A Szentandrássy István Roma Művészeti Galéria igazgatója, Papp Róbert tanácskozást és párbeszédet kezdeményezett az intézmény bizonytalanná vált helyzete miatt. A galéria finanszírozási háttere teljesen ellehetetlenült. A galériát Sztojka Attila korábbi roma kapcsolatokért felelős kormánybiztos saját keretéből hozták létre, a Gandhi Kft. fenntartásában. A kormánybiztosi tisztség megszűnésével a működéshez szükséges források elapadtak. Az új kormányzattól eddig nem érkezett érdemi garancia vagy segítség a további finanszírozásra.

Sorvad az intézményrendszer

Egy jól működő, bejáratott kulturális intézményt nem szabad politikai alapon elutasítani. Százak látogatták rendszeresen a programokat, mert nemcsak kiállító térként működött, hanem közösségi térként is, amit egyaránt felkerestek a romák, a többséghez tartozók és külföldiek is. A galéria ellehetetlenítésével a döntéshozók nem a korábbi politikai vezetést büntetik, hanem a roma közösséget és a kultúrára nyitott többségi társadalmat fosztják meg egy egyedülálló kulturális és közösségi központtól.

A hazai roma kulturális és oktatási intézményrendszer hiánya nem új keletű. Olyan hosszú távú, rendszerszintű hiányosság, amelynek orvoslása az Alkotmányban rögzített kötelezettségek ellenére is elmaradt. Fontos látni, hogy nem csupán az új intézmények alapítása várat magára, hanem a már meglévő, korábban jól működő bázisaink is fokozatosan elsorvadnak vagy megszűnnek.

A Fővárosi Roma Oktatási és Kulturális Központ (FROKK) átalakulása után létrejött új Romano Kher lényegesen szűkebb keretek és korlátozottabb lehetőségek között kénytelen működni. A legszembetűnőbb visszaesés a roma ifjúság oktatási támogatásában mutatkozik meg: A Zsigó Jenő vezetése alatti időszakban a program még hatszáz roma fiatal ösztöndíjas támogatását tudta biztosítani. Ez a létszám mára drasztikus szintre, mindössze negyven főre zsugorodott.

Túltámogatottság bélyege

Ez a folyamat világosan mutatja, hogy a meglévő kulturális és oktatási terek beszűkítésével nemcsak intézményeket veszítünk el, hanem a roma értelmiség következő generációjának kinevelését és támogatását is kockára tesszük. A jelenlegi intézményhiány megértéséhez muszáj számba vennünk mindazt, amink egykor megvolt, de mára teljesen elveszett. Nemcsak az oktatási és kulturális bázisok szűkültek be, hanem a teljes roma média- és kulturális infrastruktúra összeomlott. Volt idő, amikor a roma közélet és kultúra számos országos orgánumon keresztül szólalhatott meg egyidejűleg. Mára a finanszírozás teljes megvonása miatt ezek mind megszűntek: Rádió C (az egyetlen roma tematikus rádió, noha az is csak Budapesten volt hallható), Amaro Drom, Lungo Drom, Kethano Drom, Phralipe, Cigányfúró, Világunk című folyóiratok.

A roma intézményrendszer történetét visszatérően kíséri egy nehezen érthető látszatpolitika, amely mögött nem állt valós, fenntartható működés. Mádl Ferenc köztársasági elnök ünnepélyesen felavatott egy roma színházat, az MSZP kormányzása idején átadott roma galéria a Tüköry utcában mindössze egyetlen napig élt. Hasonló ünnepélyes keretek között nyitottak meg egy roma kutatóközpontot is, amely fizikailag és szakmailag soha nem létezett.

Ezek a fiktív vagy azonnal magukra hagyott intézmények nem a roma közösséget szolgálták. Arra viszont tökéletesen alkalmasak voltak, hogy a többségi társadalomban felerősítsék a roma intézmények és programok „túltámogatottságának” hamis mítoszát, miközben a valóságban a valódi források és terek nem is álltak rendelkezésre.

Önképet és jövőképet formál

A kultúra jelenléte vagy hiánya alapvetően meghatározza egy közösség önképét, társadalmi pozícióját és jövőképét. Különösen igaz ez egy kisebbség esetében. A kultúra identitást és önbecsülést, megtartó erőt ad, segít megismerni a gyökereket, és büszkeséggel tölti el a közösség tagjait. A művészet és a kultúra nyelvén keresztül érthetővé és elfogadhatóvá teszi a közösséget a kívülállók számára.

A kulturális intézmények nevelik ki azt a réteget, ami képes artikulálni a közösség érdekeit. Megszüntetik az elszigeteltséget. Élő találkozási pontokat hoznak létre, ahol a közös ügyek és értékek formálódnak. Az intézmények hiánya láthatatlanná tesz bennünket. Ha egy közösségnek nincsenek médiumai, múzeumai, galériái, közösségi terei vagy színházai, akkor megszűnik létezni a nyilvánosság számára. Kulturális önkifejezés híján a többségi társadalom és a politika fogalmazza meg, hogy kik a romák – gyakran előítéletek és sztereotípiák mentén. Intézmények nélkül a tehetséges fiatalok elhagyják a közösséget, vagy asszimilálódnak, mert nem találnak megtartó közeget. A kulturális terek elvesztésével a közösség atomizálódik, elveszíti kollektív emlékezetét és érdekérvényesítő képességét.

Éppen azért van annyi reményvesztett, szegény és tudatlan ember, mert túl kevés olyan hely van, ahol a tudást, az értékeket, az együttműködést és az önbecsülést tovább lehet adni.

Nyitókép: Huszár Boglárka (illusztráció)