Interjú két fiatal jazz-zenésszel

2021. október 11.

„A közönségnek most különösen jólesik egy kicsit elmélyülni”

Az első józsefvárosi jazzfesztiválon a világhírű művészek, vagy akár azt is mondhatjuk, hogy a műfaj sztárjai mellett fiatalabbak is felléptek a Rákóczi téren, illetve a csarnokban. És nemhogy szégyent nem vallottak, hanem osztatlan sikert arattak a közönség körében.

Most két ifjú művészt szólaltatunk meg, akik szintén túl vannak már azon, hogy egyszerűen tehetségekként mutassuk be őket.

Fotó: Nagy Dániel

Kiss Flóra Tóth Mátyással lépett fel duóban. A celldömölki származású énekesnő autodidakta módon képezte magát, majd a Kőbányai Zenei Stúdióban tanult. Több formációban lépett már fel, így a Balázs Elemér Groupban is. Ő éppenséggel nem VIII. kerületi, mint oly sokan a fesztivál előadói közül, ráadásul – ha jól számolom – a két fellépő hölgyek egyike volt.

Először éppen arról kérdeztem, a zenészek közt miért nem volt egy nő sem.

Ez érdekes felvetés. Alapvetően a meghívott énekesek nők, a hangszeres zenészek pedig férfiak. Ez évtizedek vagy évszázadok óta így van, és őszintén szólva, magam sem értem ennek okait. De nem érzem ettől idegennek a helyzetet, nem előítéletességről vagy diszkriminációról lehet szó. Biztosan megvannak ennek a történelmi és a szociológiai magyarázatai, és semmi különbség sincs a kerületi, a magyar vagy a világban uralkodó helyzetek közt.

Ön is komponál, zongorázik, az fel sem merült, hogy éppen a zongora mellett üljön a színpadon?

Nálam ezt mások jobban megteszik, ha pedig a dalszerzésről van szó, segítségül hívom a zongorát vagy a gitárt. Ám rám nem jellemző a virtuozitás, az éneklésben próbálok meg inkább kibontakozni.

Fotó: Nagy Dániel

A könnyűzenére inkább jellemző, hogy egy-egy formációban a zenészek végig együtt maradnak. Ön a Balázs Elemér Group tagja volt, most más utakra lépett. A jazz-zenében meg mintha állandó mozgás lenne…

Igen, a jazz világára ez a jellemző. Ennek sem tudom pontosan az okát, de ez szoros összefüggésben lehet az improvizációval, vagy azzal, hogy mindenki saját szerzeményekkel próbálkozik. Egy csapat tagjai, miközben tanulunk egymástól, nagyon gyorsan ki is szívjuk egymásból az energiát. Aztán egy másik anyaghoz más energia kell, egy másik lemezt másokkal lehet megvalósítani. A zene maga felülírja azt, hogy egy csapat harminc évig együtt legyen.

Ha hallunk egy számot, azt tudjuk, hogy ez nem jazz, hanem pop-rock stb. De mitől tudjuk, hogy mi az?

Most csak nehéz kérdéseket kapok? Talán erre a műfajra az abszolút szabadság jellemző, az improvizáción keresztül is. Elemelkedünk a megszokott sémáktól. Persze megvannak a szabályok, de folyamatos a változás, akár egy-egy dal előadásakor is. Ez az az esszencia, ami azzá teszi, ami, és ez aztán fel is ismerhető.

Vidéki származású, most – némi túlzással – a magyar jazznek az egyik, ha nem a központjában vagyunk, tehát a Nyolcban. Hogyan került kapcsolatba a jazzel, milyen a vidéki jazz-élet?

18 évesen kerültem Budapestre, és Celldömölkön semmilyen kapcsolatban nem voltam a jazz-élettel. Persze, a nagyobb vidéki központokban, így az egyetemi városokban van egy-egy hely, ahol támogatják az ilyen típusú előadókat. Én annak köszönhetem, hogy erre a pályára léptem, mert édesapám nagyon ízléses zenei hagyatékot hagyott rám, majd pedig Budapesten ismerkedhettem meg mindezzel.

Fotó: Nagy Dániel

Ma szinte mindent world music-nak, világzenének neveznek el, ami erősen épít a népzenei tradícióra is. Hogyan látja, a magyar népzenei hagyományoknak hol a helye a magyar jazz-ben?

A magyar kultúrának ez a gyökere megkerülhetetlen. Oda visszakanyarodni természetes és elkerülhetetlen annak számára, aki beleássa magát a zenébe, és hogy az eljusson a lelkébe is. Hogy a vidékre ez hogyan hathat vissza, azt nem tudom, de sokkal több helyre kellene eljutnia.

Harminc éve örültünk, ha egy kazettát be tudunk szerezni. Ma a fiatalabbak bármihez seperc alatt hozzáférnek az interneten. A legújabb generációkat eléri a jazz?

Ez ma egy nagyon megnehezített pálya. De nem csak a jazz-zenészeknek, hanem bárkinek, aki komolyabb értékeket igyekszik létrehozni. Az ilyen kulturális termékeket nehéz eljuttatni a legfiatalabbakhoz, mert minden könnyen jön, de könnyen is megy, nem kell kutakodni, s így minden nagyon felszínessé válik. Ezért nehéz az ő esetükben maradandóként megmaradni. Ha a családon belül alakul ki az igény, mint esetemben, úgy lehet esély.

