Titanic, utána néma csend

A Titanic Nemzetközi Filmfesztivál 1993-tól 2019-ig létezett, azóta viszont nincs Budapesten nemzetközi játékfilm-fesztivál. „Azt gondoljuk, Budapesten ennek helye van” – mondja Horváth Kristóf fesztiváligazgató. A nemzetközi példák azt mutatják, hogy sokakat meg tudnak mozgatni az ilyen jellegű filmfesztiválok. „Ezek díjnyertes, nemzetközi fesztiválokon bemutatott filmek, és máshogy nem kerülnek mozikba” – magyarázza Donáth Péter, a programszervező.

A fesztivál központja a Turbina Kulturális Központ, a filmeket pedig a Corvin moziban fogják vetíteni. „A Corvint erre találták ki, fesztiválokra, nagyobb rendezvényekre – mondja Péter –, kevés ekkora, hattermes művészmozi van itthon. Ebben a patinás művészmoziban, aminek a múltja is izgalmas, meg lehet szervezni a szimultán vetítéseket.”

Jó energiájú emberek

Péter egyébként filmrendezést tanul az ELTE-n, és a Cinema Niche-sel közösen független és művészfilmek bemutatóit szervezi Budapesten. Kristóf pedig a Sziget Fesztiválnál dolgozott marketingkommunikációsként, jelenleg is ezen a pályán mozog, valamint az Esti Kornél zenekar gitárosa. „Mindent, amit idáig csináltam az életemmel, ebben látom összeadódni. Jó energiájú emberekkel dolgozom, s jó a BIFF szervezőinek része lenni” – mondja Kristóf.

Öten vannak alapítók, a csapatuk pedig növekszik, ezt megerősítésként éli meg Kristóf. Örül, hogy másoknak is fontos, amibe belekezdtek. A csapat tagja Rév Dániel, Szimler Bálint, Szalai Tamás és még mások.

Filmek ritka helyekről, frekventált problémákkal

Hosszú távban gondolkodnak, játékfilmeket kontinenstől, országtól függetlenül hoznak, a friss filmekből teljes spektrumot szeretnének mutatni. Olyan országok filmjeit mutatják be, melyek kevésbé jutnak el a moziforgalmazásba, ázsiai, afrikai alkotások is jönnek, és kínai, szenegáli filmek is lesznek.

Olyan filmeket is vetítenek a BIFF-en, ami a nemek közti egyenlőség helyzetét vagy épp a bevándorlás kérdését veszik elő. Készülnek női történetekkel és női alkotókkal, meghívottakkal is. Továbbá egy retrospektív programjuk is van, ahol régi filmeket gyűjtöttek össze, mondja Péter, aki szerint a budapesti közönség nyitott lesz, hogy általuk válogatott, színvonalas, filmművészet és téma szempontjából is különlegességeket láthat.

A kezdetektől egyetértés volt abban, hogy nem szeretnének túl mainstream lenni, sem rengeteg szponzort és a logóikat. És nem pályáznak állami támogatásra. Az Erste Bank, a Telex, az HBO Max, a Bortársaság mind magáncég, sorolja Kristóf, hozzátéve, önerőt is tesznek a projektbe. És ha már állami pénzek: Péter megemlíti, hogy gyakran kérdeznek tőlük a megkeresett alkotók és cégeik: a BIFF független szerveződés-e, járhat-e bármilyen kellemetlenséggel az alkotó számára, ha itt vetítik le a filmjét.

Október 29-én, kedden lesz a nyitógála, és november 3-a, vasárnap estig tart a fesztivál. 19 filmet mutatnak be az első évben, ebből 15 friss alkotás. Három szekcióban van egy 10 filmes nemzetközi versenyprogram, itt főleg a mostani nagy fesztiválokon díjnyertes, a szervezők szerint is izgalmas filmeket mutatnak be. Van egy 3 filmes kísérleti szekció, ezek mellett 2 különleges bemutató és egy 4 filmes retrospektív blokk.

Érzékenység, empátia, gondolkodás

„Egy filmfesztivál ideális hely a szabad gondolkodásra, empátiát ébreszt az emberben, hiszen látunk olyan történeteket, helyeket, melyek messze vannak tőlünk.” Kristóf szerint a mai világ szembemegy azzal, hogy létre lehet hozni alulról szerveződően nagy dolgokat. Valahogy minden arra mutat, hogy maradj csöndben, ne legyél látható, húzd meg magad. „Hogyan képzeljük el azt a várost, amiben élni szeretnénk? Úgy, hogy van benne egy nemzetközi filmfesztivál, és ezért dolgozunk több mint egy éve” – mondja Kristóf.

A nézők pedig „legyenek nyitottak, még ha nem ismerik is az alkotókat, mert garantáltan olyan filmek jönnek, amelyeket érdemes megnézni” – mondják a szervezők. És még valami: ez a filmfesztivál arról is szól, hogy filmnézés után lehet találkozni, beszélgetni. „Ez egy ünnep, amire nagy szüksége van az embereknek. A művészetet lehet együtt ünnepelni.”

Nyitókép: Karancsi-Albert Rudolf