyi eredetileg volt, azt homály fedi.
A visszaváltós korszak nosztalgikus emlék
Ma már keserédes nosztalgiával emlékszünk vissza azokra az időkre, amikor még pénzre lehetett visszaváltani a repoharakat, ugyanis elsőként a Deák tér környéki szórakozóhelyeken, talán legelőször a Fröccsteraszon jelent meg az ördög műve, a műanyag biléta, amit pénz helyett adtak a visszaváltott poharakért cserébe. Egyet találhat, mire lehetett beváltani ezeket a bilétákat.
Igen, repoharakra, DE kizárólag azon az adott szórakozóhelyen. Ez a trend aztán továbbgyűrűzött, most már a Grundon is ez a rendszer, a legtöbb hetedik kerületi kocsma és a fesztiválok is így működnek, a Gólyában legalább még pénzt adnak vissza. Legutóbb a Fishing On Orfűn kaptunk bilétát a pohárért, amit legközelebb a jövő évi fesztiválon tudunk felhasználni. Tehát aki eddig poharakat gyűjtött, most kezdheti elrakosgatni a bilétákat.
Közben azért öröm az ürömben, kialakult egy egységes bilétarendszer, több szórakozóhelyen is ugyanaz a típusú biléta érvényes, így mielőtt bulizni indulunk, mindössze ki kell válogatnunk abból a néhány tíz bilétából azokat, melyeket valószínűsíthetően használni fogunk az este folyamán, és izguhatunk, hogy a társaság ne döntsön olyan kocsma mellett, ahova nincs érvényes bilétánk.
Így változott át a környezettudatosság egyfajta bilétatudatossággá. Persze, még mindig jobb, mint az eldobható műanyag – egy fokkal. A téma feldolgozását folytatjuk, legközelebb a döntéshozókat kérdezzük, mit szólnak ehhez az eredeti célt kitekerő fejleményhez.