Óhatatlanul fel kell tenni a kérdést, a járvány miképpen hat ki a zenészekre vagy éppen a közönségre?

Azt látom, hogy a közönségnek most különösen jólesik egy kicsit leülni és elmélyülni. Sokkal csendesebbek, ugyanakkor odafigyelőbbek. Nagyobb az igény a koncentráltságra, és éppen arra, hogy ne legyenek felszínesek. A zenészeknek persze a járvány egy nagy pofon, szembe kell néznünk azzal, mennyire sérülékenyek vagyunk. Amikor megtörtént a nyitás, és mindenki ment mindenfelé, ekkor derült ki, mennyire lételemünk a zenélés.


A Banyák József Trió szintén a fesztivál harmadik napján lépett fel. A jazz-zongorista hét éve végzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen Oláh Kálmán tanítványaként. Előadóként, illetve bárzongoristaként bejárta a fél világot, de emellett tanítással is foglalkozik, jelenleg a Rajkó Talentum Tánc- és Zeneművészeti Szakközépiskola zongoratanára.

Először arról kérdeztem, hogy a koncerttermek, a klubok vagy éppen az óceánjárók után mit érzett, hogy egy piacon, a Rákóczi-csarnokban játszottak?

Mindegyik helyszín más, de éppen ez a jó benne. Hogy egy példát mondjak, nemrég klasszikus nagyzenekarral volt szerencsém játszani a városmajori nagyszínpadon, másutt pedig jazzt játszok. A közelmúltban a budapesti Four Seasons hotelben muzsikáltam bárzongoristaként. Most pedig jazzt a Csarnokban. Tehát próbálok több helyen többféle zenét játszani. Hajón régen, még 19 évesen játszottam a Holland America Line-nál, utána inkább a tanulásra koncentráltam. De budapesti állóhajón igen, újra játszottam egy zongora-show keretében.

Fotó: Nagy Dániel

A bárzongorázás régi hagyomány, egyfajta „alkalmazott” zene, akár jó pénzkeresetnek is feltételezhetjük, gondolom én. A járványtól független is, hogyan áll ma ez a szakma?

Természetesen ez is mostanság indulhatott újra, én pedig szeretem a bárok hangulatát is. Ott persze másképpen kell játszani, mint egy jazz-koncerten, és ezt tudatosítania kell az embernek, mit mikor és hogyan…

A koncert is arról tanúskodik, hogy – rossz szóval élve – kommerszebb zenét játszanak, már amennyiben dallamosabb, a repertoár is szélesebb, kezdve az amerikai jazz-sztenderdektől a magyar népzenéig.

Igen, szeretem a dallamosabb zenét. De mindezt ötvözni lehet is a klasszikus zenével, ugyanakkor a modernebb hangzást is belevinni.

Fotó: Nagy Dániel

Nem is tudom, hogy viccesen vagy komolyan kérdezzem: a szakmán belül van valamiféle rangsor, hogy akkor a dallamosabb zene hogyan áll például a free jazzhez képest, ami a vájtfülűeknek szól?

Hát ez inkább vicces rangsor lehetne csak. A koncertező zenészek általában lenézik azokat, akik bárokban muzsikálnak, no de én is koncertezek. Szerintem ez így nincs is jól, mert régen a legnagyobb jazz-zongoristák is gyakran felléptek ilyen helyeken, mint Füsti-Balogh Gábor is, és sorolhatnám a neveket. Tehát a vendéglátóhelyek sem idegenek az ilyen zenészeknek. Nem is a pénzről szól, mert mindenki előtt más-más lehetőségek adódnak. És ha előttem adódik egy lehetőség, miért is ne használnám ki? Az országos bárzongorista versenyen is döntős voltam. Akikkel pedig most játszottam, mint Orbán György bőgős és Lakatos Pecek András dobos, ők is a legjobbak közt vannak.

A műfaji sokszínűség kényszer vagy inkább előny is? Vagy éppenséggel útkeresés? A könnyűzenész vagy a komolyzenész többnyire marad a kaptafánál…

Mindig is az volt a célom, hogy több műfajt is kipróbálhassak és műveljek. Már zeneszerzéssel is foglalkozom, és a különböző műfajokból csempészem be az elemeket, tehát ez egyértelműen előny is.

A riporter pedig mindezt legfeljebb azzal zárhatja le, hogy várjuk a folytatást a Rákóczi téren, a csarnokban, a kerületben…

Kapcsolódó cikkek

2021. október 06.
Minden várakozást felülmúlt az első józsefvárosi jazzfesztivál a hétvégén. A minőséget és a látogatottságot illetően biztosan. Tudósítónk 16 koncert után is tudta volna folytatni, ami mindent elmond.

További cikkek

2026. november 21.
– A bábukra vadászol, miközben a sakktáblával van problémád. Ezt a rendszert nem létrehoztuk, hanem felfedeztük.
2026. november 15.
Közel száz fa kivágása vált szükségessé Józsefvárosban, de az önkormányzat újabb fásításra készül: elég-e új fákat ültetni?
2026. november 14.
Az ingyenes korcsolyapálya november végétől január végéig lesz elérhető. Már ha az időjárás ezt lehetővé teszi.

Weboldalunk a felhasználói élmény javítása, valamint a zavartalan működés biztosítása érdekében sütiket (cookie-kat) használ.